Az azúrkék csótány
Nem is olyan régen a csehországi Štramberkben mászkáltam a Tatrák kiváló szakértőjével, Hegével kiegészült felvidéki bagázs társaságában. Štramberk néhány kilométerre van Emil Zátopek – és a Tatra-gyár – otthonától, Kopřivnicétől, onnan jöttünk. Erről hamarosan olvashatnak a Totalcaron, Baowah gyönyörű fotóival illusztrálva.
Morvaország-Szilézia már november közepén is elég hideg volt, a szitáló hóesésben cseppet átfagyva haladtunk a vendégház felé, amikor megláttuk ezt:
Mindnyájunk fejében kigyúlt a konyhanyelven csak hú-egy-régi-kupé-központként ismert terület. Ez közvetlenül a tarkólebenyen található elsődleges látókéreg (17-es Brodmann-area) mellett helyezkedik el. A neurológiai szakkönyvek sokáig Brodmann 17C területként emlegették, 2003 óta azonban az Amerikai Neurológiai Társaság javaslatára Scaglietti-areaként emlegetik. Vázlatosan így néz ki:
Aztán csak álltunk ott, viszonylag hülyén. Az megvolt, hogy nagyjából hetvenes évek, de ennyi. Én még rámentem persze az espadás bigyókra a C oszlop mögött, de ennyi. A vendégház gazdája azt mondta, hogy valami Mitsubishi, de az autó ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta, ugyanis egy darab embléma vagy jelvény vagy logó sem volt rajta sehol.
Pár nappal később a szerkesztőségben valamiért nyitva volt az egyik kép a monitoromon, amikor a mellettem kávét kavarva elhaladó Csikós félvállról csak ennyit kérdezett: „Ez a Mitsubishi Celeste mit keres itt?”
Akkor most már tudjuk. A hetvenes éveket legalább sikerült eltalálni: a Celeste a mostanra kilencedik generációjánál tartó Lancer első kiadásának kupéja volt. 1975 és 1980 között lehetett kapni, és persze egyáltalán nem ez volt az egyetlen neve. Tessék választani: Mitsubishi Lancer Celeste, Mitsubishi Celeste, Colt Celeste, Chrysler Lancer Coupé, Plymouth Arrow.
Kicsi, könnyű, hátsókerék-hajtású autó volt, eleinte 1,6-os, később kétliteres soros négyhengeres motorral, hátul laprugók és merev tengely. Szuper lehetett. Máig lenyűgöz a kékje, ami ugyan nem celesztiális, inkább izotóniás ital. De nem kéne. Így nézett ki ugyanis a másik oldalról:
Ez pedig még projektautónak is cementtel tömött, összekötözött fűzőjű cipőben ugrás a dögkútba.