Hozd ki a maximumot a téli futárkodásból
A tél vitathatatlanul kihívás, a foodpanda futárja, Ledacs-Kis Róbert is részben ezért váltott két év után motorról autóra. Persze, hideg van, de az ellen lehet védekezni, a megnövekedett rendelési mennyiség miatt érdemes kint lenni, hiszen extra bevételt jelent. Azonban túlhajtani sem szabad magadat hiszen balesetveszélyes: elég egyszer elcsúszni az útra fagyott párán, és nem a fél órát késő pizza lesz a legnagyobb gond. Az autósok ebből persze csak azt látják, hogy rózsaszín kucsmás dobozos darazsak cikáznak körülöttük, egymást szidja a két tábor, de mind tudjuk, melyikük bőrére megy igazán a játék.
A damoklészi kard télen a szokásosnál is közelebb lebeg – ilyen munkakörülmények láttán értékeljük mi igazán a négy kerék stabilitását és a gyűrődő zónákat. Motorosként jobban fel kell készülni, de ilyenkorra már lekoptak a nyári fecskék, így még több cím jut a kitartó futároknak.
A téli használatot a civil motoros társadalom nagyja hanyagolja, a fent említett hideggel és jégbordákkal csak az dacol, akinek muszáj, vagy aki tényleg megszállottan imád motorozni. A 0 fok alatti hőmérséklet nem csak kellemetlen, de hosszú távon az ízületeket is tönkreteszi, ezek védelmére több megoldás létezik. Róbert szerint egy aláöltözetből, egy melegítőnadrágból, egy hagyományos térdvédőből és egy sínadrágból álló szettel lehet a legolcsóbban megóvni az ember alsó végtagjait.
Eggyel komolyabb céleszköz a lábzsák, amire motorosok legtöbbje, köztük Csikós Zsolti is esküszik: ez egy kívül vízálló, belül pedig szőrmével borított lepel, amit itthon a Tucano márkanév után tyúkanyónak, de matyizsáknak is hívnak, télre gyakorlatilag kötelező.
Pro tipp: a jobb szigetelésért a motor és a zsák közti részeket érdemes szigszalaggal leragasztani.
A felsőtestet szintén a réteges öltözködés védi legjobban, de Róbert tapasztalatai alapján nem szabad túlzásba vinni: különösen a lépcsőházakban és az étteremben várakozva könnyen beleizzad az ember, ezt a foodpandás kabát például a hónaljaknál nyitható szellőzővel oldja meg. Sokan Michelin-babának is érzik magukat a sok ruhában, akadályozzák a mozgást, de érdemes kitartónak lenni, pár hét alatt meg lehet szokni. A kezeket a Tucanóhoz hasonló felépítésű, a markolat köré fonódó kézzsák, viccesebb néven kormánymuff védi, ami a lábzsákhoz hasonlóan fűtött kivitelben a leghatékonyabb, de kesztyű persze így is, úgy is kell. Kicsivel feljebb, a nyakra és az arca kell még figyelmet fordítani, az egyszerű sál mellett a fejtetőtől mellkasig érő maszk a legjobb választás. Mi semmiképp nem spórolnánk el ezt a nagyjából 50-60 ezer forintos beruházást.
Elsődlegesen tehát a motorost/sofőrt kell védeni, de mivel a napi 8-9 órányi munka és a téli utakon, fagyban, latyakban megtett 120 kilométer a járművet is fokozottan igénybe veszi, elsőre azt tippelhetnénk, hogy ezeknek is jár az extra védelem. De nem. A gyári technikának az állandó nyüstölést is bírnia kell, a lényeg a tisztességes, szokásosnál sűrűbb karbantartás. Ebben az értelemben a futárkodás a világkerüléssel rokon műfaj, legtöbbször a felmálházott terepmotorokon is csak minimális átalakítást eszközölnek – olcsó, tartós és takarékos, ezek közül általában csak kettőt lehet választani, sufniban inkább egyet.
Az év semmilyen szakában nem érdemes indítás után rögtön nyélgázt húzni, padlógázt nyomni, de mivel a hidegben az olaj lassabban jut el a kenendő részekig, télen a szokásosnál is jobban csínján kell bánni a gyorsításokkal: az átlagos benzinmotorban legalább húsz másodpercbe telik, hogy minden kenési pontra eljusson az olaj (kisköbcentis motor esetén persze kevesebb). Sőt mivel az olaj lassabban melegszik mint a hűtőfolyadék, még az sem jelent üzemi hőfokot, ha a műszer mutatója már a zöldben van. Általános szabály, hogy a nagyobb terheléssel legalább 5-6 kilométert érdemes várni. Az egy-két kilométeres távokra szállító futárokra ez persze nem feltétlenül érvényes, az állandó mozgás miatt náluk egyébként sincs ideje a motornak teljesen kihűlni - rosszabb esetben bemelegedni.
A biztonság szempontjából az a két tenyérnyi felület a legfontosabb, ahol a motor érintkezik az úttal, vagyis a gumik. Bár többen a hidegben is jól tapadó keverékű, speciális mintázatú téligumira esküsznek,
Róbert szerint többet ér egy jó minőségű és állapotú négyévszakos, mint egy szakadt, ócska téli.
Nem tűnik nagy megfejtésnek, de a magyar géppark állapotát és az emberek hozzáállását ismerve muszáj újra és újra elmondani az evidenciát: a kopott gumi sekély mintázata a vizet sem tudja elvezetni, hóban sem tud megkapaszkodni; az évek alatt megkeményedett felső réteg pedig 4-5 fok alatt a szokásosnál is ridegebbé válik, tapadása lecsökken, így a szokásos féktávolság két-háromszorosával kell számolni.
A beszélgetés kulcsmondata persze nem valami titkos műszaki tippről vagy egy praktikus fűtőszálas kütyüről szól, ezekről szerte az interneten lehet olvasni. A sokéves tapasztalat alapján Róbert a legfontosabbnak az ember és gép közötti kapcsolatot látja:
a téli szélsőségekben az segít legtöbbet, ha a a sofőr ismeri a gépet, amit megül.
Tudja, mire hogyan reagál, mikor indul meg a hátulja, mekkorát lehet dönteni rajta, hogyan vezeti meg a kerekeket a busz által kitaposott nyomvályú vagy a kipergett kátyú. Két keréken a villamossínek a legveszélyesebbek, amelyek a legkisebb nedvességre is oldalra tudják vágni a motorost.
Tipp: a 90 fokhoz minél közelebbi szögben érdemes áthajtani rajtuk.
A megismerés ugyanígy vonatkozik a városra is: évek kellenek ahhoz, hogy az ember kiismerje az egyes útszakaszokat, a kereszteződéseket, és azt, hogy mire hogyan reagálnak az autósok. Télen külön veszélyt jelent a kósza motorosra, hogy ritkább: a hideg beálltával a legtöbben szögre akasztják a sisakot, így az autósok zöme tavaszig fellélegez, nem kell odafigyelni az nyomon haladók miatt. De kell. A korai sötétedésben észrevenni is nehezebb a szimpla, halvány lámpát, életet menthet ilyenkor néhány fényvisszaverő csík és egy fényerősebb izzó beszerelése, de a felelősség persze mindkét felet terheli.
Télen nem csak a rossz útviszonyok miatt tarthat tovább a kiszállítás, de az ünnepi készülődés, az ajándékért, bejgliért, fenyőért rohangálás miatt a forgalom is érezhetően megnő: a motorosok nehezebben lavíroznak a sorok között, az útviszonyok miatt egyszerűen lassabbak, az autós futárok pedig a dugóban rostokolnak, ám Róbert szerint a többség azért az utakon és a foodpanda túloldalán is igyekszik toleráns lenni – fontosabb a futárok biztonsága, mint az a pár perc plusz. Ha pedig valaki kedvet kap a foodpanda futárkodáshoz, ezen a linken tud jelentkezni.
