Nem érdekel a nyomorod, nem érdekel az örömöd. Nem érdekel, hogy azért megy hozzád a nő, mert tenger sok pénzed van, nem érdekel, hogy azért nősülsz, mert a csaj apja lapáttal pakolja a lóvét. Nem érdekel, hogy úton a baba, és komolyan tojok rá, hogy boldog és szerelmes vagy – te nekem szombat délután ne dudálj.
Úgy tűnik, szép helyen lakom, a környéket sokan választják esküvőjük színhelyéül. Szombat délután néha óránként vág át egy felcicomázott konvoj a főutcán, az autókban ülők általában vidámak, de látni fancsali képeket is – az emberi sorsok összessége nem homogén massza. Nem lenne a vonulással bajom, míg lányommal, nejemmel és kutyámmal szépen átengednek a zebrán, de a házasság örömét és szentségét képtelen vagyok átérezni, ha az agyatlanok fekszenek a dudán, mert azt úgy kell.
Ki mondta, hogy ez menő? Nem jó se kocsiban, se kocsin kívül hallgatni a 110 decibeles tülkölést. Amikor gyerek voltam, felénk még nem volt divatban, ahogy változott a világ, úgy nőtt a rongyrázás mértéke. Mára hajlamosak vagyunk észre sem venni az esküvői ipar intézményesített pénzszórását, így dudával hívják fel a figyelmet.
A gyerek felébred a kocsiban, az öregasszonyok felriadnak a padon, a kutyám őrjöngve tépi a pórázt, én meg szeretném jelzőtáblával megcsapdosni a kezét annak, aki a kürtöt nyomja.
„Zavarás: olyan magatartás, amellyel valaki másnak a közlekedését nehezíti, a közlekedés más résztvevőit megijeszti, neki kényelmetlenséget vagy kellemetlenséget okoz, magatartásával figyelmét elvonja vagy indokolatlanul leköti (pl. zavar az a járművezető, aki a kürtöt, fénykürtöt, vagy a távolsági fényszórót indokolatlanul használja. Zavar az a járművezető is, aki a járműve sebességével megtéveszti az elsőbbséggel rendelkezőket).” – mondja ki a KRESZ.
Drága barátocskám, ha gyereked születik, körbedudálod a kórházat? Majd akkor is zajongasz, ha a válóperre mentek? Végakaratodban meghagyod, hogy gyászoló rokonaid kürtszóval kísérjenek a sírhoz? Ez egy idióta, mellverő, kivagyi szokás – tudom, azt is szívesen kiírod a fészbúkra, hogy a te tévéd átlója nagyobb, és a vak is látja, hogy az autódra több a havi törlesztő, mint másnak. Itt az ideje megtanulni csendben élni, nem a látszatra adni, nem törekedni mindenáron az előtérbe.
Nősülj, add férjhez a gyereked, vagy vegyél neki feleséget Laoszból, nem érdekel. Szaporodjon mindenki, teljesítsétek be Isten akaratát. Örvendjetek, vigadjatok, táncoljatok hajnalig. Húzassátok a cigánnyal, ugorjatok bele a nagybőgőbe, sikáljátok kiskefével a nagybácsi által lehányt esküvői ruhát, vagy amit akartok – de szombat délután ne dudáljatok. Nekem mindehhez semmi közöm.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
