Drága vagy olcsó a buszjegy? Drágának érezzük, az biztos. A BKV tényleges működési költségének mégis mindössze nagyjából egyharmadát fedezi a menetdíjbevétel. Mi lenne, ha a végtelen kínlódás után gondolnának egy merészet, és ingyenessé tennék a budapesti tömegközlekedést?
Tavaly 139 milliárd forint volt a BKV tervezett költségvetése, ebből 50 milliárdot kértek el az utasoktól. Ha ezek a számok egy sarki kocsma könyvelésében szerepelnének, és eltekintenénk attól, hogy a kocsma is bizonyos szemszögből népjóléti intézmény, azonnal be kéne zárni. De a BKV-t bezárni nem lehet, sőt, nagyjából mindenki egyetért, hogy inkább több embert kellene felültetni rá, úgyhogy én a másik végletet választanám. Ingyenessé tenném.
A grandiózus ötlet nem tőlem származik, az ingyenes tömegközlekedés régóta létező intézmény. A pionír egy belga kisváros, Hasselt volt, ahol 1997-ben törölték el a díjfizetést, de a közelmúlt példája sokkal érdekesebb: az észt fővárosban, Tallinnban idén januártól ingyenes a helyi közösségi közlekedés. Ezt Horváth Csaba, az MSZP főpolgármester-jelöltje 2010-ben, amikor a kampány hevében elhintette az ingyen-BKV ötletét, még nem sejthette, de nem is biztos, hogy végiggondolta a komolytalan ígéretet.
Mit hallunk mindig, amikor előkerül a BKV versus autó téma? Hogy a tömegközlekedés környezetbarát, az autó a pestis. Hogy milliárdokban mérhető az egészségügyi rombolás, ami az autók okozta szennyezés számlájára írható. Nem beszélve a nehezen forintosítható zajártalomról, a dugók miatti GDP-kiesésről és a kreatív energiákról, amit megsemmisít a lélekölő munkába járás. Tegyük most félre a koromba burkolózó Ikarusokat, itt vannak az új Mercik, és különben is csak az utasok 40%-a utazik buszon. Egy közepesen jól szervezett tömegközlekedés kétségkívül hatékonyabb, mint az autózás. Ha a városvezetés komolyan élhetőbbé szeretné tenni Budapestet, lehet, hogy a Ferenciek tere sajátos, milliárdos átalakítása helyett megvizsgálhatnák az ingyenes BKV lehetőségét.
Lelkes híve vagyok az átgondolt, racionális közlekedésnek. Jó időben igyekszem bringára ülni, ha nagyobb távolságokról van szó, örömmel veszem elő a motort. Ha hasznosnak érezném, biztosan beszereznék egy kisebb vagy nagyobb robogót, városban nincs is annál jobb. De sokszor nincs párja a BKV-nak: ilyenkor fogat szívva lyukasztok egy gyűjtőjegyet. A hozzám hasonló kocabuszozókat bünteti a legjobban a BKV árpolitikája - ők lennének az ingyenes rendszer legnagyobb rajongói.
Sokan érvelnek úgy, hogy az autózás olcsóbb, mint a tömegközlekedés, ami Budapesten belül legfeljebb az alkalmi használatra lehet igaz. Mennyivel nagyobb lenne a BKV vonzereje, ha a kényelemről lemondásért cserébe ingyen utazhatnánk? A bérleteseknek pedig mekkora megkönnyebbülés lenne, ha megszabadulnának ettől a nem elhanyagolható kiadástól? A P+R igazi alternatívává válna, még talán az ingázók is elgondolkodnának.
A városlakók, megszabadulva a lyukasztás és bérletváltás pénzügyi és lelki terheitől, nem beszélve az ellenőrök vegzálásáról, önfeledt költekezésbe kezdhetnének a megspórolt forintokkal, amiből nem elhanyagolható adóbevétel keletkezne. A megfásult autósok felfedeznék, mekkora élmény utazás közben Totalcart olvasni, ne adj' isten egy könyvet, és a monotonitásból kiszakadó elmék megveszekedetten termelnék a GDP-t. A dugók csökkennének, a szmogriadókat elfelejthetnénk.
Tovább megyek: az országimázsra költött milliárdok is jöhetnének a BKV büdzséjébe, hiszen mekkora flash lenne a külföldieknek egy város, ahol ingyen közlekedhetnének! Nem kellene megküzdeniük a fura logikájú automatákkal, lyukasztókkal és az ellenőrökkel, egyszerűen felszállnának a kettes villamosra, és meglenne az ingyenes városnézés. Már látom az óriásplakátot: Budapest, the city of free public transport.
Összerogyna a rendszer? Ugyan. Tallinnban sem történt semmi, csak több a mosolygós arc a buszokon. Tíz százalékkal nőtt az utasforgalom, tizenöttel csökkent az autók száma az utakon. Pedig az észtek nem voltak olyan bátrak, hogy univerzálisan eltöröljék a lyukasztást, csak a helyi lakosoknak díjmentes a szolgáltatás. Az igazi áttörés a teljes ingyenesség lenne.
Nem kényszerülne többé senki sem arra, hogy ellenőrként kitegye magát a közutálatnak. Nem kellenének új automaták, nem lenne perpatvar az első ajtós beszállás körül, sőt, az évek óta halogatott, költséges zárt rendszer kiépítését is megspórolhatná a BKV. A pótdíjbehajtással sem kellene bajlódni. Nyilván nem fedezné mindez a bevételkiesést, de ezek milliárdos tételek, amikre nem kellene költeni.
Akárhogy is nézzük, a BKV-t jelenleg nagyrészt az állam finanszírozza. Vagyis mi, adófizetők. 2011-ben éppen 56 milliárdot toltunk bele együtt a budapesti tömegközlekedésbe, debreceni programozók, szegedi asztalosok, mindenki. Ha a jegybevételből kieső 50 milliárdot kicsit igazságosabban, a Budapesten és vonzáskörzetében élő 2,5 millió emberre osztanánk szét, havi kétezer forintnál kisebb összegről beszélnénk. Amennyiben budapesti tömegközlekedés teljes költségét a budapestiekre hárítanánk, még az is kijönne havi ötezerből. Nem kevés, de végeredményben mindenki használná.
Lehet, hogy egy ingyenes BKV érdekében bevállalhatnánk ezt a pluszköltséget, hiszen mindannyiunk érdeke. Isten ments, hogy újabb adóról fantáziáljak, de amit most gyűjtőjegyre költök, szívesebben tömném egy ingyen-BKV zsebébe. Nem lehetetlen összegekről van szó. A rezsicsökkentés első hullámából például pont 53 milliárd maradt a zsebünkben. Traffipaxra meg 12 milliárdot fogunk költeni. Bár az hamarabb megtérül majd.
Biztos vagyok benne, hogy a BKV-sokon nem múlik, ők sem élvezik a jegyárusítás és ellenőrzés körüli macerát. Ha ki lenne mondva, hogy a közösségi közlekedés közszolgáltatás, és lenne rá egy reális finanszírozási keret, megszűnne a pénztelenség miatti vissza-visszatérő sírás is. Feltételezem, ahol egyetlen csapással Nemzeti Dohányboltokba tudják terelni a bagósokat, megszülethetne a döntés az ingyenes BKV-ról is. Egy számon kérhető, közjóléti választási ígéret lehetne. Nem bánnám, ha megvalósulna.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
