Eljött az a pillanat, amikor egy Opel jobb kabriót csinál, mint mások? Igen és nem. Csupa meglepetés, szinte akciós áron.
Szupererős dízel, szép kivitel, minden lényeges extra. Így már azért sokkal jobb tesztelni a Zafirát, mint a nálunk járt, feltehetően sokkal kelendőbb korábbi depressziógenerátorokat.
Ez történik, amikor valaki úgy gondolja, tud ő olyat, mint a nagyok, sőt többet tud. Többet, mert úgy véli, olcsóbban is meg lehet csinálni ugyanazt. Az Opel úgy gondolta, készít egy bőrös-villamosszékes luxus-SUV-ot, és alig adja drágábban, mint a tömeggyártók a közepes SUV-okat. És ez lett belőle.
Soha kevesebbet tonnánként 100 lóerőnél! Azért sem hátrálunk meg, nem győzhetnek az autóstársadalmat szipolyozó senkiházi ingyenélők! Egyben biztatás a kitartóknak, akik hajlandók elviselni a tisztességes motorú járművükre kivetett, egyre növekvő sarcokat.
Egy V6-os dízelmotort szinte lehetetlen tönkretenni, kíváncsi is voltam, mennyi gázolajat tudok letuszkolni a torkán, ha tényleg nagyon igyekszem, úgyhogy végig padlógázon közlekedtem. Az eredmény több mint meglepő.
Kisiparosok álma, kezdő zöldségesek vágyainak netovábbja, egyáltalán: az univerzális járművek legelterjedtebb magyarországi képviselője a dízel Astra kombi. A sorozat mindhárom tagja egyformán praktikus, de az elsőben harákoló öngyulladós és a mostani kormányfacsaró nyomatékbajnok között sok olaj lefolyt a Barátság vezetéken.
Beültem, és azonnal éreztem, ez a piac legunalmasabb egyterűje. Aztán kiengedtem a kéziféket, és rá kellett jönnöm, hogy csak majdnem.