Mindenki tudja, nem is érdemes rá szót vesztegetni. Anyák klasszikus rémálma, hogy a gyermekük elkezd egyszer motorozni, és kész: akkor már csak percek választják el a drámai haláltól.
Motorozni pedig semmivel sem veszélyesebb, mint bármi más. Egy valamiben tud többet a motor: a hülyék sokkal drámaibban tudnak motorral meghalni, mint egyéb közlekedési eszközökkel. "Két barátom is meghalt nemrég motorbalesetben, és pont az a kettő, akik a legjobban motoroztak" - hallom legutóbb valakitől. Hát igen, a motorozás veszélyes üzem. Főleg, ha belekérdezünk, pontosan mi is történt.
"Az egyik az M3-as Szerencs utcai kivezetőjénél ment át egykeréken. Kurva jól egykerekezett, simán elment egykeréken Nyíregyházáig is. Nem tudni, mi volt a baj, mert aki mögötte ment, csak annyit látott, hogy elkezd jobbra dőlni." Most akkor a motor ölt, vagy a hülyeség? A Szerencs utcai legendás kereszteződés egyik szépsége, hogy ez az utolsó lámpás, megszakított rész az M3-ason kifelé, és ott mindig áll egy csomó kamion, amik szépen felgyűrik az aszfaltot. Az egykerekezés persze máshol is hülyeség, és még sérülés nélkül is igen kínos tud lenni egy-egy hanyattesés. És a másik pajti, vele mi lett? "Poroszkált hazafelé a Mátrából úgy 150-nel, és egy faluban kihajtott elé egy bácsi biciklivel." Na igen, a gyilkos bácsi. Van, hogy egy faluban kiadja a 150, de a 150 alapvetően olyan tempó, ami néha nagyon nem adja ki. A 70-80 még simán belefér, 150-nél egy Valentino Rossi sem tudja megcsinálni a bácsitesztet.
További drámai balesetek? Ott volt a srác, akit gyakorlatilag kettévágott a villanyoszlop a rakparton. Egyszer véletlenül találkoztam azzal az illetővel, akivel közvetlenül a baleset előtt megivott pár sört, hogy aztán felüljön a negyven fokos hőségben egy számára ismeretlen motorra. Az MTI hétvégi hírblokkjai is jellegzetes motoros balesetekkel vannak tele, és legtöbbször kiderül, vagy csak kikövetkeztethető, hogy az a motor igazából robogó, vagy rosszabb esetben egy kamikaze-néni által használt boltba járó villanyroller.
A motor számtalan szempontból biztonságosabb, mint az autó, de ezt anyánk sosem hinné el nekünk. A legveszélyesebb közlekedési manőver az előzés. Egyszer számolja meg valaki, hány másodpercébe kerül autóval megelőznie egy autót. És miután megtette, hogy végigszámolta, gondoljon rá, hogy motorral maximum három. És nem az tart három másodpercig, hogy elhaladtunk az autó mellett, hanem az egész manőver, az index bekapcsolásától a sávunkba visszaérkezésig. Ráadásul ha végképp elkottáznánk az előzést, és jön szembe valami, simán elférünk a két autó között, mert azok soha nem mennek egymáshoz olyan közel, hogy ne férnénk el. Nem azért, mert a motorosra vigyáznak, hanem mert autóval az egy méteres közelség már nyomasztó, az pedig egy motornak bőven elég.
Vannak veszélyes dolgok, körülmények, szituációk. Motorral például könnyebb elesni az aszfaltra szóródott murván, túltankolt teherautókból kanyarban kifröcsögött gázolajon, könnyebben visz félre a szemünk, ha a tájban gyönyörködünk. Motoron egy hülye előtt végtelennyi lehetőség nyílik meg. Eleve sportmotorja van, hogy 130 alatt kifejezetten rosszul érezze magát. Felvesz egy bermudát, mert meleg van, meg egy pólót, és akkor már marad a strandpapucs, hiszen egy öltözék legyen konzisztens. Nyilván kesztyűje sincs. De felcsapja maga mögé az asszonyt lambadaszoknyában, így indulnak neki a városak. A hülyének aztán beakad egyszer a papucsa a váltókarba, és lenéz 150-nél, mert nem érti, mi van, vagy tökön csípi egy darázs, és kész is tökéletes, drámai baleset, mert motoron az egyes hülyeségek nagyon keményen össze tudnak adódni. A városban állatkodva az is alapvető veszély, hogy az lehetőséget sem adunk az autósoknak, hogy észrevegyenek, amikor 60-80-as sebességkülönbséggel érkezünk meg a seggükbe. Lehetőleg matt fekete bukósisakban, mert az lassabban piszkolódik.
Ezekre készítenek fel a közlekedésbiztonsági tréningek. Az egyik ilyen az én életemet is megmentette egyszer, persze egy szóval sem mondom, hogy engem nem érhet baj. Simán beszophatok egy olajfoltot egy kanyarban, egy felhordott murvát, egy elém kihajtó, telefonáló ökröt. Átjöhet a szemközti sávból valaki, akinek ölébe esett a parázsló cigaretta, vagy csak a mobiltelefonját keresi, ez tényleg tagadhatatlan. De ha autóban ülök, amikor átjön a sávomba a szemközti ökör, nagy valószínűséggel légzsákok között bár, de a végeredményt tekintve ugyanúgy meghalok. Ráadásul motorral még mindig nagyobb esélyünk van, hogy megússzuk, hiszen azzal még elférhetünk. Egy szóval sem állítom persze, hogy én majd tutira megúszom. Igyekszem figyelni, de nekem is többször volt már szerencsém. Anélkül nem megy, de az még a gyalogláshoz is kell - egyszer a vihar letépett egy magas épület tetejéről egy reklámtáblát, és odahajította mellém, két méterre. Van, hogy beszopjuk, máskor meg szerencsénk van, felesleges az állandó, általános para.
A motorozás tényleg kegyetlenül bánik a hülyékkel, hogy most munkanéven idevegyük azokat a tinédzsereket, akik csak a feleltőtlenségi értelemben hülyék, egyébként simán lehetnek okosak. Csak beülnek öten egy kisautóba, szuper a hangulat, berúgnak, mint a sakál, és csekkolják, igaz-e a tétel, mely szerint egyszer élünk. De a motor a kívülállók számára továbbra is félelmetes, majdnem annyira, mint a statisztikailag betonbiztos közlekedési eszköz, a repülő. Az ilyen emberek néznek mindig nagyot, ha elsütjük nekik Sonny Barger örökbecsű, bár kissé demagóg példáját, mely szerint a motorozás biztonságos, az igazán veszélyes a fürdőkád. Hiszen a statisztika szerint fürdőkádban sokkal többen halnak meg, mint motoron. És tessék, mégis milyen sokan fürdenek!
A fürdés önmagában nem is akkora baj; az teszi a fürdést életveszélyessé, hogy nem félünk tőle, pedig a félelem jó barát, motoron is vigyáz ránk.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
