Összement a Föld az elmúlt száz évben, egyetlen hálóba vagyunk szőve mindannyian. Globális termelés, globális kereskedelem, fénysebességgel terjedő információk, játékelmélet, szabályozási technikák. Hát éppen ez az: ha egy pénzember elmér valamit Amerikában, attól egy minimálbérrel fizetett magyar munkás elveszítheti az állását. El is fogja sajnos, és nem csak egy.
Kockázatkereső amerikai befektetési bankárok játszadozásával indult a móka, s lám, mi lett belőle: nyakunkon a világválság, ami az autóipart sem kíméli. A háló szemein lépegetve a folyamat elég jól nyomon követhető. A felelőtlen kihelyezések miatt megroppant az amerikai jelzáloghitelezés, majd lépésről lépésre szinte a teljes pénzügyi rendszer. Sok hitel beragadt, a bankok kilakoltatnak, és ráteszik a kezüket a jelzáloghitelükkel terhelt ingatlanokra, hogy részben azok értékesítéséből stabilizálják a helyzetüket. Addig is áthidaló hitel kéne nekik, de gyorsan, csakhogy oda a bizalom, a bankközi hitelek hirtelen megdrágulnak, elérhetetlenné válnak.
Közben az ingatlanok ára olyan mélyre zuhant, hogy már nem fedezi a rájuk kiadott hitel értékét. De még ilyen olcsón sem kellenek a kutyának sem, mert a fogyasztók is óvatossá váltak, és inkább kivárnak, tartalékolnak. Különben is, kellemetlen veszteségeik vannak, hiszen a megdráguló hitelek miatt megnőnek a havi részleteik, a részvényeik értékének egy tekintélyes része pedig elpárolog a tőzsde mélyrepülése miatt.
Nagy márkák zuhanórepülésben
Mit nem vesz egy ilyen helyzetben a jó esetben megfontoltabbá vált, rossz esetben bepánikolt fogyasztó?
Úgy van: például új autót.
Az, hogy az amerikai autógyárak évek óta rosszul szerepelnek a saját piacaikon, már több éves történet, az ok elsősorban abban keresendő, hogy a német és japán konkurensek többnyire szebb, jobb és gazdaságosabban üzemeltethető autókat gyártanak, a vevők tehát inkább ezeket keresik, különösen amióta Amerikában is megdrágult az üzemanyag.
Csakhogy most már a sikermárkák eladásai is negatívba fordultak: az egy évvel korábbihoz képest a BMW forgalma 26, Toyota forgalma 32, a Nissané pedig majdnem 37 százalékkal csökkent. És a tőzsdei hírek sem biztatóak: a GM részvényárfolyama az 1952-es szintre zuhant vissza, a Ford részvényei is erőteljesen gyengültek.
Európa egy ideig reménykedett, hogy karosszékből nézheti az amerikaiak vergődését, hiszen az öreg kontinensen jóval konzervatívabb a hitelezési politika, más szerkezetű a bankrendszer, de a remény természetesen alaptalannak bizonyult. Elsősorban olyan bankok és biztosítók roppantak meg, amelyek korábban alaposan bevásároltak az amerikai jelzálogpiaci papírokból.
A britek villámgyorsan 45 milliárd fontot pumpáltak a pénzügyi szektorba, és szerdán egy újabb, 250 milliárd fontos bakmentő programot jelentettek be, hogy a csődhullámot megakadályozzák. Mentik az ingadozó pénzintézeteiket a többi uniós államban is, meg kell fogni a billegő dominókat, mielőtt felborítják egymást.
Az újautó-eladásokat a magas energiaárak már korábban is lassították Európában, most a fogyasztók még nagyobbat lépnek a fékre. A folyamat már nyáron is jól érzékelhető volt: sok autógyárban több héttel is meghosszabbították a szokásos nyári leállásokat, azóta pedig félgőzzel üzemelnek a szerelősorok. Augusztusban 16 százalékkal estek vissza az európai eladások, a készletek a gyártók nyakán porosodnak, érthető hát, hogy több márkánál is – így az Opelnél és a BMW-nél – újabb leállások lesznek októberben.
Egy kis hazai
Magyarországon is csökkentek a legtöbb márka eladásai az egy évvel korább szinthez képest az elmúlt hónapokban. Ennek azonban még nem a nemzetközi, hanem inkább a hazai pénzügyi válság volt az oka, amin a szigorú, kereslet-visszafogó hatású konvergencia-programmal igyekszik úrrá lenni már két éve a kormányzat. Ehhez még hozzáadódott a magas energiaárak hatása: a durva üzemanyagszámlák olyan pénzeket húztak ki az emberek zsebéből, amit akár új autók finanszírozására is fordíthattak volna.
És minderre most még ráhullámzik a nemzetközi válság, de rendesen. Remélhetőleg nem cunami lesz, ami mindent visz, beleértve az autót és a fejünk fölül a tetőt, de hogy térdig elborít bennünket, az nagyon valószínű. Hogy csak a járműipari vonalon maradjunk: ha ne adj Isten a GM, az Audi, a Suzuki kevesebbet termel, az nagy valószínűséggel érinti a magyarországi gyáraik teljesítményét is. És ugyanígy a beszállítóikét is. Meg azokét magyarországi a beszállítókét, akik a többi márka európai szalagjaira termelnek. Továbbá azoknak a vállalkozásoknak a tevékenységét, amelyek különféle szolgáltatásokat nyújtanak, például takarítanak, karbantartanak, környezetet védenek ezekben a gyárakban.
Ha ön igazgató lenne egy olyan cégnél, amelytől hirtelen harminc százalékkal kevesebb alkatrészt vagy autót rendelnek, mit tenne? Először is, nagyon nem örülne, majd meglehetős gyorsasággal többféle intézkedést hozna. Ezek közül az egyik valószínűleg az lenne, hogy a csökkent volumen miatt feleslegessé vált, de képzett és gyakorlott szakembereit igyekezne megőrizni, és számukra a gyárkapun belül értelmes és elfogadható munkát találni.
Hiszen abban reménykedne, hogy a visszaesés csak átmeneti, a válság gyorsan elmúlik, és a termelési mutatók visszakúsznak szépen a helyükre. Első körben udvariasan megköszönné a külső szolgáltatók addigi áldásos tevékenységét, és a karbantartást, takarítást a saját dolgozóival oldaná meg. Ha erre nincs lehetősége, vagy ha nagyon elhúzódik a recesszió, marad az elbocsátás.
Aki az utcára került, valószínűleg nem azzal tölti a napjait, hogy autókat vásárolgat, így a kereslet tovább csökken. És nemcsak az autópiacon, hanem szinte minden területen. Akár az is előfordulhat – reméljük, csak elméletben – hogy a rendelések visszaesése miatt ön kénytelen becsukni a vállalkozását, ami elég nagy gebasz, de nézzük a jó oldalát is: ha ön korábban sikeres volt, és összegyűjtött némi magánvagyont, végre kipihenheti magát a Bahamákon, míg volt dolgozói a sarki kocsmában sörüket isszák.
Apropó, mi az, ami jó, és mi az ami rossz egy ilyen globális válságban? Mint láttuk, a legkellemetlenebb része, hogy elveszíthetjük a munkánkat, miközben a megélhetési költségek nagy valószínűséggel tovább drágulnak, és még az infláció is felpörög. Mivel a gazdasági növekedés visszaesik, borulhat az ország költségvetése, aminek végső soron és előbb-utóbb úgyis az állampolgár issza meg a levét. A napokban megszavazott hétszázmilliárd dolláros amerikai bankmentő program például minden egyes amerikai állampolgárnak, beleértve a gyerekeket és az öregeket is, fejenként mintegy félmillió forintos terhet jelent. És egyáltalán nem biztos, hogy nem lesz szükség több drága mentőakcióra.
Nehéz felhőtlenül örülni nekik, amikor épp szenvedünk tőlük, de a válságoknak pozitív hatásai is vannak. Miként a vers mondja, a gyenge elbukik, az erős megállja – elvileg tehát rendeződik, tisztul a mezőny. Ez egy szép és hasznos makrohatás, kár, hogy melléktermékként igen kellemetlen egyéni csődöket produkálhat. Ha van munkánk és jövedelmünk, ne adj isten, vagyonunk a válság közepette is, akkor viszont élvezhetjük a visszaeső kereslet miatt csökkenő árakat.
Némiképp olcsóbbodhat az energia, elsősorban az üzemanyagok, amiknek az árát a korábban pörgő kereslet a magasba tekerte. De ingatlanból is érdemes ilyenkor bevásárolni: ha önnek kellemes fekvésű, tengerpartra néző floridai apartmanra van szüksége, szaladjon, mert most közel harminc százalékkal olcsóbban megveheti. Részvényt a tankönyvek szerint akkor kell venni, amikor olcsó, na, hát most már elég olcsó némelyik, ha hosszú távra tervez valaki, néhány ügyes tranzakcióval most megalapozhatja a szerencséjét. Vagy nem – részvénnyel játszani, az egy külön műfaj, mindig benne van a kockázat.
Beláthatatlan kilátások </3>
Ami az autópiaci kilátásokat illeti, a jóslást meghagynám az okosabbaknak, de néhány tendencia józan paraszti ésszel is kikövetkeztethető. Könnyen elképzelhető például, hogy a vevők egy részének figyelme az új autók helyett a használtak felé fordul. Mások, akik korábban vásárlást fontolgattak, inkább kivárnak, hiszen elgurulnak a meglévő kocsik is még egy ideig, amíg javul a helyzet.
Tovább csökkentheti a keresletet, ha megdrágulnak a banki hitelek, és szigorodnak a hitelnyújtás feltételei. Márpedig ez könnyen előfordulhat, hiszen elég sok hiteles és lízingelt autót kénytelenek visszavenni a finanszírozók itthon is olyan ügyfelektől, akik nem bírják törleszteni a tartozásukat. A kereslet visszaesése és átrendeződése nehéz helyzetbe hozhat, csődbe vihet jónéhány kereskedőt, és csökkenti az állam bevételeit is, hiszen az autóvásárlásra kivetett brutális adókból és illetékekből kevesebb folyik be az államkasszába.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján !
Új autót venni? Vagy inkább használtat? Vagy kivárni, és valami kishozamú, de kockázatmentes megtakarításba fektetni a pénzt? Ki-ki döntsön a saját pénzéről a saját belátása, lehetőségei vágyai és szükségletei szerint – én mindesetre most nem autót vennék, ha pénzem lenne, hanem inkább részvényt. Autót meg majd később, az árfolyamnyereségből, ha a válság elvonultával ismét beköszönt az (autós) kánaán. De ez én vagyok – két ismerősöm is gépkocsit vásárol a hétvégén, mert ők meg azt mondják, hogy így a pénzük hasznot nem termel ugyan, de legalább hasznosul.
Kövesse itt a felgyorsult eseményeket! Gazdasági világválság percről percre.
