Nézze meg itt a TCTV utolsó adását és olvasson hozzá visszaemlékezéseket

A műsort övező szórakoztató galibákhoz immár én is hozzátettem a magamét: sikerült az adást 8 bites mono hanggal exportálni az Avidből. Pardon. Azaz lol.

A szöveg ettől érthető, csak olyan, mintha egy kartondobozból szólna, a zene nagy részét mondjuk el kell képzelni.

Holnap kicserélem, de addig is: irány Le Mans.

Válogattam néhányat a szívhez szóló hozzászólásokból, amik erre a három posztra érkeztek, de mostantól szigorúan tilos szomorkodni. Előretekintés, saját Totalcar forgatása, sosehalunkmeg.

Kacorka:

2002-t írunk, és szombat dél van. Kissé másnaposan ébredek a belvárosi kis lakásunkban, mert a péntek este kicsit hosszú volt. A barátnőm, aki már ébren van, kiabál a másik szobából, hogy kezdődik a Totalcar. Kiballagok, megnézem a műsort. Vicces a két csávó, jók a kocsik. Kisimulnak a vonásaim, mert eszembe jut, hogy hétvége van. És az mindig a Totalcarral kezdődik.

Azóta túl vagyunk egy Alfán, amit nem kevéssé az esztergomi Alfa taliról készült riport hatására is vettem, és fertőződtem meg vele egy életre. Az akkori barátnőm ma már a feleségem. Esténként a két és fél éves fiammal nézzük a Belsőség oldalon OP által javasolt supercarmovies.com oldalon a Zonda videót. Minden este, mert addig nincs alvás.

És ma már nem a Piafban végződnek a péntek esték.

Nekem ez (volt?) a Totalcar.

scheerti:

Nekem is a ferraris adás volt az első amit láttam. Egy elbaszott suhanc, akkor alig idősebb mint én most, és Ferrarit vezet. És olyan szöveget nyomott, hogy lehidaltam. És akkor ott az a szőke csávó is, akinek legalább annyira komoly a dumája, és csak annyit látok, hogy sodródnak az autók, keményen nyomják, és a műszaki adatokat is ők közlik, nem egy enyhén pedofil hang, némi zenével lekeverve, miközben az autóval gyökkettővel gurul a Gyulai Balázs.

Fakk, ezt meg kell nézni máskor is. Net híján rákerestem a teletexten, aztán rájöttem, hogy szombat délben Totalcar. Egyre jobb autók voltak, de szemet szúrt, hogy vannak itt régi autók is, egyre jobban érdekelt a műsor, aztán nem telhetett el hét Totalcar nélkül. Az ismétléseket is megnéztem, mindig.

Tudom, ez nem nagy szám egy olyan országban, ahol az ezredforduló után is főműsoridőben ment a Dallas, de azért megért egy misét. Haverjaim is rendre azzal fogadtak szombat esténkét: Láttad ezt a két állatot? Viper baszdmeg, meg Impreza. Nekünk meg csorgott a nyálunk. Azóta is emlegetjük azokat a részeket.

Sajnálom, hogy vége lesz. De biztos vagyok benne, hogy nem ez volt a két közismert majom utolsó bohóckodása a tévében. Szép történet volt, remélem happy end lesz.

Atom:

A legkifejezőbb az lehet, amikor az autóbuzériával megáldott alany otthon ül a zöldhuzatos kordfotelban és tépkedi a szivacsot az izgalomtól a feslett széleken. Teljesen átszellemülve koncentrál, keze két perce mozdulatlanul a chipses zacskóban, szinte még levegőt sem vesz, majd nyomás fogja el szívtájékon, amikor leállítják közösen az RS4 motorját.

És érzi, érzi azt, hogy ez a két tévés majom tényleg nem akart kiszállni, érzi azt, hogy ők tényleg szerelemből vezetnek.

Eunos 100:

Egyékbént én TV-ben is gyakran néztem a Totalcart, de az igazi fertőzés akkor következett be, amikor egyszer lebetegedtem, és nem tudtam mit csinálni, és akkor vettem észre, hogy neten is meg lehet utólag nézni az adásokat. Na akkor végignéztem az elejétől kedzve, és nem tudom, mikor röhögtem annyit.

Azóta már még egyszer végigmentem így rajta, de lehet, már 2× is, nem tudom biztosan. A legfontosabb az volt a Totalcarban, hogy a legunalmasabb autókból is érdekes adást tudtak összehozni! Nem csak az unalmas technikai adatok felsorolása, és ha kellett, megmondták egy autóról, hogy az bizony szar! (pl. Fiat Idea)

Krájzler:

Nem tudom megmondani, melyik volt az első adás, amit láttam, de nagyon az elejétől bekapcsolódtam. Egy dolog azonnal megfogalmazódott bennem: végre valami más. Nem kell az idióta dilettánsokat hallgatni és nézni, akik egyszerűen nem mondanak véleményt az autókról, mert NEM MERIK megtenni.

Kilinccsel előre kanyarodás, változatos, minden kategóriát átfogó autóbemutatók. Próbáltam megfertőzni a haverjaimat pár éve: leültettem egy szombat esti piálás alkalmával a gép elé őket, és kikerestem pár általam kedvelt adást. Ültek a gép előtt, néztek ki a fejükből és nem értették, hogy én miért fuldoklom a röhögéstől.

Akkor arra gondoltam hogy velem valami baj van. De rájöttem, hogy minden oké, egyszerűen csak egy fantasztikus közösség tagja vagyok, amiben egyeseknek sosem lesz részük. Mindig emlékezni fogok: szombat délben TOTALCAR.

marpszi:

Amikor egyetemista lányok valami autós hülyeséget akartak megnézni vizsgaidőszak kellős közepén, de úgy, hogy 11:58-kor ballisztikus pályán röpül Alan Baddeley „Emberi emlékezet” című alkotása a sarokba, röptében fittyet hányva a közelgő általános lélektan szigorlatra, na akkor fölkaptam a fejem.

Ez régen volt, azóta már nem vizsgaidőszak van, hanem szakmai team, nyugisabb a karácsony, görcsösebb a hétfő, egyetemista lányokat pedig egyre ritkábban látok. A TC, mint hallom, lassan kifut. Olyan érzés ez, mint amikor kifeszített lepedőn, a „Makk Marci” diafilm végén megjelent a nagy fekete olló.

Soha nem láttam olyan autós műsort/internetes oldalt, melyben aggregát, erőforrás és versenyszemélygépjármű helyett ennyi kultúra, irodalom és művészet bírt beférkőzni a szelephézagok világába!

ykcky:

2002-ben már nem volt tévém. Valamivel később, éjjel „melóztam” (pontosabban órabérben ültem egy biztonságosan működő szerverszoba közelében), neteztem. Valamivel korábban, úgy ovis lehettem, amikor apámnak mindig le kellett venni a felső polcról a könyvet, ami gyerek kezébe nem kerülhetett, a sárga-zöld SM-mel a fedlapján.

A két dolog összeállt. Heti 4 napot dolgoztam, pontosabban pinát és autókat néztem a neten. Megtaláltam a TC adásokat, elkezdtem szúrópróba szerint, amelyi-kocsi-érdekel alapon letölteni, és megnézni. Maserati Ghibli II: „én már egy órája nézem…”, mondta a csávó, aki korábban próbált engem tanítani, kistanárként, bőrkabátban. A mondat második felében elhittem neki, hogy nem hazudik – aztán elfogytak csőlátásom tárgyai, de valamiért letöltöttem az összeset, és pinabambulás helyett vigyorogtam.

Jó volt, köszi.

kacsa!:

Köszönöm a szórakoztatást, maradok hűséges olvasótok/nézőtök. Csak ennyit akartam.

Márton Tibor:

Nagyon sajnálom, hogy véget ér a műsor a tévében, mert jó ideig egy hét nekem Totalcartól Totalcarig tartott. Hiányozni fog.

Oscar:

Mindig akartam írni egy vallomást a Totalcarnak, de odáztam, és újabban, azt hiszem, nincs fent mailcímük a csapat tagjainak [De van: az impresszumban. – OP], de inkább a lustaság. Szóval utálom a TV-t, sosem néztem, ma sem nézem, illetve volt néhány év, amikor vasárnap délben szigorúan mindig. Pedig akkor van a bevásárlás, vagy kajacsinálás, vagy kaja. Ha a család hatalma nagyobb volt, kihagytam, de türelmetlenkedtem, mikor lehet már leszedni.

[…]

A hazug mai világban, ahol a púderezésben és butításban a média viszi a prímet, egy igaz, őszinte sziget volt a műsorotok. Nem vagytok bérencek, nem ment reklámszámba egyetlen adásotok sem, őszinte, tárgyilagos szavakat kaptam tőletek mindig. Nem azt mondtátok egy váltóra, hogy jó, vagy nem jó, hanem azt, hogy milyen. Úgy éreztem, bármelyik témátokról percek alatt mély ismereteket szereztem.

És mindig emberi hangon szóltatok, semmi plasztik nem volt az adásokban, fesztelen beszélgetés volt minden műsor. Tizenévesen sem ajnároztam semmilyen sztárt és azóta sem, vén fejjel (29 évesen) tudtam meg, milyen érzés rajongónak lenni. Dehát ti nem is vagytok sztárok, és pont ettől lettetek azok.

Minden műsor jó volt, ha a téma számomra unalmas lett volna, akkor is élveztem minden percet, attól, ahogy előadtátok magatokat, ami szórakoztató és fesztelen baráti beszélgetés szintű. Természetesen az összes adást kiírtam, még néhány rendezői változatot is, bár nem tudom, miben különbözik a simától, de eltettem, hátha egyszer rájövök.

Mindig velem vannak a lemezek (16 db, de az új adások még a gépen vannak) és amikor rámjön, és van a közelemben gép, beteszem és nagyon jól szórakozom. Lehet, hogy ez már túlzás, de mikor szarul mennek a dolgaim, akkor is titeket nézlek, teljesen elfeledtetitek a külvilágot, egy békés, vidám világba kerülök pillanatok alatt, a gondok meg kinnmaradnak.

A melóból kirúgtak, ahol leszedtem a cucc nagyrészét, az asztali DVD meg nem játssza a WMW-t, így 1 év kimaradt, de most megint van gépem, és itt vannak a filmek, bár azt hiszem az újabb AVI-t játssza az asztali, de a lemezek a melómban vannak, meg az albérletben. Bár nem tudtatok róla, de rajongótok vagyok, és sosem voltam senki közéleti embernek rajongója, és meg voltam győződve, hogy rajongni csak a hibbantak szoktak.

Azért szeretlek titeket, mert természetesek bírtatok mindig maradni, nem ment el az eszetek attól, hogy ismertek lettetek. Mondjuk azt mondta valaki, Benji szerepelt valami szennyes bulvárlapban, de én hiszem, hogy nem direkt csinálta. A Winkler teljesen gátlástalan a szó jó értelmében, sokszor kifekszem a poénjain, de nem ez a lényeg, hanem hogy jó hallgatni, ahogyan beszél, fogalmaz. Karotta szintén jófej, neki is vannak néha olyan beszólásai, hogy dobok egy hátast.

Nem nevetgélek mindig a műsoron, de nem is akarok, nem is kell. Azért nézlek, mert titeket nézni jó, és nincs agyonvagdosva a műsorotok, semmi szögletes, feszes, erőlködős izzadtságszagú nincs a műsorotokban. Az operatőr számomra mindig a Benji, ő egy nyálas hülyegyerek, belvárosi akcentussal, de imádom, mert igazából – csak úgy mint a többiek –, kedves és természetes. Nekem a technikust Csabi testesíti meg, szintén sallangtalan.

Az is nagyon jó nálatok, hogy engedtek betekintést a kulisszák mögé, szinte a műsor készítését is látom, mintha ott lennék és tiszteltek annyira engem, hogy beavattok a titkokba, behallgatok és benézek a színfalak mögé, nem titkolóztok. Hát igen, nem nézitek idióta agyatlannak a nézőket, nem jártok élen a néphülyítésben sem, ami szintén elvárás. Valahogy sejteni lehetett, hogy egyszer eltüntetnek a süllyesztőben.

Mindenesetre sok kellemes pillanatot szereztetek és szereztek a mai napig, köszönöm. Barátaimon és családomon kívül ti vagytok a kivétel az eldurvult, elanyagiasodott sekély világunkban, akik nem indultak el a pusztulás útján. Sokan morognak rátok, hogy ennyi, annyi, meg ilyen-olyan kocsitok van, mit veritek magatokat, pedig szerintem megérdemlitek, mert örömet adtatok cserébe a nézőknek.

Másrészt meg valószínűleg más is elköltené a pénzét, ha lenne (én igen), ráadásul titkolózna, hogy honnan van ez meg az, de a vagyontárgyakat az is megvillantja, akinek hitelek garmadája van a háttérben.

Még egyszer: köszönöm.

feketenap:

A holnapi ebédrevalót még ma sötétségbe nyúlva megfőztem, hogy biztosan meg tudjam nézni a TC-t holnap délben. Eddig mindig kiment a fejemből.

Egyébként marhapörkölt, bográcsban, cseresznyefával alágyújtva. Mmmmm.

Ha a TC honlap legalább ilyen lesz, mint mostanában, basszák meg a médiacápák, így is jó.

Eszter:

Srácok!

Én rajtatok nőttem fel, nem vicc, tényleg. Igaz, nem az elejétől néztem, úgy 2003-ban csatlakoztam a lelkes közönséghez. 13 éves voltam. Tisztán emlékszem, még általános suliban tiszta hülyének tituláltak (kaptam eleget a menő srácoktól, hogy ne nézzé’ autókat, maradjá’ meg a körömlakknál), aztán számtekórán rátapadtam egy monitorra és bambultam a TC-t. Aztán jókat röhögtem a poénokon, más is csatlakozott, és végre megértették, hogy ez nem csak az autókról szól.

Sokáig gondolkodtam, hogy mi (volt) az, ami hétről hétre a képernyő elé vonzott, de nem tudtam. Egyszerűen ha kihagytam egy adást, már hiányozni kezdett, és alig vártam, hogy a neten pótoljam.

Aztán lassan rászoktam a TC írott részére is (jó, jó, tudom, hogy ez volt előbb, de egy gyereket jobban leköt a tévé, mint az olvasás), és ha volt egy kis szabadidőm, és netközelben voltam, egyből erre az oldalra kattintottam.

Még arra is rávettem amagm, hogy írjak Karottának, mikor megfogalmazódott bennem, hogy később esetleg az újságírással foglalkozzam. Nem reménykedtem benne, őszintén megmondva, hogy visszaír. De pár napra a levél elküldése után ott volt a postaládámban a válaszlevél. Nagyon kedvesen, intelligensen írt, és most, hogy egy amatőr diákoldalhoz bekerültem mint újságíró, sokszor visszaolvasom a tanácsait, amik még mindig segítséget nyújtanak.

Szóval köszi srácok, szuper volt a műsor, amíg ment, (jó, azért azok az egy órás részek azért nem voltak olyan nagy durranások, sokszor megbántam, hogy fenn maradtam…) és további sok sikert, Winklernek az MTV-s szerepléséhez, Karottának meg ahhoz amit épp csinál. Azért remélem még a neten viszontlátunk titeket, legalábbis az írásaitokat mindenképp.

Eszter, aki homokba is vésett titeket

Love you guys!