Tekerni jó - főleg vissza

Amikor autót veszel, megnézed, mikori és mennyit futott. Egy idő után feltűnik, hogy egy bizonyos korosztály kilencvenegynehányezret futott, egy másik generáció a százötvenezerhez konvergál (szigorúan alulról!), aztán vannak a kétszázezer alattiak és vannak a roncsok kétszázezer fölött. Tényleg roncsok.

Hiába, ezek a mai autók mennyire vacakok...egy pillanat alatt szétporladnak.

De lehet, hogy mégse. Aki használtautó-kereskedésben vásárol, szinte biztos lehet benne, hogy kicsit vagy sokat, de tekertek az órán. Egy ismerős kereskedő szerint úgy kilencven százalék a valószínűsége. Ez ugyan becslés, de összecseng az autófinanszírozók tapasztalataival, akik hivatalból ismerik a hitelre eladott kocsik km-számlálójának állását. Vicces, amikor látják, hogy ugyanaz az autó ötéves korában ötvenezerrel többet futott, mint ma, tízévesen.

Akár felháborodhatnánk, mekkora átverés az egész ország, nincs ez másként az autókereskedelemben sem. De igazából mi, vevők vagyunk a hülyék. Egyrészt mert elhisszük, hogy egy tízéves, középkategóriás dízelautóban lehet 125 ezer kilométer. Nem lehet, ilyet csak az vesz, aki legalább évi 30-40 ezret megy, különben nem érné meg. Mindegy, hogy magánszemélyé volt, vagy céges: tuti, hogy ezt a távot már az első három-négy évben lefutotta. Persze vannak legendák a kétezer kilométert futott harmincéves autókról, meg hasonlók, de a statisztika azt mutatja, hogy ha pénzről van szó, még az ostobák is megtanulnak számolni. Szóval, fogadjuk el, hogy ilyen dízelkocsit találni lehetetlen.

Ugyanez fokozottan igaz a külföldről behozott autókra. Egy német könnyen 70-80 kilométerre lakik a munkahelyétől. Menjen napi 150 kilométert, legyen évi 250 munkanap, és kiderül, hogy aki új autóként vette, biztos beletett a munkába járással évi 37500 kilcsit. (És hétvégén meg sem mozdult az autó.) Ezért vett – ő, vagy a munkáltatója – dízelt. Ha öt évig használta, nem lehet 150 ezer km alatt, sőt, talán 200 alatt sem. Persze nem él mindenki így ott sem, de a statisztika gyilkos tudomány. Ne ámítsuk magunkat, nyilván élnek bohém, a pénzt két kézzel szóró svábok is. Csak elképesztően kevesen.

Mégis mindenki elhiszi, hogy lazán vehet százezer alatt futott négy-öt éves Mercit meg Bömöst Németből. Szegény kereskedők, ha nem tekernék vissza a frissen behozott kocsi óráját, éhen halnának. Így viszont mindenki boldog, a vevő is, hiszen kapott egy olyan autót, ami megfelel a fantazmagóriáinak, a kereskedő pedig azért, mert eladta. Ezzel együtt nőtt az állam adóbevétele, munkahelyek teremtődtek a semmiből, satöbbi, satöbbi.

Persze azoknak is jó, akik visszatekerik az órát. Egyikük a papájától vette át az ipart. Az öreg még Ladák óráit pörgette vissza, de ma már minden elektronikus, a fiú már ezt is kitanulta. Az iparos dinasztiák előnye, hogy az öregek tudása átszáll a fiatalokra, ezért ha egy régi műszert kell megjavítani, az is megy. És ha egy újat kell visszatekerni, az is. Végzi a munkáját és kész.

Persze neki is van véleménye az autókereskedőről, ha nem is mondja meg a szemükbe. Szerinte az a jó kereskedő, aki tényleg csak keveset tekertet, mert a vevők tényleg hülyék és meg kell felelni az elvárásaiknak. Párezer kilométer még nem a világ, ha a számláló visszakerül a korához passzoló lélektani határ alá, jól jár az emberiség. A kocsinak nem lesz semmi baja, máshogy meg sem vennék.

Vannak viszont a csúnya nepperek, akik tényleg szemrebbenés nélkül tekertetik vissza az Egyenlítő hosszának többszörösét. Ők a madarakra vadásznak, akiket nagyon átvernek. Igaz, ehhez is szükség van egyfajta tudásra, hogyan kell az utasteret hihető állapotba hozni, új kormányt, váltógombot, pedálgumit beszerezni, satöbbi. Ilyen módszerekkel akár néhai taxik is eladható állapotra javíthatók fel. Ezek az autók azonban tényleg gyanúsan olcsók. A vevők nem fognak gyanút, mert nem akarnak gyanút fogni. Egyszerűen örülni akarnak, mennyire jó vásárt csináltak, és a nepper megadja nekik az örömöt.

És nyugodj meg, nincs olyan típus, aminek ne lehetne visszatekerni az óráját. A szakemberek a trükkös elektronikák összes trükkjét ismerik. A műszerjavító azt mondja: a 2007 utáni Merciknél vannak olyan modulok, ahol eltárolódik a valós km-adat – ettől még a számláló az unfrankót mutatja, de a tulaj (ha gyanút fog) ki tudja deríteni, mi a valóság. Persze lehet, hogy a többi műszeres most röhögve olvassa ezt.

Na és mi van, ha gyanút fogsz? Vagy a márkaszerviz európai hálózatából kiderül, hogy az autónk volt már 210 ezres nagyszervizen Olaszországban, te meg három évvel később 120 ezer kilométerrel vetted meg? Semmi. Amikor megvetted, megnézted, és kész.

A fogyasztóvédelemre ne számíts. Ők azt mondják, hogy ez csalás. Vagyis itt már bűncselekményről van szó, nem piti érintésvédelmi problémáról vagy mérgező festékkel készített babajátékról. Szóval ők is jól jártak, nem kell többet dolgozniuk és nem is különösebben érdekli őket, hogy gyakorlatilag így működik a teljes használtautó-kereskedelem.

Mehetsz a rendőrségre, ahol be kell bizonyítanod, hogy átvertek. És nem csak ezt. Azt is be kell bizonyítanod, hogy pont az tekerte vissza az órát, aki neked eladta a kocsit. Az esetek többségében ugyanis kiderül, hogy ő sem több egy szerencsétlen áldozatnál, akit a gonosz Camorra vett palira.

Hát persze.

Az egész bizniszben jól jár a rendőrség is. Ha a polgár bemegy az említett olaszországi autó ügyével, tudják, hogy a rettenetesen lassú olasz adatszolgáltatás miatt hónapokat fog pihenni az akta. Az évi párszázezer eladott használt autóhoz képest futó három-négy ügy azt jelenti, hogy mindenki belátta: hiába vágták át, gyakorlatilag nem számíthat semmire.

Mert mi történik, ha vérrel-verejtékkel bebizonytod az igazadat? Ez pár hónaptól egy-két évig tarthat. Ha üzletszerűen csinálja a kereskedő, akár le is sittelhetik, mert a BTK-ban az üzletszerűség sokat dob a büntetési tételeken. Ekkor jön a következő csavar: attól még, hogy a bíróság bűnösnek találta a csalót, külön polgári pert kell indítani a pénzedért, ami nem lehet több párszázezer forintnál. Vagyis összemérhető a per költségeivel. Az egészre elég további egy-két év. Vagyis nem csak a rendőrség, hanem a bíróságok is jól járnak, ha nem terheljük őket feleslegesen.

Hiszen hogy is lehetne bebizonyítani azt, hogy az órát visszatekerték? Ott van például a zöldkártya meg a műszaki vizsga, ahol felírják a kilométer-számláló állását, de mint a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól megtudtuk, "a műszaki vizsgán és a környezetvédelmi mérés során rögzített km-óra állási adatok csupán tájékoztató jellegű adatok, bizonyítási erővel nem bírnak. A tulajdonos a vizsga előtt vagy után, kilométerórát is cserélhet, azzal kapcsolatosan bejelentési kötelezettsége nincs. Mint műszaki adat, az igazolt tulajdonos részére kiadható." Még jó, hogy a CO- és HC-adatok nem tájékoztató jellegűek... vagy tévednék?

A tanulság rövid: ha használt autót veszel, cseréld le a vezérműszíjat.