Nagyon régen vásároltam utoljára Magyar Narancsot, de arra emlékszem, hogy Nádasdy Ádám „Modern Talking” című rovata volt benne mindig is a kedvencem. Már csak azért is, mert alátámasztotta a hipotézisemet, miszerint tényleg minden témáról lehet állati érdekesen írni, csak alkalmas író kell hozzá.
Az egyetlen epizód, amit igazán megjegyeztem, az a „Durva csecsemők” volt, aminek persze igazából nem is ez a címe:
A legfigyelemreméltóbb egy piros inges, kék nadrágos személy volt, épp hogy tudott járni, igen büszke volt kék cowboykalapjára, és miután néhány lépést tett, a nyüzsgő sétány kellős közepén hirtelen leült (vagy seggre esett, ezt nehéz még ilyen korban megállapítani), és a kezében tartott csőrös ivóedényből iszogatni kezdett. Megszomjazott. Az anyja ott termett mögötte, de nem rakta arrébb, hagyta ülni, hadd igyon, kell ilyenkor a folyadék, csak kicsit előrehajolt és a két karját jelzésszerűen a fia fölé borította, mintegy harangot képezve föléje, hogy bele ne botoljanak a járókelők. Madonnai szépségű kép volt. Ekkor mondta a barátom elérzékenyülve: „Egészen durva csecsemők vannak.”
A durva szónak itt valami szokatlan és új tartalma kell, hogy legyen, mivel a csecsemők nyilván nem úgy durvák, ahogy mondjuk az idegenlégióban az őrmesterek, ahol hagyományosan is mondhattuk: egészen durva őrmesterek vannak.
Hasonló nyelvi jelenséggel foglalkozik a Vikiszava.net: hogyan alakul át a büntet ige autós szövegkörnyezetben?
Eszembe jutott, amit egyszer egy VW-fanatikus emberekről szóló cikkben olvastam. Azt kérdezték tőlük, hogy miért alakították át a
T1T2-es kisbuszuk ablaktörlőjét úgy, hogy alaphelyzetben nem vízszintesen pihen, hanem függőlegesen áll, középen kettéosztva a szélvédőt. A válasz pedig: mert így büntet.
Ha megnézik, tökéletes illusztráció is akad hozzá.
Nádasdy Ádámmal egyébként egyszer beszéltem életemben. Sajtot ettem egy házibulin, ő pedig korrigálta egy helytelenül megfogalmazott mondatomat.
