Kedves, integető barmok

2010.11.17. 06:51
0 hozzászólás
Az udvariasság alapvetően jó dolog. Persze, itt nem arra gondolok, hogy átengedik a gyalogost a zebrán, hisz az nem udvariasság. Olyanokról van szó, akik tényleg lemondanak az elsőbbségükről a javamra.

Ott állunk a kereszteződésben, és nézünk. Ő is, hogy miért nem megyek, hisz lassít, elenged. Meg én is, hogy miért nem jön. Hisz elsőbbsége lenne, de lemond róla. Ami nem lenne baj, ha valahogy a tudtomra hozná.

Aztán egy kis hunyorítás, és látom ám, hogy tulajdonképpen integet. Nem dugja ki a kezét – nincs is lent az ablak –, hanem bent, a szélvédő mögött. Nem látszik, mert a szélvédő tükröz, és az autó belsejében általában sötétebb van, mint kint. Szóval, tényleg alig lehet látni. És manapság egyre döntöttebbek a szélvédők, és minél laposabban áll az üveg, annál kevésbé látni. Hja kérem, a Lada-érának vége!

Mire az ember feldolgoz egy ilyen szituációt, és tényleg el mer indulni – pláne, ha bent ül a gyerek is –, addig ötször kifordult volna, elsőbbségadással, udvariasság nélkül. Mert mi van, ha nem jól láttam? Az is megeshet, hogy az integetős ráun a várakozásra, elindul meg én is. Nekem jön. Mégis neki van elsőbbsége. Azaz bukta.

Ugyanez, még hosszabb bénázással és bizonytalankodással egyre gyakrabban történik meg velem sötétben. Esküszöm. Valószínűleg azért, mert ahogy közelít a tél, egyre korábban esteledik. Az este udvariasan integető barmok a kedvenceim. És nem értik, miért nem megyek már, a guta kerülgeti őket.

Szóval, drága, udvarias emberek, kívánom, hogy meg tudjatok maradni ilyennek. És nehogy kiboruljatok. De meg kell kérdeznem: miért nem használjátok a fénykürtöt??! Az látszik.

Ezt csak azért írtam, mert tegnapelőtt négyen akartak elengedni, kiengedni satöbbi, és ebből három integetett így. Ez elég rossz arány. Ez az integetősdi sajnos nem működik, tényleg oda kellene nyúlni ahhoz a rohadt indexkarhoz, meghúzni egyszer-kétszer, és flottul működne a dolog. Tudom, páran közületek fetrengenek az ülésben, a kormányt középen fogva, és így nem lehet a refivel villantani.

Megmondom őszintén, ha ez a helyzet, sokkal egyszerűbb, ha nem udvariaskodtok. Az a pár elbukott másodperc nem oszt, nem szoroz. Ha pedig mindegy, akkor szimplán hajtsatok tovább, és kész. Nem fogok megsértődni. Az udvariasság amúgy sem jár alanyi jogon.

Megeshet az is, hogy néha önös érdekből akartok kiengedni – mondjuk egyszerűbb befordulni az utcácskába, ha nem vagyok ott. Ilyenkor aztán végképp vehetnétek egy villantásnyi fáradságot. Elvégre a ti érdeketek is.

Tudom, hülye helyzet ez, kábé annyira, mint amikor az ember a negyedik szamovárt kapja a névnapjára. Illik kedvesen fogadni a gesztust. De nehéz.

Ugye nem bántottam meg senkit?

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!