Kormoljatok csak, majd fizetjük!

Azért annyit tudok, hogy a járműveknek meg kell felelniük bizonyos követelményeknek. A törvények nem foglalkoznak olyan apróságokkal, mint a nem túl egészséges fékpor, az abroncsok kopásából származó gumipor, mert az nem a kipufogóból jön. De a buszok tankjából kicsorgó gázolajat is említhetném.

Igazából van a CO (azaz szén-monoxid), a NOx (ezt meg nemcsak a buszsofőr hallgatja menet közben az MP3-lejátszóról, hanem jelent nitrogén-oxidokat is) – nos, ezek a legdurvábban mérgező cuccok.

Aztán ott vannak még a szilárd részecskének hívott anyagok, amelyeket a köznyelv koromként ismer. Ezek többnyire aromás vegyületek, és ez nem az ízükre utal, hanem a kémiai felépítésükre. Hangsúlyozom, még nem kóstoltam. (Az elégetlen szénhidrogéneket most inkább hagyjuk, ez inkább a benzinesekre jellemző, teccik tudni, amikor mennek a faros Skoda mögött, és olyan szaga van, mintha csak elpárologtatná a benzint.)

Ha már szóba került a korom, és közelítünk a harmincéves Ikarusokhoz, van ennek egy finomka alváltozata. A kék füst. Ez tulajdonképpen ugyanaz, csakhogy már annyira szarnak kell lennie a motornak, hogy a koromszemcse igazából már nem tudott finom grafitszerűre szilárdulni, mert félig-meddig még ég. Kicsit az ember szeme is. Ezt a legjobb belélegezni, ha már unjuk a földi létet.

Az emissziós előírásokat akkortájt kezdték komolyan venni, amikor az NSZK-ban a savas esők kezdték kiirtani az erdőket (az NDK-ban ugye tettek rá), és a Ruhr-vidéken a hat évnél fiatalabb gyerekek még nem látták a napot. Kellett valami, hát kitalálták, hogyan kell mérni. Egyszerűen. Kicsit bőgetik a bemelegített motort, feldugnak egy szondát a kipufogóba, és megnézik, mi van. Ez mutat valamit, csak a lényeget nem. Terhelve ugyanis tök más a járművek emissziója, de ki a fene tudna ott futni egy szondával meg a műszerrel a kocsik mögött?

Na, ezt csak azért írtam le, mert vannak esetek, amikor a kultúrállamokban semmiféle szondát sem kell dugdosni ahhoz, hogy a rendőr egy járművet vizsgára/környezetvédelmi felülvizsgálatra küldjön. Mondjuk akkor, amikor úgy kormol, mint minden második BKV-busz. (Vagy rózsaszínben látom a világot? Ennyi jó buszuk nincs…)

Amikor a személyautókban megjelentek a részecskeszűrők, az egyik kollégánál le akarták szedni a vadonatúj Peugeot 607-esről a rendszámot valahol Nyugat-Európában a szűrőregeneráláskor kijövő, egyszeri pöffenet miatt. Nem rossz, mi? Nálunk meg egy kéken füstölő busz háborítatlanul járhat, holott nyilvánvalóan nem tart be semmilyen határértéket. És a vicc az, hogy lassan a relatíve új Volvo buszok is kezdenek kormolgatni – lám-lám, a csúcstechnika is csak addig csúcstechnika, amíg megfelelően üzemeltetik. Vagy tán akkor sem? Csikósnak volt erről egy remek cikke.

És ha már gázolajra alapozzuk a tömegközlekedésünk javát, még egy gond van. Budapest átkozottul poros város. Porolnak az építkezéseken, porol az ipar, és vannak aszfaltozatlan kis utcák itt-ott. Régen, reggel ment az utcaseprőgép, lenyomta vízzel, felszívta a port. Ma ilyesmi nincs, csak az iszonyat por. Aki nem hiszi, mossa meg az autóját, parkolja le bárhol és nézze meg pár óra múlva.És ha netán a korom szépen elszállna – na nem, ráül a porra. És beszívjuk. Így együtt hatásosabb.

Talán éppen ezért kapok idegzsábát attól, amikor azzal érvelnek, hogy igen-igen, de hát a BKV annyi embert elszállít, hadd kormoljon.

Kormoljon a jó édes anyjának. Pontosan az ilyen nagy kormolókat kellene megfogni először, és nem az 1,6-os szívódízel Passatokat kimazsolázni egyenként. Ilyen alapon a nagyobb konyháknak megengedhetnénk, hogy lejárt szavatosságú húsból főzzenek, hiszen annyi embernek adnak enni, nem? De a nagy kórházaknak sem kellene sterilizálnia a cuccait, hisz a rengeteg betegből elég sokan maradnak életben.

Abszurd, hogy van egy adópénzekből a felszínen tartott közlekedési vállalat, amely ennek ellenére lényegében nem olcsóbb, mint bármely nyugat-európai város közlekedési vállalata, ám látványosan rosszabb a szolgáltatási színvonala. Abszurd, hogy ugyanennek a cégnek milliárdjai vannak arra, hogy QR-kódot helyezzen el minden egyes buszjegyen, amiből aztán minden másodikat-harmadikat még ma is egyetlen fémpénzzel ártalmatlanítható, bütykös lukasztóban érvényesíte(né)nek. Az viszont végképp abszurd, hogy a koromszennyezés kimutatható része a számlájára írható, egy olyan városban, amelynél csak egy szmogosabb van az EU-ban. A jegykódolásra fordított egyetlen milliárdból minimum 12–15 vadiúj csuklós buszt vehetnének. Tudom, hogy a mai közel hétszáz veterán 200-as és bő négyszáz középkorú 400-as Ikarushoz képest ez elenyésző. Ám ha nincs az összes cseréjére egyszerre pénz, inkább nem csinálnak semmit?! Mi van?

Bocsánat, de mindig ilyen hülyeségeken töröm a fejemet, amikor a gyerekkel és az ő asztmájával a tüdőgyógyászatra megyünk. Van időm rá, mert hosszú a sor.