Nem mondják meg, kinek mije van a pénzünkből

A Kormányszóvivői Iroda közlése szerint a második Gyurcsány-kormány célja, hogy olcsóbbá, ugyanakkor hatékonyabbá tegye az állam, a közigazgatás működését. Hozzátéve, hogy az állami kiadások lefaragásának egyik eszköze pont a kormányzati autók számának csökkentése, éppen ezért a kormány 2006 őszén 42%-kal, 751-ről 432-re csökkentette a minisztériumi gépkocsik számát. Így is lett. De milyenekre?

Talán a legjobb szériáknak sikerült elkerülniük a drasztikus leépítést: egy W8-as Passatnak, egy A6-os 2,4-es Audinak, egy 1,8T Octavianak némi plusz lóerővel. A politikai elit semmit nem bízott a véletlenre, rendeletekkel is garantálta magának a kellemes autóparkot. Szintén a Kormányszóvivői Iroda információira hivatkozva: a 136/2006-os kormányrendelet alapján az állami vezetőknek felső középkategóriás gépkocsit kell biztosítani, ami az állami normatíva alapján 8-as kategóriát jelent.

Az állami normatíva tartalmazza azokat a meghatározó műszaki paramétereket, amelyek alapján a gépkocsikat kategóriákba sorolják. Mentségükre legyen mondva, a többség járműve átlagosan négy és fél évesnél idősebb, futásteljesítményben is gyakran meghaladja a 120 ezret. Igaz, ez szerintem keveseket zavarna egy W8-as, 275 lóerős Passatban. Bár lehet, hogy a havi 700 ezer és 1,4 millió bruttó között kereső államtitkároknak némi kellemetlenséget okozhatnak a kilométerszámláló megszaladt, százezres jegyei.

Az is kérdés, ilyen fizetés mellett milyen autó áll otthon a garázsban. Ez azért lehet fontos, mert esetleg a hivatalos hétköznapokban költségkímélőbb, jó, de régebbi és egyszerűbb modelleket is ki lehetne facsarni. Ha viszont a honatyák vagy honanyák némi luxusra vágynának, illetve derogál nekik az alacsonyabb kategória, otthon bepattanhatnak a saját százezres besorolású gépjárművükbe és élvezhetik a kényelmet.

De hogy ne legyenek annyira önzők a politikusaink, a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságtól kapott információk szerint a személyes használatra kijelölt autókon kívül több olyan gépkocsi is van, amelyeket egy-egy konkrét feladatra, vezetői engedéllyel vehetnek igénybe a minisztériumok dolgozói. Ezek az úgynevezett kulcsos autók. Illetve – a költséghatékony autózás végett – vannak olyan gépkocsik is, amelyeket a minisztériumok egy-egy szervezeti egysége kap közös használatra. Alsóbb közszolgálati szinteken tehát osztozkodni kell, de legalább van min. A kormány egyik jelszava amúgy is a verseny, hát így kisebb verseny is kialakulhat a hivatalban: ki mibe üljön.

Van, akit azonban nem csak a teljesítmény érdekel, mint például Oláh Lajos szocialista képviselőt, az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának tagját, aki még tavaly áprilisban azt kérte a kormánytól, dolgozzanak ki egy törvényjavaslatot arról, hogy környezetbarát járművekre cseréljék az állami autókat. A javaslat az autóállomány felét hibrid gépkocsikkal helyettesítené, a másik felét olyan járművel, ami megfelel az Unió szén-dioxid-kibocsátást 130 gramm/kilométerben maximalizáló rendelkezésének.

Jó ötlet, hiszen Demszky fővárosa is szenved a szmogtól, viszont a kivitelezés súlyos milliárdokba kerülne. Főleg – ahogy ismerve e kis ország nagyravágyó vezetőit – biztosan tele lennénk Lexus LS600h -kkal, melyek darabonként 30 milliót is megérhetnek.

Röviden visszatérve az egyik kedvencre, a W8-as Passatra: a VW 2001-es luxusautója a 17 colos könnyűfém keréktárcsákról, a hátsó fertályról négy kipufogóvégről, elölről a dupla xenon-fényszórókról ismerszik meg. 15 millió forintba kerül. Kategóriájához mérten megérte az árát, hiszen a négyliteres motor, az állandó összkerékhajtás, a kiváló fékek, a stabil futóműnek, a 275 lovas motor és a 370 newtonméteres nyomaték komoly élményt ad. Fogyasztását tekintve – és itt megint tessék az önzetlen állami vezetőkre gondolni – az üresen 1665 kilós jármű a 62-ről 80 literesre növelt tankkal a 13 litert fogyaszt a szabvány szerint, így a hatótávolsága bő hatszáz kilométer. A VW-t összehasonlítva a V6-os Audi Quattróval hasonló eredményeket kaphatunk, igaz a már Magyarországon is gyártósorral büszkélkedő autóóriás némi hátránnyal kell, hogy számoljon.

Az Octaviával már egyszerűbb a képlet. Az 1,8 T már közel ötmillióért elvihető, a 148 lóerő ebben már benne is van. Viszont a lényeg, hogy a kormányszóvivői iroda kitartóan húzza-halasztja a választ, melyik autóban kit is tisztelhetünk. Nem sikerült megkérdezni a tulajdonosokat sem esetleges észrevételeikről, gépkocsicseréről, az erőforrások kihasználtságáról. Talán egyszer, a frissítést nyomogatva, az e-mail fiókot kémlelve megérkezik a válaszokkal teli lista, addig sem lesz Suzuki Swift az állami szférában.