Rendkívül nyugtalanító aszimmetria

Idősebb olvasóink talán emlékeznek még kilenc évvel ezelőttről a Half-Life-ra, erre az akkori szemmel egészen elképesztő videójátékra, ami talán először adott moziszerű élményt. Csak nem valami olajozott bőrű akcióhős markolta a géppisztolyt, hanem én-én-én.

A játékban egy Xen nevű idegen bolygóról (← szóvicc!) özönlik el űrlények a Földet, köztük kell rendet vágni. Elég sok űrlénnyel találkoztam már, de a Half-Life minden egyes szereplője különösen, nyomasztóan, és mindenfajta feloldozás nélkül volt rémisztő és idegen.

Egy barátommal beszélgettem erről annak idején, aki a lények kifejezett aszimmetriájával magyarázta az általános viszolygást.

A földi állatvilág ugyanis szimmetrikusan épül fel. Az aszimmetrikus szivacsok (Porifera törzs) után a csalánozók (Cnidaria) már körszimmetrikusak, majd hamar eljutunk a bilaterális (kétoldali) szimmetriáig, ami szinte az összes állat sajátja. Mi is ilyenformán szervezett testet látunk a tükörben.

A szemünk valószínűleg ezt találja harmonikusnak, ezért aztán könnyedén el lehet gáncsolni egy szegycsontból kinövő karral. Ez a játék első és második részében is felbukkanó, Vortigaunt névre hallgató lény sajátja:

Aki, ha autózna, nyilván ezzel járna:

Nagyjából ugyanazt a borzongást érzem mindkét formától. Hogy legszívesebben bottal se. Ennyire nyomasztó felniket például soha életemben nem láttam:

Ezt írja róla eszpee, aki találta:

Ötször visszanéztem, és nagyon, NAGYON perverz. Nem is tudok mit kezdeni vele, ilyen alap kérdésekre se tudok válaszolni, hogy tetszik-e vagy nem. Mintha a Mercedes-gyárat választották volna ki egy szerencsétlen sorsoláson arra, hogy egyetlen autóban mutassák meg valami földönkívüli lénynek, hogy mit jelent ez a műfaj.

Azt hiszem nem tetszik. Nyugtalanító.

Nathalie, eszpee barátnője, ennél sarkosabban fogalmazott (francia akcentussal kell elképzelni):

But! How do you drive?! There’s no wheel, how do you drive?!?!?!

Azaz: „dehát hogy vezeted? Nincs kormánykerék, hogy vezeted?”

Most, hogy rá kellett néznem nem egyszer a képekre, amíg megcsináltam belőlük a galériát, én is csak erra tudok gondolni: nyugtalanító.

A hátborzongató osztott joystick például egész biztosan megragadja az ember csuklóját minden alagútban. A felniken a lyukakból meg szivárog valami.

A sötét garázsban, ahol az elektronika lecsapta a lámpát.

Friss: A kilencvenes évek prototípusaiban nálam lényegesen jártasabb olvasónk, Leegor, küldi a megoldást:

Utánanéztem ennek a Merci-gépnek: 1996-os tanulmány, a neve F200 Imagination, és a W220-as S-Merci technikáját próbálgatták benne.

Ebben a kocsiban volt először kulcs nélküli indítórendszer, kanyarfényszóró, fényre sötétedő tükör és tető, valamint hangvezérléses menürendszer.

A formát is gyönyörű autóvá fejlesztették, ebből lett a CL 1999-ben. (Rendszám: CL 600)