Vélemény: Hosszan zárva tartott sorompók

Ez is csak akkor kezdett el érdekelni, amikor sokadszor vártam sokat a sorompónál. Jött egy vonat, aztán sokáig semmi. Gyűlnek az autók. Még mindig semmi. Az ember ilyenkor szétnéz, hogy mi történt. Bent áll a vonat az állomáson, az utasok éppen le- és fölkászálódnak. Aztán végre jön. Aztán megint semmi, persze a sorompót nem nyitják föl. Így negyed óra alatt vagy négy vonatot sikerült végigvárni, azaz kábé átlagosan ötpercenként jött egy. Viszont a végére rettenetesen sok autó várt rájuk.

Most persze humorizálhatnék, hogy a vasutasnak még a harmadik szomszédja is hülye, nincs min csodálkozni. De szerintem ez nem igaz. A vasutasok többnyire nem hülyék, csupán egy akkora irdatlan, impotens szervezet tagjai, amelyben képtelenség változást elérni. Hiszen vannak átjárók, ahol csak kevéssel a vonat érkezése előtt megy le a sorompó, és utána hamar felnyílik. Máshol meg nem. És ott gyűlnek az autók, amíg az egész környéken beáll a forgalom.

Nyilván műszaki okai vannak. Mint ahogy annak is, hogy néha elmegy a vonat, és a sorompó úgy marad. Azaz zárva. Nyilván elromlott a felnyitó izé. Még szerencse, hogy nem a lecsukó izé romlott el, akkor talán már löncshús lennék egy gyűrött konzervdobozban. Így viszont csak eldurran az agyam, ami valamivel jobb a halálnál, de egy idő után megkeseríti az életet. Miért van az, hogy a lecsukó izé mindig működik, a felnyitó meg nem? Elárulná valaki, hogy a felnyitáshoz miért nem használnak ugyanolyan üzembiztos berendezést?

Mert leszarják. Ahogy azt is, hogy 2008-at írunk, és a vonatközlekedésre nem azért van szükség, mert ott az a sok vasutas meg sín. De ez valahogy nem jutott el senkinek az agyáig, amikor meg valaki megpendítette, hogy néhány vonalon olcsóbb lenne azt a pár utas taxival elszállítani, kitört a botrány. Hiába, íme az állami gazda bűne, aki kifizeti a tb-hátralékot, leírja az adósságot, nem kell aggódni. Ja, hogy ma már nagy a forgalom az utakon, és más típusú berendezésekkel kellene működtetni a sorompókat, különben közlekedési káoszt generálunk? Kit érdekel? Kirakunk egy táblát, hogy „tíz percen túl is zárva tartható”, és kész. Különben még valakinek dolgoznia kéne. A türelmetlen versenyszférások ácsorogjanak csak nyugodtan, legrosszabb esetben kirúgják őket a melóhelyről a sok késés miatt, és elmennek forgalmi szolgálattevőnek. Lesz végre egy nyugodt munkahelyük.

És ne tessék azt hinni, hogy a BKV-s egyenruhát viselő vasutasok jobbak, őket nyilván sztárgázsival csábították át a MÁV-tól, ugyanazt az iskolát képviselik. Rendszeresen ácsorgok olyan HÉV-sorompóknál, ahol a vonat még be sem ért az állomásra, de már leengedik. Minek? Nehogy az idős nékik megrémüljenek a kétszáz méterre áthaladó autók zajától? Vajon ki volt az a marha, aki kitalálta, hogy az utasáramlás ideje alatt nem lehet nyitva a sorompó? Ha már az állomást sikerült az átjáró elé rakni. De a kedvencem a ráckevei vonalon (ha jól emlékszem) a Torontál utcai HÉV-megálló, ahol megoldották, hogy mindkét irányból az átjáró előtt legyen a peron, persze korán pirosra váltó fénysorompóval, ritkán zöldre váltó kanyarodólámpákkal.

Tévedés ne essék, most nem azt szeretném elérni, hogy az ingre-gatyára vetkőzött vasúttársaság(ok) hirtelen felül/aluljárókat építsenek a közutak fölé/alá, még azt sem rovom fel nekik, milyen minőségűek az átjárók. (Pedig...) Azt hiányolom csupán, hogy belássák: a közúti forgalom már nem ugyanaz, mint a hetvenes-nyolcvanas években volt. Pergőbb lett, mint az élet. És kutya kötelességük lenne alkalmazkodni hozzá, mert minden egyes percben olyan mennyiségű autó érkezik a sorompókhoz, ami már az utakon okoz komoly gondot. Meggyőződésem, hogy az autók jelentős része pont azért hajt a vonatok alá, mert már előre gyomorgörcse van az értelmetlen várakozástól (a másik fele pedig a napsütésben láthatatlan fényű, megvakult fénysorompók miatt, de az más téma).

Nyilván létezik erre megfelelő technika, én legalábbis nagyon megdöbbentem, hogy Németországban milyen rövid idő alatt jön meg a vonat és nyitják fel a sorompót. Nem érdekelnek a műszaki részletek, ez tekinthető bizonyítéknak. Azért legyünk realisták, irreális elvárás lenne, hogy holnaptól az egész országban ilyen berendezések működjenek, de legalább a szándék szikráját szeretném látni. Ha legalább itt-ott fokozatosan feltűnnének, és akkor harminc-negyven év múlva már sehol sem kellene feleslegesen ácsorogni.