A Charger, ami Galaxie
Nemnemnem, nem hiszem el, egy Charger, ott, úúúristen, állj meg!!! Szokásos kapkodó fotózás, a fényképezőgép keresőjében az autóval az úttesten hátrálva majdnem elüt egy bogártaxi, dudálás, fékcsikorgás, emberem a másik oldalról üvölti, ha egy rohadt rozsdaboglya miatt megöletem magam, mind felgyújtja és a hamvaikat a Totalcar szerkesztőségében szétszórja. Sose szokott kiabálni, egyből ugrok, piroska ottmarad. Aztán persze kiderül, direkt hozott erre, ismeri az ízlésem, és már régen kifigyelte nekem ezt a piros kocsit, de hogy lehetek ilyen figyelmetlen?
De még mennyire, hogy figyelmetlen vagyok. Otthon nézem a képeket, ez nem Charger. Hasonló karakter, de nem stimmel a hátulja és az arányai is böszmébbek. A szerkesztőségi ex-Galaxie-s, Balázs Viktor mondta meg: Galaxie az, 1968-as.
A pókszemű Galaxie ebben az évben kapta a vízszintes vonalra rendezett fényszórókat, sőt, a csak kupéban és kabrióban kaphatú csúcsfelszereltségű Galaxie-nak, a Ford XL-nek befordítható bukólámpái is voltak.
Az 1959-ben megjelent Galaxie, a Fairlane 1961-es megszűnésével a Ford egyetlen felső-kategóriás modellje volt. Egy darabig párhuzamosan futott utódjával, az LTD-vel, majd 1974-ben a B-oszlopot nélkülöző hardtop kupé fazonnal közösen távoztak a Fordtól.
A combos és elnyújtott sziluett felöltésével a Galaxie kupé is hozta a hatvanas évek legvégének muscle car formáját. Egy közeli évjáratú Galaxie, Charger és Challenger között kevesebb eltérés található, mint egy Mégane–C4–Golf hármasban.
De legyenek csak egyformák az autók, ha az ezt jelenti, mert a túlzó farizmokkal szerelt V8-as óriáskupéknál mélyebbre egy kasztni sem furakodik a zsigerekbe.
Talán csak az Espada, de az egyéni probléma. Nem az enyém.
A Belsőség időutazást szervez. Tegye fel a kezét, aki jönni akar! Még van hely a De Lorean szárnyai alatt. Az idő és célpont, ugye nem kérdés, de 1972-ben biztosan visszajövünk. Szendvicseket vállalom.
Itt az első jelentkező
Fotó: Buzás ZsuzsaJó napot kívánok, engem Orosz Petinek hívnak, és nagyon érdekelnek a muscle carok, a dinoszauruszok, meg elsősorban az űrhajók. Ha van hely, szerintem az öcsém meg az apám is jön.
Sok borsot kérek a szendvicsembe, és kérem senki ne ijedjen meg az apám kék pólóján a tudományos kutatót felfaló növénytől. A genetikusok valójában a javunkat akarják.
