A fűnyírás levetíthető az autózásra. Néhányan szeretnek vezetni, ők élményautót vesznek. Néhányan szeretnek füvet nyírni – biztosan létezik ilyen ember – ők modern fűnyírótraktort vesznek, ami kvázi az élményautó. Akinek viszont megoldandó probléma az autózás, az vesz egy kényelmes steril járművet, amivel különösebb megerőltetés nélkül jut el A-ból B-be. Akinek a fűnyírás a megoldandó probléma, az meg vesz egy akksis DLM460PG2 Makitát.
Persze ajánlom hozzá a sportosabb alkatot. Azt hittem, hogy ezzel is csak sétálgatok, amíg le nem merül, de amellett, hogy kívánja a haladást, még kocogó tempónál is hibátlanul nyírja a füvet. Leizzadtam, de meglepődtem, hogy mekkora területet nyírtam le vele fél óra alatt, ráadásul egy szál sem maradt magasabban, mint kéne. Lehet, hogy én maradtam le a fűnyírótechnológiában, de ez a gép egészen megdöbbentett. Ráadásul erre két fúrógép akksival volt képes.
Mert igen, ebben is szabvány lítiumos Makita akksik vannak, amit átpattinthatunk bármelyik akksis Makita szerszámba. Már a vállalat is azt mondta, hogy nem akksis gépeket gyártanak, hanem gépeket a Makita akksikhoz. Ez egy tök jó hozzáállás, mert egészen nagy szerszámos bőröndöket vehetünk tőlük, amikben ugyanezek az akkumulátorok vannak, és ugyanazzal a töltővel mennek. Már a DLM460PG2 fűnyíró miatt is jó lehet beszerezni két ilyen akkumulátort pluszba, mert egy töltéssel a gép cirka 50 percet megy, viszont egy óra alatt tölt fel. Ha van kétszer két akksink, elég a tízperces sörpattintós-szünetet megtartani, nyírhatunk amíg tart a fű.
A Makitánál azt mondták, hogy legyen egy akksis fűnyíró, aminek olyan a teljesítménye, mint egy hasonló kategóriás benzinesnek. Szerintem sikerült elérni a kitűzött célt, úgy látszik a szerszámiparba is betört a Tesla-láz, már itt is mindenkit villanyosítanak- de ez nem feltétlen baj. Mint lelkes benzinmotoros fűkaszával rendelkező - és azt vasárnap kora reggel használó - terrorista szomszédja, szurkolok, hogy elterjedjenek ezek az akksis gépek.
A gép nagyon alaposan és gyorsan dolgozik. Annak függvényében változtatja a fordulatát, hogy milyen nehéz dolga van. Emiatt takarékos, és ahol ritkább vagy gyengébb a fű, nem pörgeti magát fölöslegesen. De ha véletlen a szomszéd nyugalmára akarunk vigyázni, kézzel is lecsendesíthetjük, egy gombnyomással. Ilyenkor nem pörög fel nehezebb terepen, de ahogy észrevettem, erre csak egészen extrém körülmények között van szükség. Ott viszont a tölgyfának is nekimenne, ha nem tartom pórázon. Amikor felhergeli magát, mindent eltüntet. Szerencsére a késekre vigyáz, és ha nagyobb követ, vagy fagyökeret fog, ott azonnal kikapcsolja magát.
Nem igazán tudtam elképzelni az itthoni kis konnektoros, hosszabbítóval szenvedős, tili-tolis fűnyíróval, hogy mit is kéne tudnia ahhoz, hogy kényelmesebbé tegye a fűnyírást. Most ezzel a Makitával már tudom. Szinte mindenével csak segíteni akarja a folyamatot: 10 különböző magasságban lehet vele füvet vágni, rendes golyóscsapágyak vannak a kerekeiben, nagy és könnyen levehető fűkosara van, ráadásul szivacsos kapaszkodót kapott, hogy ne törje az ember kezét. Egész nap lehetne sorolni, viszont egy csúnyát mégis tudok mondani a gépre: nehéz. De ezt a Makita is elismerte, és nem vagyok benne biztos, hogy ez valódi hátrány. Nem kell emelgetni, ezzel füvet kell nyírni – az elefánt sem mászik fára, ha nem muszáj.
A dizájnja eltéveszthetetlenül fűnyírós, inkább a részletekben érdemes elveszni. A balkéznél lévő kis sor kapcsolónál tudjuk lehalkítani és bekapcsolni a gépet, illetve ellenőrizni az akkumulátorok töltöttségi szintjét. Elindítani ugyanúgy lehet, mint a legtöbb ilyen gépet: gomb megnyom, kallantyú behúz. A kábeleket és a bowdent szépen vezették el. Egy sima kis műanyag fül és pontos méretezés a titka, máris kifinomultabbnak hat. A tetején egy sötétített - szerintem UV szűrős – kis plexi bódé védi az akksikat a kosztól, illetve itt rejtőzik egy kis piros biztosíték, ami igazából a gyerekzár. Ez egy tök jó biztonsági eszköz, amit érdemes a fűnyíróban tartani amikor nincs benne akkumulátor, mert magamat ismerve ez lenne az első, amit elhagynék.
A futómű állítása külön tetszik. A kis karokkal, és előrenyúló pálcával megoldott technika elég stabil és könnyedén mozgatható. Nem ugrik ki a fokozatokból, sőt, néha igazi férfi izom kell, hogy állítgassuk. Viszont tologatni sokkal egyszerűbb, hála a csapágyazott kerekeknek. Itt jön ki a legjobban, hogy nem zavar a súlya. Hacsak nem a padláson kell tartani, tőlem ötven kiló is lehet.
A töltője sem méretre, sem kapacitásra nem kicsi, egy óra alatt felfújja a 18 voltos, 6 amperórás akksikat. El kell viselni, ahogy a kis ventilátorok dolgoznak, de így is forró miközben tölt, ezért örülök, hogy ezt a mérnökök beleszuszakolták. Ráadásul, ebbe a töltőbe belepattintható minden más Makita akksi, így a hobbi felhasználás mellett bőven elég, ha még van pár Makita gépünk.
Ha golf-gyep lenne az udvarunkban, simán vennék egy ilyen DLM460PG2-t, de itthon a félméterenként elszaporodott fűcsomókra sajnálnám elpazarolni az erejét. Nem is tűnik soknak érte 300 ezer - bár az Axiálnál most csak 200 ezer - forint, ráadásul soha nem kell tankolni, nem kell félni, hogy felszeleteljük a hosszabbítót, és a villanyszámlát sem fogja jelentősen megdobni. Csendes, steril és felhasználóbarát, ha csak túl kell lennem a fűnyíráson, akkor ez a gép támogat át rajta a leggyorsabban.
