Suzuki helyett Opelt?

Teszt: Opel Agila 1.2 Enjoy – 2008

2008. november 17., hétfő 01:09
Német-japán két jó barát, együtt tervezi kocsiját. Na, ez van annyira szörnyű, hogy magam is felnyikkantam, amikor leírtam. Ellenben az új Agila, a Splash ikertestvére, hát az nem szörnyű. Ellenben jó. Csak miért ilyen drága?

Az első pár együtt töltött órában természetesen gyűlöltem. Kicsi, dülöngél, könnyű, semmibe veszik a forgalomban, alacsony fordulaton gyenge, fahangú a rádiója, kemény műanyagból és olcsó műszálból készült a belseje. Aztán elszégyelltem magam. Mert nem az Agila rossz, csak mostanában túl jól ment sorom.

Az előző tesztautó alattam egy D5-ös Volvo volt, meg ültem nemrég a barátkozós Mazda6 kombiban is. Van otthon egy hatalmas busz meg egy hangulatos youngtimer. Ezekből ültem át az Agilába. Ami mi is? Egy hárommilliós, ám klímás, centrálzáras, fűtött tükrű, MP3-as cédés rádióval szerelt kis szaladgálós városi gyösz, ami szívroham nélkül megfutná a 160-at, ha szabad lenne neki.

Egész pofás. Nem sokban különbözik a Splashtől, kicsit komolykodóbb az arca, de különben ugyanaz a magas, rövid, mégis lendületes, dinamikus apróság. Szerencsére az új modellnek köze nincs az elődhöz, a vitathatatlanul praktikus, ám mérhetetlenül fantáziátlan kockaforma kis szerencsétlenhez. Ez már tényleg Agilis és cseppet sem Wagon.

Belül pedig teljesen ugyanolyan, mint a Suzuki: a kormány közepén lévő emblémán kívül nincs köztük különbség. (Sajátos humorérzékre vall, ahogy a GM és a Suzuki új értelmezést ad a „japánt vagy németet"kérdésnek.) Ugyanaz a műszeregység, a jópofa csápos fordulatszámmérő, a rádió, a bajszok, az ülések, minden.

Lehet szeretni a lendületes formákat, utálni a kemény műanyagokat. Lehet lelkesedni a könnyen kezelhető hifiért, lehet háborogni azon, milyen közel vannak a pedálok, hosszú távon milyen kényelmetlen ugyanabban a helyzetben tartani a gázt. A pozitívumok azonban sokkal többen vannak, mint a hibák: számos sokkal nagyobb autóban is éreztem már magam kellemetlenebbül, mint a kis Opelben.

A motor? Az is Suzuki. Tesztautónk esetében méghozzá a legnagyobb, vagyis az 1,2 literes, 86 lóerős négyhengeres. Alul nagyon gyenge (igaz, legalább annyira csendes is), az elektronika kétségbeesetten küzd minden elindulásnál a lefulladás ellen. Közben nem nagyon figyel arra, mit is akar a gázzal a sofőr, aminek a következménye gyakran épp az elkerülni kívánt lefulladás. Fura.

Fordulaton viszont magára talál a motor, háromezer felett élni kezd, a hangja is megjön. A rövid váltó öt fokozatát hamar végig lehet kapcsolgatni, az ötödik városban is sokszor használható. Nem ártana egy hatodik: az ötödikben picivel száz felett már háromezret pörgő motor nagy tempónál többet fogyaszt, mint indokolt lenne. Az átlagfogyasztás vegyes üzemben 6,5 liter volt száz kilométeren.

Hol vannak a Splashek?

Fotózás után a szerkesztőség felé gurulva végig azt figyeltem, hol parkol egy Splash: szívesen kattintottam volna pár közös fotót az ikerpárról. Alig sikerült, csak az utolsó sarkon sikerült kiszúrnom egyet. Swiftek, Ignisek tengere, ameddig a szem ellát, de sehol egy Splash, fél Újpesten átautóztam, mire megtaláltam ezt a kicsit meghúzott példányt.

Fel is hívtam legott a Suzuki PR-osát: hogy van ez? Ennyire nem megy az új kis Suzuki? És kértem számokat. Kaptam is hamar: 2007-ben október 31-ig 9393 Swift, 1527 Ignis és 4768 darab Splash kelt el.

Tehát igenis egész jól fogy a Splash, egyszerűen csak még nem tudott annyi megjelenni az idén piacra dobott Miautónkból, hogy kitűnjön az évek óta árult Swiftek és Ignisek tengeréből.

A kormány elég könnyű ahhoz, hogy gyöngyöző homlok nélkül manőverezhessünk be mégoly szűk belvárosi parkolóhelyekre is. A futómű sokkal inkább kényelmes, mint sportos, hirtelen kormánymozdulatokra nagyokat dől a kasztni. A fék kisautósan hirtelenül reagál a pedálra, nehéz precízen adagolni. Az Agilában minden-minden a könnyed, gondtalan városi kocsikázást szolgálja. A lendületes autózás, a körforgalmi körismétlés gondolata soha fel sem merült bennem, amíg ezzel a kis magassal lófráltam. Viszont nagyon jól oda tudtam figyelni Bolgár úrra és kedves hallgatóira délutánonként a dugóban (mindenkinek megvannak a maga kis perverziói).

Apró érdekesség: Opelék ellopták a Renault tévéfoci-effektjét! Az index az Agilában is elektronikusan tikktakkolva jelez vissza kattogás helyett.

Az igazi EU-ban remek második autó, a mi félgyarmati szintünkön pedig elfogadható kis családi kocsi ez az Agila. Kicsi, de nem nyomasztóan szűk, kopogós, de jól felszerelt, csepp motorja pedig az egy tonna alatti tömegű kasztniban képes lépést tartani a forgalommal. Egy tökéletes világban minden ifjú párnak egy alanyi jogon járó 1,2-es Agilával kéne kezdeni az életét.

A kicsi, takarékos kocsi mindent tud, ami a napi közlekedéshez kell. El lehet menni vele vásárolni, még két gyereket is be lehet passzírozni hátra, ha muszáj. Van benne rádió, klíma, fűtés, fejtér bőven. Épp csak egy kicsit kényelmetlen, épp csak annyira idegesítő, épp csak olyan lassú, hogy a megajándékozott ifjú pár egy kis idő elteltével inspirálva érezze magát: dolgozzunk, hajtsunk, hogy vehessünk egy drágábbat, jobbat.

De abban az én tökéletes világomban ez az univerzális kis kocsi nem kerülhetne bő hárommillióba. Az ugyanis nem is olyan kevés pénz, sok minden kijön belőle, meg kevesebből is. Például ott a Splash. Az Opel klímával, MP3-as, CD-s rádióval, két légzsákkal 3,15 millió forintba kerül. A Suzuki meg ezzel a motorral, GLX-ként 2,956-ba. Négy légzsákkal. Hoppá. De ha nem veszik meg egyiket sem annyiért, amennyi az árcédulán áll, azt is megértem.

Korábbi összehasonlító tesztünkben a Splash kitornyosult két kategóriatársa, az i10 és a Panda közül. Még akkor is, ha valójában a Hyundai utastere tágasabbnak bizonyult. De ettől még a Splash, így az Agila is kisautó. Ehhez képest elég érdekes az árazása.

Ugyanis van ebben az árkategóriában komolyabb autó bőven. Ne is távolodjunk el a GM-től: a Chevrolet Aveo öt ajtóval, klímával, 1,2 literes motorral 3,015 millió. A Fiat most akciózza a Grande Puntót 2,4 millióért – ESP-vel. A Kia Rio 110 lovas dízelmotorral elvihető akcijóssan klímásan 2,97 millióért.

Legyen ön az első, aki az új Agiláról ír!

Szóval ennyiért ez a kis kocsi egy csöppet drága. Divatcikknek meg kicsit kommersz. Új és csinos, de azért ahhoz, hogy egy kisautó igazán menő legyen, illik legalább Lancia Ypsilonnak lenni. Ja, mellesleg 3,2 millióért már azt is adnak klímával.

Opel Agila 2008 Enjoy Opel Agila 2008 Enjoy

A Totalcar értékelése:

Kicsi, praktikus, egyszerű, drága. 3,5 csillagot adtunk a Splashnek, ez ugyanaz, csak többet kérnek érte.

Írjon ítéletet!

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:

A Totalcar címlapjáról ajánljuk

Gonoszabb lett a 7-es BMW

Gonoszabb lett a 7-es BMW
Csaknem a teljes motorválasztékot lecserélték, most már van háromturbós kivitel is.

Törésben verhetetlen

Úttalan utakon kószáltunk vele, és az összkerék­hajtást csak kíváncsiságból kapcsoltuk be. Volt még benne tartalék, csak a raklap hiányzott a platóról.

A futóműállítás nem misztikum

Rosszul van beállítva a futómű, de korrigálni otthon sem lehetetlen. Elmondjuk merre induljon.

Négyes BMW jön, már jövőre?

Nem pont olyan, ahogy korábban gondoltuk, de sportos lesz, és nem is nagy.

Meghalt a vétlen motoros

Előzött, pedig jött a motoros: a miskolci
férfi belehalt sérüléseibe.

Megjött a Peugeot dácsiája