Sok autónál van úgy, hogy az ember nem fogja fel a külvilágot, de az X5 új szintre emeli ezt a az érzést.
Ez egy BMW, sorhatos dízellel, és még SUV is. Mi baj lehet? Semmi olyan, amiért érdemes lenne félreugrani.
Úgy érezte, hogy X6-osával már beleolvad a tömegbe? Hogy a csuklós Ikarus még mindig nagyobb? Elnyomják? Fél? Retteg? Sebaj, itt az új, helyreáll a rend. Megmenekültünk.
Csuda tudja, hogy történt, de ezidáig nem ültem X5-ösben, valahogy kimaradt az életemből. Így hát, amikor felvetődött a kérdés: ki írjon az új modellről, a szerkesztőségi értekezleten lecsaptunk rám, mint ideális kísérleti nyúlra. Vigyem én az autót, mondtuk, keressünk mellé egy elődmodellt, és mondjam meg, melyik kéne inkább. Így is lett.
Egy BMW-ben azonnal minden más lesz: a többi közlekedő tesze-tosza, bénázó tetűvé válik, akik fondorlatos összeesküvéssel igyekeznek beteljesíteni a célt: megakadályozni, hogy a bömöshöz illő tempóban közlekedjek.