Nem az én dolgom, hogy ítélkezzem az emberek felett. Az pláne nem, hogy a hivatása alapján ítéljek el valakit. Tőlem bárki lehet kurva, rendőr, vegyészmérnök, újságíró vagy politikus, mindenki csinálja azt, ami a legjobban fekszik neki. De a munkája elvégzése közben ne tegyen keresztbe másoknak.
A január hónapom kicsit zűrös volt, meglehetősen sokat kellett szaladgálnom. Bejártam az egész országot keresztül-kasul, Nyíregyházától Sopronig, Esztergomtól Békéscsabáig jó négyezer kilométert autóztam. A táj és az út mindig változott − az Alföld végtelen egyenes szakaszait hogyan is hasonlíthatnám a Mátra szerpentinjeihez −, egy dolog azonban az egész országban standard: útjaink mentén egymást váltják a prostituáltak és az igazoltató rendőrök, nehéz úgy megtenni száz kilométert, hogy egyikbe se akadjunk bele.
Eddig minden rendben is van, mindenki teszi a dolgát legjobb tudása szerint. Az útszéli örömlányokat – láttam vagy százat, pedig rohadt hideg volt, sokszor még havazott is − nem találtam különösen szépnek, sőt, igazából egyáltalán nem találtam szépnek, de ez nem is baj. Nyilván nem én vagyok a célközönség, ha én lennék, felkopna az álluk, és hamar rájönnének, hogy nincs értelme kibújni a jó meleg ágyból. Ők azonban kibújnak, kiállnak a helyükre, és a cudar idő ellenére várnak kitartóan; nyilván azért, mert megéri.
De nemcsak ők dolgoznak, igazoltató rendőröket is sokat lát az utazó. Nekik nyilván kevésbé éri meg, mint az örömlányoknak, de az élet – elvtársaim – nem habos torta, van, aki ennyiért fázik, van, aki amannyiért, és van, aki egyáltalán nem fázik. Nem mindenkinek jut ugyanannyi a jóból, de ebbe most ne menjünk bele. Talán a sovány fizetség, talán a sziszifuszi munka bőszíti fel őket, nem tudom. Az is lehet, hogy eleve nem szeretnek minket, egyszerű halandókat, de úgy tűnik, a rendőrök pikkelnek ránk. Ha nem így lenne, ugyan miért tartanának be nekünk?
Nézegettem őket, hogyan végzik a munkájukat, és gondolkoztam; időm volt bőven. Vajon a kurvák tényleg okosabbak, okosabbnak születtek? Vagy az Örömlány Továbbképző Központban az elővigyázatosságról, higiéniáról, a franciázásról és a különböző pozitúrákról tartott előadások mellett a munkavégzés pontos helyének minél körültekintőbb meghatározása is szerepel a tananyagban? Nem hinném. Egyszerűen csak nem akarnak bajt. Talán azért, mert pontosan azok a rendőrök cseszegetik őket, ha nem jó helyen állnak, akik szemet szúrtak nekem.
Megfigyeltem, hogy a kurvák mindig olyan helyen strichelnek, ahol az autók kényelmesen félreállhatnak, hogy ne legyen ebből gond. Minden örömlányhoz jár leállósáv vagy parkoló, hogy a kocsi − ne adj’ isten kamion − ne akadályozza a forgalmat, és nyugodtan meg lehessen beszélni, mennyi a francia, és mennyivel drágább a dugás. Az aktus persze nem a helyszínen, hanem valami félreeső helyen, erdőben, bozótosban zajlik le, de akkor is jobb, ha nyugodtan lehet tárgyalni, márpedig úgy nehéz nyugodtan tárgyalni, hogy az autó az út közepén áll, akadályozza a forgalmat, és van, aki csak későn veszi észre, és ezért csikorgó gumikkal fékez, és kiabál, hogy a kurva anyádat. Úgy, kérem, csak igazoltatni lehet.
Mert a rendőrnek senki sem kiabál, hogy a kurva anyádat, mert a rendőrtől tartunk, mert a rendőr nem a micsodánkkal játszik, hanem megbüntet, ezért hát jobb vele vigyázni. Ezzel természetesen ők is tisztában vannak, vissza is élnek a helyzettel rendesen. Tisztelet a kivételnek. Nem mondom, láttam olyan rendőrt is, aki olyan helyen igazoltatott, ahol félre lehetett állni, de bizony a többség – elnézést, de képtelen vagyok cizelláltabban kifejezni magam – egyszerűen szarik a fejünkre, és olyan helyen igazoltat, ahol a félreállított autó elzárja az utat, nem lehet tőle rendesen közlekedni, és meg kell állni, és várni kell, amíg a szembe sáv megüresedik, és akkor végre átléphetünk a záróvonalon, hogy továbbhaladhassunk.
Nem jól van ez így. Vidéken sem célszerű – arról nem beszélve, hogy az autók mellett, vagyis az út közepén szaladgáló rendőrök a sárga mellény viselése mellett is veszélyeztetik a saját testi épségüket −, városban meg kifejezetten katasztrofális következményekkel jár egy-egy ilyen akció. Nem mondom, hogy gyakori, de bizony nem egy, nem két olyan komisz dugóban álltam már, amit igazoltató rendőrök okoztak.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján !
Hát nincsen ezeknek józan eszük? És ha tényleg nincs, akkor nem járna nekik valami továbbképzés-féleség, ahol valaki, akinek van agya, elmagyarázza, mennyi előny származik abból, ha nem az út közepén igazoltatnak, és mennyi hátrány – elégedetlen polgárok, dugó, balesetveszély −, ha mégis? Vagy nem lehetne őket is beíratni az Örömlány Továbbképző Intézetbe? Nem vagyok szőrös szívű, az órák nagy részét tőlem ki is hagyhatnák, de azt, amelyiken elmagyarázzák, hogy kurválkodni – értsd: igazoltatni – nem az út közepén kell, mindenképpen kötelezővé tenném számukra. Ha nehezen sajátítanák el a tananyagot, kötelezném őket, hogy többször is részt vegyenek az órákon.
Sajnos azonban ilyen jellegű képzés rendőrök számára nincsen, azt meg nem várhatjuk el tőlük, hogy legyen annyi eszük, mint a prostiknak. Nem tudom, mi a megoldás, ezért szántam rá magam, hogy megírom ezt a rövid kis cikkecskét a témával kapcsolatban, és megkérek minden kedves rendőrt, ha igazoltat, ha nem, adja át a kollégáknak, hogy legyenek körültekintőbbek, amikor helyszínt keresnek az igazoltatáshoz. Ha a kurvák maguktól rájöttek a megoldásra, mert – mondanom sem kell − a valóságban nincsen ám Örömlány Továbbképző Intézet, azt csak úgy kitaláltam, akkor az igazoltató rendőr is képes lehet rá, én legalábbis bízom benne. További jó munkát kívánok mindenkinek.
