Utálom a gyorshajtást, és ezzel nem vagyok egyedül a szerkesztőségben. Abból is látszik, hogy én még nem fizettem gyorshajtási adót az államnak. Pedig biztos fogok, mert ez állampolgári kötelességem, és már előre tudom, hol.
Nem tizenéves hülyegyerekek vagyunk. Tudjuk, hogy a sebesség veszélyes, kis tempó, kis kár, nagy tempó, nagy kár. A legtöbbünknek már gyereke van, és szerencsére pályanapra is van pénzünk, ahol kiélhetjük a sebesség iránti vágyunkat. Már aki vágyik ilyenre.
Az ideális világban a rendőrség a saját biztonságunk érdekében ellenőrzi a sebességet, ezzel kiszűrve a gyorshajtókat, egyben figyelmeztetve a renitenskedésre hajlamosakat, hogy a nagy testvér figyel. Így van ez minden haladó államban.
A mérőpontokat balesetveszélyes helyekre teszik, ahol a közlekedés helyi sajátosságai ezt indokolják. Célszerű továbbá olyan helyre is mérőt elhelyezni, ahol például iskola, vagy óvoda van, mert a kisgyerek meggondolatlan. Esetleg olyan helyre, ahol a zárt udvarokból a kihajtás közvetlenül az úttestre történik, mint a saját házam esetében. Minden kitolatás egy rémálom, hogy a lejtőn lefelé, lakott területen 70-nel eső 30 tonnás kamion mikor öl meg mindannyiunkat. Mert bizony őt nem érdekli. Őt az érdekli, hogy ha a településen átvág, és nem az M0-áson megy, nyer majdnem 10 kilométert, amúgy is elsőbbsége van, védett úton halad, ahonnan nincs kitiltva, mindenki bekaphatja.
Ebben az ideális országban a mérőpontok meg vannak jelölve, látványosak, hiszen akkor az ott elhaladó minden jármű látja, fél, és lassít. Így már célt értünk, mert nem gyorshajt, kisebb a tempó és a célunk ez. Az ideális állapotot rendőrségi vezetőink is így gondolják, hiszen nyilatkozataikban nagyon szép körmondatokban ezt meg is fogalmazzák. Erről már írtunk, amire az élet szépen rácáfol, azt hiszem önök is tudnának ellenpéldát mondani.
Zuhanjunk vissza a valóságba és nézzünk meg, hogy mi van felénk. Itt a költségvetésbe illesztett bevételt kell generálni a tarffipaxoknak, ezért vásároljuk őket.
Ezt persze nem mondhatjuk ki, de minden nyilvánvaló, hiába beszélünk a sebességtúllépés iszonyatos veszélyeiről. Sajnos a rendőri munka értékmérője a feljelentések száma, és az ezzel az államkasszába betett bevétel. Kimennek a járőrök a területre, és amikor a szolgálat leadása után csak egy-két feljelentés van, az gáz. Ha viszont harminc jó pénzes gyorshajtást sikerül leleplezni, a járőr munkája eredményes. Eredményes a közlekedési osztály, eredményes a kapitányság, és mindenki örül majd a megyei értekezleten. Lehet, hogy a másik járőr éppen egy időseket vagy hontalanokat bántalmazó fiatalkorúval szemben intézkedett, de kérem, abban alig van pénz. Mit szólnak majd a megyénél, alig van bevétel, megint jön a letolás, nem lesz meg az elvárt pénz év végén. Persze hivatalosan ez hülyeség, a rendőri munka minősége nem a bevételben mérhető, ezt tudjuk. Ahogy azt is tudjuk, hogy nem mérnek sebességet civil autóból, és nem mérnek elbújva. Hát persze.
Közeleg az év vége, az elszámolások időszaka, már látszik, hogy nagy a baj. Az átkozott autósok vagy nem mennek elég gyorsan, vagy pedig nem jól mérünk, mert nincs meg az előirányzott bevétel. Valamit tennünk kell, mert baj lesz. Például felszólíthatjuk őket gyorshajtásra. Ennek nagyon rossz az optikája, hiszen nem ezt szajkózzuk, lényeg a biztonság, és a többi. Nem tudjuk a megoldást, majd megoldja a járőr, a vezénylést megkapja, és ha visszajön tíz feljelentés alatt, annak retorziói lesznek. Persze nem hivatalosan, mert a rendőri munka értékmérője nem lehet a feljelentések száma sem, de azért majd Kovács őrmester megtudja, hogy dolgozni kell, majd az őrnagy úr a tudtára adja.
Kovács őrmester pedig összeszedi magát. Leteszi a járőrkocsit, mert azt a vak is látja: lelassít, majd felgyorsít, így hiába méri be a lézer. Inkább elkéri a jelöletlen autót, vagy haverjától kölcsönkéri, berakja a mérőműszert és okos helyre áll. Ekkor már jönnek az eredmények, csak okosnak kell lenni.
Ezek a helyek ugyan kívánnak egy kis gondolkodást, de a rutinos őrmester hamar megtalálja. Ha esetleg nem annyira rutinos, segítünk. Hiszen a mi érdekünk is az államkassza bevételének növelése, nem? Dehogynem.
Ezek a helyek az iskola vagy óvoda mellett lesznek? Nem, de nem is ez a cél, hanem a sok feljelentés, a sok közigazgatási bírság. Buta kölkök majd vigyáznak magukra.
Az első ütős és nagyon hatékony mérőhelyszínt az útépítés végeztével kint felejtett táblák szolgáltatják. Minél kisebb a sebesség, annál jobb, hiszen az úttest már rendben, a paraszt meg nyomni fogja neki, megy vagy hetvennel a harmincas táblánál, és helló, jön a csekk. Fog háborogni, meg anyázni? Szidja a rendőrséget? Majd a sajtóosztály kiad egy közleményt, hogy mennyire veszélyes a gyorshajtás, hogyan lesz hosszabb a fékút, és hány ember halt meg az utakon. Támadhatatlan.
A másik hatékony mérőpont az autópályák és gyorsforgalmú utak vége. Itt ugyanis a sebességkorlátozó táblákat a közútkezelő annyira messzire kirakja, mintha minden autónak bowdenes dobfékje lenne. Csak a hülyék lassítanak időben vissza 130-ról 90-re, vagy 60-ra, itt kell mérni, futnak is bele a hülyék számlálatlanul. Balesetveszélyes hely? Hát nem, de majd a sajtóosztály megindokolja, azért fizetik.
A harmadik nagyon jó mérőpont a települések kezdete vagy vége. Az emberek ugyanis nem a lakott terület tábla vonalában kezdenek fékezni, vagy gyorsítani, hanem utána, vagy előtte. Viszont a lakott terület és az 50-es korlátozás a táblánál kezdődik. Maglódon a 31-es út kivezetőjénél is így állt a jelöletlen Golf, a házak már majdnem elfogytak, a tábla már 50 méter, enyhe lejtő, mindenki kezd gyorsítani. Vesztükre. Szokott itt baleset lenni? Nem, de majd a sajtóosztály megindokolja, hiszen olyan szép mondatokat tudnak, hogy mindenkinek a szíve fájdul meg tőle.
Az egyik legjobb mérőpont azonban az olyan szakasz, ahol nem igazán látható okokból egy kis szakaszon alacsonyabb az engedélyezett sebesség. Ilyen hely például az M5-ös bevezetőjén, a 70-es szakaszon az 50-es tábla százméteres hosszon. Ide nem kell jelöletlen autó, nyugodtan oda lehet állni a csíkossal, mert jön a majom 70-75-tel, nem nézegeti a táblákat, beszélget, rádiót hallgat, közben beleszalad észveszejtő sebességgel, és már megy is a csekk. Veszélyes hely? Nem, de majd a sajtóosztály megmondja, miért kell itt mérni.
Az emberek nagy része azért nem hülye, és valamennyire gyakorlott sofőr. Jól fel tudja mérni, hogy egy-egy kanyarban mennyivel lehet menni, mennyi legyen a sebessége például egy autópálya-felhajtón. Például az M0 és M5 találkozásánál Budapest irányában a felhajtó sávban 60-as korlátozás van. Ez eleve hülyeség, hiszen be kell sorolni a jó esetben százzal haladó autópályára, ezt könnyebb megtenni azonos sebességgel, mint hatvannal. Ezt érzik az autósok is, a kanyar után, párhuzamosan haladva már gyorsítanak is. Mesés mérőhely! Szokott is itt állni egy furgon, kinyitott csomagtérajtóval, onnan kileső lézeres mérőberendezéssel. Veszélyes hely a szalagkorláttal védett felhajtósáv kezdete? Egyáltalán nem, de ha valaki szuszogna, majd a sajtóosztály megindokolja.
Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy hajtson gyorsan az említett, nem veszélyes helyeken, hogy a bevétel meglegyen. Ha ezt nem tesszük, bevételi hiány lesz, az meg főbűn. Akkor még idiótább helyekre fognak állni, és még butább szabályozásokat alkotnak. Bátrak, mert a sajtóosztály jól dolgozik.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!