Az autózás átalakulása elkezdődött

Sokszor észre sem vesszük, olyan természetes: bárhová indulunk, autóval megyünk. Ha kifogy az üzemanyag, megállunk, tankolunk, megyünk tovább, és csak sokadlagos szempont a károsanyag-kibocsátás. Azonban az autózás átalakulása elkezdődött, és amit eddig távoli jövőnek hittünk, az észrevétlenül begyűrűzött a mindennapokba.

Mekkora a probléma?

Magyarországon a XIX. század vége óta vannak jelen az autók, de kezdetben csak a kiváltságosok élvezhették a közlekedésnek ezt a módját. Hazánkban még az 1960-as évek végén is elenyészőnek mondható, mintegy harmincezer autó volt jelen, de ezután robbanásszerű növekedéssel 1985-re ez a szám elérte a másfél milliót, ma pedig már a négymilliót környékezzük. Gondoljunk csak bele, mit jelent ez hazánk kevesebb mint tízmilliós lakosságához mérten: tíz főből 4 rendelkezik személygépjárművel.

Leugranánk egy nyári hétvégén a Balatonhoz? Esetleg csak a sarki boltba kell elszaladni pár apróságért? Vagy a gyerekeket visszük oviba, suliba? Nem sokat gondolkodunk azon, hogyan menjünk: természetes, hogy az autót választjuk. Nem igazán foglalkozunk azonban azzal, hogy mindez mekkora károsanyag-kibocsátással jár.

Pedig sokszor lenne más megoldás a megszokás helyett.

Olyan ez kicsit, mint a dohányzás: könnyen rá lehet szokni, de nehéz eldobni magunktól. Holott tudjuk jól, hogy káros, még ha nem is vagyunk tisztában minden vetületével. A cigaretta esetében sem elsősorban a nikotin ártalmas a szervezetünkre, hanem az égés során a füstben keletkező rengeteg vegyi anyag, a korom, a kátrány. Az autók kipufogógáza is igen változatos összetételű, hiszen az üzemanyag égése során a szén-dioxid mellett többek közt szén-monoxid, nitrogén-oxidok, szénhidrogén és koromrészecskék is a levegőbe kerülnek. Ezek pedig a környezetet és az emberek egészségét is jelentősen károsíthatják.

Az autóipar lépéskényszerben

Az autógyártókon egyre nagyobb a nyomás, hogy a környezetet kevésbé károsító alternatívákat kínáljanak. A környezetvédelmi előírások szigorodnak, a gyártóknak pedig teljes kínálatukra vetítve teljesíteniük kell a meghatározott kibocsátási kvótákat is. Ahhoz, hogy egy-egy új modell forgalmazását engedélyezzék a hatóságok, annak mindenképpen teljesítenie kell az aktuális Euro-norma szerinti határértékeket. Most az Euro 6d-nél tartunk, ami egy modern dízelautónak 0,08 g/km nitrogén-oxid-kibocsátást enged meg, miközben egy Euro 3-asnál még csak 0,5 g/km volt ez az érték.

Ugyanakkor az is jól látszik, hogy hosszú távon a kibocsátási normák nem lesznek teljesíthetők hagyományos üzemű, belső égésű motorral szerelt autókkal. Nem véletlen tehát, hogy egymás után jelentik be a nagy autógyártók azokat a céldátumokat, amikorra teljes modellpalettájukat elektromos autók fogják alkotni. A jövő elkezdődött: az autóipar épp úgy jelentős átalakuláson megy keresztül, mint számos más üzletág.

Azt ma már tudjuk, hogy a dohányzás minden formája káros, akárcsak a belső égésű motorral való autózás. A tudomány mai állása szerint nem elsősorban a nikotin, ahogy sokan hiszik, hanem az égés során keletkező füstben lévő vegyi anyagok felelősek a dohányzással kapcsolatos megbetegedésekért. A nikotin is káros, mivel függőséget okoz, megemeli például a szívfrekvenciát és a vérnyomást.

Az FDA (Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatala) a cigarettafüstben lévő közel hétezer vegyi anyag közül 93-ról megállapította, hogy káros, vagy potenciálisan káros az egészségre.

Ennek ellenére jelenleg több mint egymilliárd ember dohányzik a Földön, hazánkban pedig több mint kétmillióan – ez a felnőtt lakosság negyedét jelenti –, ugyanakkor a kifújt cigarettafüst révén szinte mindenki érintett, mint ahogyan az autók kipufogófüstje sem csak azokra ártalmas, akik az autóban ülnek, hanem az utcán elhaladó gyalogosokra és a természetre is. Épp ezért a legjobb, ha egyáltalán nem dohányzunk, autónkat pedig elektromosra cseréljük.

A szabályok is változnak

Az idén szeptemberben megtartott Müncheni Autószalon már nevében sem csak autóipari, hanem mobilitási kiállítás volt. Harminchat kiállító standján kaptak helyet személyautók, ebből harmincegy gyártó készült valamilyen tisztán elektromos autóval, míg csupán hét belső égésű motorossal. Beszédes adat, és nagyon egyértelműen mutatja, milyen irányba haladunk. Csakúgy, mint az Év Autója-díj odaítélését megelőző nagy dániai teszt. Itt 67-ből 34 volt elektromos, a maradék többsége pedig hibrid vagy konnektoros hibrid. Ezek az autók már nem kezdetleges tanulmányok, hanem olyan gépek, amelyek jövőre Európa legtöbb országában kaphatók lesznek. De nemcsak az autógyártókat kötik egyre szigorúbb szabályok. Több nyugat-európai ország vagy nagyváros tett már, vagy tervez intézkedéseket a benzinnel vagy dízellel működő autók számának csökkentésére. Ugyanakkor eltérő, hogy melyik Euro-normánál húzzák meg a határt. Vannak olyan települések, ahol csak szmogriadó esetén érvényes a tiltás, máshol idősávokhoz kötött, megint máshol téli és nyári időszakot különböztetnek meg, de olyan is akad, ahol dugódíjat, vagy páros-páratlan rendszámokat elkülönítő rendszert alakítottak ki.

Mint minden nagy változás, úgy egy-egy ilyen intézkedés is tartogat nehézségeket, megoldandó feladatokat. Azoknak, akik közvetlenül érintettek, tehát autójuk a kitiltás hatálya alá esik, alternatív megoldást kell találniuk. Nem lesz könnyű, hiszen várhatóan értékéből is veszít majd az a kocsi, amelyet nem látnak szívesen egyes városokban, így lecserélni is nehezebb lehet. Ráadásul azoknak, akik most öregedő dízellel járnak, nincs elérhető közelségben egy hibrid- vagy villanyautó.

A megoldás nem csak az eddig megszokott lehet

Vannak olyan élethelyzetek, amikor az autónak nincs életképes alternatívája, mert egyszerűen menni kell, odaérni időre, sok csomagot vinni. Akadnak szép számmal olyan települések, ahol nincsenek fejlett tömegközlekedési lehetőségek sem. Kulcsfontosságú lehet ezért az infrastruktúra fejlesztése, legyen szó akár kerékpárutak építéséről, akár a közösségi közlekedés lehetőségeinek bővítéséről, az ott használt járművek korszerűsítéséről.

Viszont nagyon sok esetben már most kikerülhető lenne az autóhasználat, csak önmagunkat kell meggyőzni arról, hogy van más lehetőség – akárcsak a dohányzás esetén. Ha csak a sarki boltba megyünk, miért ne gyalogolhatnánk? Ha szép az idő, miért ne ülhetnénk biciklire? Vagy ha pár száz méterre tőlünk ott a megálló, és 5-10 percenként jár a busz, a metró vagy a villamos, miért ne választhatnánk a közösségi közlekedést? A gyerekeket miért ne vihetné iskolabusz? Miért nem hangoljuk össze az utazásainkat, hogy egy autóban ne egyedül utazzunk?

A technika fejlődésének köszönhetően a dohányzásnak is vannak a cigarettánál alacsonyabb károsanyag-kibocsátással járó alternatívái azok számára, akik valamilyen oknál fogva nem hagyják abba a dohányzást. Bár kétségtelenül az a legjobb, ha egyáltalán nem dohányzunk, ha pedig már rászoktunk, akkor mielőbb tegyük le a cigarettát, hiszen így csökkenthetők leghatékonyabban a dohányzással kapcsolatos ártalmak. De vannak olyanok, akik az egészségügyi kockázatok ellenére sem hagyják abba a dohányzást, mint ahogy sokan az autót sem teszik le annak ellenére, hogy tudják, ezzel szennyezik a környezetet. Minden lépés számít azonban, és az ártalomcsökkentés apró lépései is fontosak.

Nem kell egyik napról a másikra teljesen elfelejteni az autót, csak okosabban, és egy kicsit kevesebbet használni. Amikor tényleg szükség van rá. Így tehetünk a közlekedés károsanyag-kibocsátása ellen, amelynek jelentős mértéke nemcsak a klímaváltozáshoz, hanem légúti, szív- és érrendszeri vagy akár daganatos megbetegedésekhez is hozzájárul, akárcsak a dohányfüst. A dohányzás minden formája káros. Dohányzás esetén kizárólag a dohányzás teljes abbahagyásával mérsékelhetők a legnagyobb mértékben a dohányzáshoz kapcsolódó megbetegedések kockázatai, és már az első dohányzásmentes naptól csökkennek a kockázatok, ezért ha valaki elhatározza hogy leszokik, minden eszközzel támogatni kell ebben. Azok a felnőttek, akik az ismert kockázatok ellenére tovább dohányoznak, ma már tájékozódhatnak az ártalomcsökkentés további lehetőségeiről. A különböző füstmentes technológiák a cigarettánál akár 70-95 százalékkal alacsonyabb károsanyag-kibocsátással működnek, mivel használatuk során nincs égés, így füst és kátrány sem keletkezik. Azt azonban fontos tudni, hogy a füstmentes technológiák sem kockázatmentesek: ugyanúgy tartalmaznak például nikotint, mint a hagyományos cigaretták, továbbá a károsanyag-kibocsátás csökkenés és az egészségkárosító hatás mértéke közötti összefüggést és ezek arányát ezen technológiák esetében még vizsgálják. Ilyen technológia például a nikotintartalmú folyadék elektronikus hevítésén alapuló e-cigaretta, a dohányhevítéses technológia vagy a dohánymentes nikotinpárna. Ahogyan ezen technológiák sem kockázatmentesek, úgy az elektromos autók sem jelentenek tökéletes megoldást, mert bár lokálisan valóban emissziómentesen lehet velük közlekedni, a hajtásukat szolgáló villamosenergia előállítása bizony kibocsátással jár, ez nagyban függ attól, miből dolgoznak az erőművek.

A tudomány jelenlegi állása szerint csak azokkal az utakkal nem szennyezzük a környezetet, amit nem teszünk meg, vagy legalábbis nem motorizált járművel. Fontos tehát leszögezni, hogy a dohányzás esetén is az a legjobb, ha egyáltalán nem dohányzunk, vagyis el sem kezdjük, vagy ha már megtörtént, akkor mihamarabb abbahagyjuk azt.

A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.