A bicikliút a bicikliseké

Jó pár éve, ha tehetem, bicklivel közlekedem. Egy kis eső és egy nagyobb szél is el tud tántorítani, de tavasztól télig többségében a biciklit választom a BKV helyett. Késős típus vagyok, így időt is spórolok. Az egyetemre és a munkába is így jutok be a leggyorsabban. Közel lakom a bicikliúthoz, konkrétan a ház mellett megy el – ez is szempont volt az albérlet kiválasztásakor. Mégis, akkor miért mennék inkább az úton?

A hétköznapokon nincs baj. Ilyenkor általában azok kerékpároznak, akik hozzám hasonlóan, közlekedési céllal teszik. Van egy-két előzés, de az is csak belátható szakaszon, szabályosan. Az autósok is rendesek, elengednek szinte mindenhol, semmi feszültségforrás a bicikliúton. Általában a budai rakparton tekerek végig, a kerékpárúton. Már hozzászoktam, hogy a Batthyány-nál jobban kell figyelni az átlagosnál, mert a fényképező turisták kiszámíthatatlanok. Jó, ez van, ha ilyen szép városban él az ember. Van 10 km/órás korlátozó tábla is, ráadásul itt fel van festve a párhuzamos 86-os busz sáv széle bicikliútnak, tehát van másik lehetőség. Nagyon korrekt megoldás.

De ha eljön a hétvége, más a helyzet. A bicikliút megtelik. Egyfelől biciklisekkel, ami jó. Másfelől görkorisokkal, gördeszkásokkal, futókkal, babakocsis kismamákkal, és gyerekeiket biciklizni tanító szülőkkel. Pedig ezeknek nem itt lenne a helye. Hiába fut gyorsan a futó, hiába hajtja magát a gördeszkás és hiába suhan a koris, akkor is csak feltartja a biciklis forgalmat. Értem én, hogy szép helyen és jó aszfalton jó ezeket a dolgokat is csinálni, de mindennek megvan a maga helye. Ki lehet menni a Margit-szigetre, a parkokba, sőt futni még az erdőbe is.

Persze, a kerékpárutak szinte mindenkinek közel vannak, és nem ellenőrzi a hatóság, ki és hogyan használja. Lehet, hogy az lenne a megoldás? Vagy majd idővel mindenki megtanulja, minek hol a helye? Addig meg marad a bosszankodás? A futópályán futni, vagy legalábbis gyalogolni kell. Ezt mindenki tudja. A bicikliutat sem véletlenül hívják bicikliútnak, és nem futó-, görkorizó-, gördeszkázó-, vagy egyszerűen sportútnak. Sőt, festenek rá egy sárga biciklit is, pont azért, mert ez biciklizésre való, és nem másra. Még csak rollerezésre sem.

Akkor mi a megoldás? A fent említett kerékpárút rendes kerékpárút, nem gyalog- és kerékpárút. A kerékpárosok által is használható buszsáv párhuzamosan, de egy házsorral a Dunától távolabb megy, átjárás a kettő között egy helyen van, de ez nincs a kerékpárúton jelölve. A buszsáv vége ráadásul a Clark Ádám téri körfogalom, ahol körülményes visszajutni a kerékpárútra. Vagy lépcsőzni kell, vagy leszállni a bicikliről és körbetolni a zebrákon. Az alsó rakpart nem elég széles, és a feljutási lehetőség is kevés tehát az is kizárva.

Ha a jelenleg párhuzamos gyalogos és kerékpárút egy közös gyalogos- és kerékpárút lenne, máris szabályossá válna a turisták, görkorisok és babakocsis kismamák sétálgatása. Már csak az átjárást kéne megoldani a buszsávra, ahol megint szabályosan lehet kerékpárral közlekedni. Ezt, még a Batthyány tér előtt, a Kacsa utcánál meg is van, csak a buszsávon lévő jelzést kéne átfesteni, és a bicikliúton is jelezni. A problémás útszakasz végén, a Clark Ádám téren pedig ki kéne alakítani egy biciklis feljárót a buszsávból, és az első zebra mentén is kéne egy kerékpársáv. Így, aki lassan menne, és bámészkodna, mehetne a gyalogosok között a rakprton, aki pedig siet, tekerhetne fent. A másik irányba, a Margit-híd felé, persze így is marad a rakpart.