Tesztek Tesztek

Motorok innen-onnan, köbméterek az űrből

Próba: Opel Agila - 2008

2008. február 26., kedd 06:51 | Frissítve: 2008. február 26.
Óriási veszteség érte az autósokat. Főhet az autógyártók feje. Szegényebbek lettünk egy ikonnal. És még nagyobb bajban vannak mostantól a vevők. Itt az új Agila.

Kivonult a színről az utolsó, igazi, pozícióit az elenvéhásodó ( NVH = Nosie, Vibration, Harshness) világban is hősiesen tartó, filléres szükségmini. Mert az új Agila már nem a régi. Ennél nagyobb közhelyet az elmúlt húsz évben a nagy Juhász Elődtől sem hallhattunk, de a tények változatlanok: a szeptembertől megvehető Agila feladta elődjének motorizált esernyői ambícióit, és mostantól autó szeretne lenni.

Méretre megvan. Elöl széles, hátul is széles, és mivel elég meredeken ül benne mindenki, no meg a tető is jó magas, ezért valószerűtlenül sok benne a hely. Az opelesek büszkék is voltak a köbméterekre a bemutatón – nem győzték hangsúlyozni, hogy az Agilába valóban befér öt ember.

Hogy ezt minden jelenlevő el is higgye, a marseille-i bemutatón a szokásos egyterű-bálnák helyett – az Opelnek minimum valami Zafirát, még inkább Sintrát kellett volna bevetnie – Agilákat állítottak be shuttle service-re. És megtömték őket újságírókkal. Előállt az a helyzet, ahogy ebédelni szoktunk indulni a Totalcarból: három férfitest préselődött egymásnak a hátsó ülésen. Utoljára egy Nissan Tiidában ültem így, éppen itt, jobb hátul – hát az sem volt tágasabb. Sőt az ülés formája miatt abban talán rosszabb is volt a helyzet, mert állandóan a középen ülő Rácz kollégára tehénkedtem.

Persze a kísérlet közel sem volt meggyőző erejű, hiszen az Agilában középen szabványméret alatti kolléga ült. De az azért biztos, hogy négyen jól el lehet férni. Tehát jobban ültem, mint a Tiidában, pedig az Agila egy kategóriával kisebb autó. A csomagtartót miniautó-szokás szerint, találóan aktatáskákra szabták. Magas, iszonyatosan rövid és viszonylag széles. Arra vajon sose gondolnak a tervezők, hogy aktatáskás bizniszmenek éppen ilyen autókkal mutatkoznak a legritkábban? Egyébként az üreg olyan, mint matrjoska-babából az utolsó előtti: egy felhajtható padlólappal a szinte nem létezőt még tovább tudták osztani. Egy semmiből kapható két, még kisebb semmi. Hurá, egy r-rel.

Fentiek SI-mértékegységben kifejezve: a csomagtartó alaphelyzetben 225 literes (állítólag a szabványos, összecsukott babakocsi elfér benne), hátsó ülések nélkül 1050 literes, ami viszont elég tekintélyes. Aki csak furgonnak használja, imádni fogja, aki utasszállítónak, már most kezdje tanulmányozni a tetőbox-kínálatot. Ügyes fogás, hogy a háttámla (amely 2:3 arányban osztott) ledöntésekor az ülőlap udvariasan lejjebb ereszkedik, ezzel sík lesz a padló, rajta tehát vígan csúsztatgathatók a Faktum és Orgel fantázianevű IKEA-csomagok.

Mint tudjuk, az Agila a csomagtér-nyitót és a legkisebb motort leszámítva ugyanaz az autó volt, mint a Suzuki Wagon R+. És a japánok szülték. Nem kétséges, hogy a korábbi verziónál a Suzuki a Tetrapaktól vette át a prodzsekthez a dizájnereket – a régi Agila a sarkokon kívül egyetlen formatervezési fogást nem tudott felmutatni. Az Agilánál most az Opel a kezébe vette a dolgot, sikerrel. Ilyen szép dobozt csak az olasz bőröndspecialisták tudnak még: az Agilának van arca, feneke, terpeszt szépen, emitt homorúnak, amott domborúnak tűnik, holott a felületei csak egészen kicsit szakadnak el a síktól, mint meghatározó formai elemtől. Kissé, amolyan huszonegyedik század elejésen, a Corsa B csiszolt hegyikristály szemei köszönnek vissza a fényszórókból, a hátsó lámpák pedig a Punto-vonal talán legszebb derivációi. Jól néz ki, jók a színek, nem hinném, hogy egy praktikus ládából ma sokkal többet ki lehetne hozni.

Sőt, az Agilával odáig merészkedtek, hogy futóművet is tettek alája. Persze semmi különlegesre ne készüljünk, elöl a szabványos MacPherson, hátul a még szabványosabb csatolt lengőkarok, de a hangolás, a szigetelés mégis közelebb áll az autókéhoz, mint az Auchan-bevásárlókocsikéhoz. Sőt, szinte még jó is. Gördülési zaj természetesen akad bőven, meg a kormányról is nehéz elhinni, hogy tényleg van mechanikai kapcsolata az első kerekekkel, annyira mű, de az Agilával azért lehet autózni.

Nem egy WRX, de szépen beveszi a kanyarokat, és közel sem az a szörnyűségesen, az ívről orral kifelé leeső típus. Még csak nem is dől meg túlságosan, ügyes az egész. Ennek a hátterében állítólag az áll, hogy az elemek és a padló némi módosítással ugyan, de erős rokonságban áll a Swiftével. Amit, ugye, senki nem tart rossznak.

Olcsóbb lesz, mint a Suzuki Splash? Aki kíváncsi, hamar megöregszik, olvassanak csak tovább.

Motorból háromféle lesz hozzá, két benzines és egy dízel. Az első kettő a Suzukitól jön, egyik egyliteres, háromhengeres és 65, a másik 1,2 literes, négyhengeres és 86 lóerős. Nem vicc, az 1,2-es Agila megfutja a 175-öt, és 12,1 másodperc alatt százon van. Mondom, hogy autó akar lenni. Európában persze a legérdekesebb valószínűleg a dízel lesz, ez a szokásos, GM Powertrain (értsd: Fiat) által fejlesztett, 1,3 literes Multijet, ami szintén 65 lóerős. Magyarországon még nem annyira érdekes, de aki valamilyen emisszióilag agyonkorlátozott német nagyvárosba, vagy Milánóba megy, esetleg hosszú távra tervez, nem árt tudnia, hogy a két gyengébbik motor (1 literes benzines és 1,3-as dízel) szén-dioxid-emissziója épp' 120 g/km.

A tesztúton az 1,2-est kaptuk ki, ami nem jó hír az olvasónak, hiszen a csúcsmodell alapján lehet a legkevésbé megítélni egy spórmodellt. Sajnos a horvát újságírók bosszúból az egész sajtóúton mindent, mindig elfoglaltak előlünk. Talán mert odaúton meg mi ültünk egyesével a chartergépen Budapesttől, ők viszont, akik Zágrábban szálltak csak fel, párosával nyomorogtak még egy órát. Emiatt aztán a reptéren elvitték előlünk az összes egynullás Agilát.

És ez megy. Nem az a Katrina, de a régihez képest szinte sportos. A gördülési zajt már említettem, de bőven van motor- és szélzaj is, csendre és nyugalomra tehát továbbra sem számíthatunk egy olcsó miniben. Ahhoz képest, hogy bowdenes, egész jó a váltó is, a vacsoránál az asztalunknál ülő Agila-fejlesztési főnök állította, hogy ők a Suzuki Splashez képest még reszeltek is a kapcsolási érzeten, hogy határozottabb legyen. A befőtt teszi el a nagymamát.

A szintetikus kormányon túl azért akadt néhány nyűgöm az autóval. Például az üléshelyzet, aminek a kényelmes beállítása a kicsit túl ferde volán, a magas, ugyanakkor rövid felületű ülés miatt lehetetlen. Próbáltak már bárszékről végignézni egy egész estés romantikus filmet? Na, ez olyan. Meg a fényes, gyilkosan olcsó belső műanyagok is párologtatólag hatnak a bizalomra. Norbi fiam (3) legtöbb játéka hasonló tapintású és színű. Ám mindez csak külsőség, a használatot kevéssé befolyásolja.

Akad még egy terület, ahol az Agila túllépett a saját árnyékán, ez pedig az ezen az árszinten a vevőket a legjobban megfogó felszereltség. Hiszen a régiben még örülni kellett a billenhető belső tükörnek és a hátsó ablaktörlőnek, az újnál autószerű a lista. Eleve négy légzsák, ABS szerepel még a legtanyasibb (tehát Essentia kivitelű) Agilánál is. Itt még kurblis az összes ablak, kulccsal nyílik a zár, a biztonságon kívül tehát nem léptünk nagyot előre a Zsigához képest.

Ám az Enjoyban már teli tüdővel élvezhető a klimatizált, jeges lappföldi lehelet, nem kell összevissza karistolni a fényezést a kulcsluk körül a sötétben, mert van távirányítós központi zár, sőt az autóstársak maradéktalan elismerését kivívó motoros ablakleengedés luxusa is maradéktalanul kiaknázható. Figyeljünk, nehogy a Lexusokból kipattanó, autónkra tömegével sikoltozva tapadó rajongók övcsatjai megkarcolják a szép fényezést. Ja, és ESP, azaz menetstabilizáló elektronika is lesz a pipálható tételek között.

Látják, ez a baj az Agilával. Ül az ember a hatalmas utastérben. Temperált ájer lengedezi körbe verejtékező testét. 86 telivér japán paripa köpi ki a tüdejét, hogy jogosítványelvevős sebességgel eljuthasson úticéljához. Mindenfelé ABS és SRS feliratok figyelik az egészségét. És ha akarja, a legcsekélyebb izommunka nélkül leeresztheti az ablakot. Ha valaki nem tudja a kocsi árát, kicsit kezdi magát úgy érezni, mint valami nagy, drága autóban. Hiszen ennél egy 3-as BMW-ben sincs több hely, és egy alap-Mondeo sem sokkal gyorsabb. Ha így nézzük, ordítóan zavaró az óriási zaj, a silány műanyagok, a halott kormányzás. Pedig mindez butaság.

Az Agila nem lesz drága. Mivel a márkakereskedésekben csak szeptemberben bukkan fel, sokat nem tudunk az áráról, csak hogy hangyányival fölötte lesz a kicsivel kevésbé pofás, új Suzuki Wagon R+-énak, viszont nem lesz sokkal húzósabb az elődjénél. Lefordítva: ha nem is a Dacia szintjén mozog majd, de fillérekbe kerül. Három és félmillió forintért az Agila silány szörnyűség lenne, pedig a méretei, a használhatósága alapján egy autóilag kevésbé informált egyed ösztönösen az ilyen kocsik közé sorolná. Miniáron – teszem azt, kétmillióért – viszont bombajó lesz, még kurblis ablakkal is…

Új Opel Agila

Nagyon várjuk a részleteket. Mennyivel drágább a Suzukinál, hogyan viszonyul a Swifthez, Ignishez, Chevy Sparkhoz , Fiat Pandához? Mert jó árral esélyes lesz dobogós helyre. Csak túl mohók ne legyenek a pénzügyesek.

Opel Agila 2008 Enjoy Opel Agila 2008 Enjoy

A Totalcar értékelése:

Kicsi, praktikus, egyszerű, drága. 3,5 csillagot adtunk a Splashnek, ez ugyanaz, csak többet kérnek érte.

Írjon ítéletet!

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette
Oldaltörések nélkül  |   Küldje el  |   Nyomtatható  |  

TC Áruház

DVD 2006 Drifter.hu Magyar Drift Szövetség DVD 2006 - 0,4
 
Soproni hegység (1931) HM Térképészeti Kht. Soproni hegység (1931) - 0,4
hirdetés