Például: tavasztól őszig, ha lehet, zsigerileg kerülöm az autóba ülést, kizárólag pocsék időben vagyok ilyenre fogható, illetve ha cikket kell írnom valamilyen tesztkocsiról. És motoron mindig észreveszem, milyen iszonyatos hő ömlik ki egy akármennyire is agyonkatalizált, oxigént lehelő, Euro-egymilliós normát teljesítő dög alól, és milyen kevés egy kicsi kocsi alól.
És hogy egyesek mennyi ideig tekeregnek azokkal a hatalmas dögökkel a városban, mire találnak egy alkalmas parkolóhelyet, miközben mondjuk egy Nissan Micra számára már tíz hely is akadt volna.
És hogy hányan fizetnek fogcsikorgatva brutális benzinszámlákat, biztosításokat és adókat, mondván: ennyi jár nekik.
Biztos igazuk van, én nem vagyok még annyira gazdag.
Engem kicsit zavar az Alfám nagy fogyasztása, meg hogy 128 lóerő maradékával vitetem a hájas seggem a munkába minden nap – egyedül.
Hétvégén ott a feleségem 190D-je, meg van veteránautó is, az én kocsim tényleg csak dolgozóba menni van. És a múltkor egy lakatos barátom bogarat tett a fülembe. Mutatott egy levágott elejű (összetörték), öreg roncsot, amihez vett egy másik, elöl ép, de forgalomból kivont másikat. A kettőt szépen összetette, gyári hegesztések mentén, merevítőket egyben cserélte, gyönyörű lett. Tudják mi a vicc? Hogy egy szem rozsda nem volt egyik kasznin sem, pedig mindkettőben benne volt már a világ kilométere.
Fotó: Rácz Tamás
Az autó? Egy (azaz másfél) Fiat Panda.
Egy pillanat! Mielőtt a konyhakéssel átszúrnák a monitort, hogy sose kelljen többé Totalcart olvasniuk, hallgassanak meg, kérem.
Szóval az tény, hogy a Panda megjelenésekor hetedhét-határra szóló bulit csaptak Vasoxid-Földön. Mert a Panda lemezeit olyan kéjjel ropogtatták a különféle rozsdatörzsek, mint Ziegler-ostyát a kontyos öregkisasszonyok a mélange mellé a presszóban. Ha közel hajolt az ember, már a szalonban hallott némi sercegést az illesztések felől.
A motorzaj egyáltalán nem számított ennél a típusnál, mert kéthengerestől négyhengeresig, nyomórudastól Fire-blokkon át a szörnyű dízelig valamennyinek a hangját elnyomta a lemezek oxiddá válásának csámcsogással vegyített hersegése.
Még az oldalvédelem, azaz körben a vastag gumicsík is rohadt. Mert az sem gumiból készült, hanem acélból, azaz abból az anyagból, amit az olaszok akkortájt a ruszkiktól kaptak, és valamiért acélnak neveztek. Később aztán ez a hullámos oldalvédelem-utánzat elmaradt, Fiaték meg a későbbi Pandákat rettenetesen gatyába rázták korrózióügyileg.
Egy olyan Panda pedig jó dolog a városban. Ahhoz képest, hogy nem nagyobb két szemeteskukánál, brutálisan nagy benne a hely, a maga spártaian egyszerű módján jópofa is.
És mivel nincs benne sok anyag, egy 1000-es Fire-motor viszi is rendesen. Nem csoda, hiszen azzal már a sportosabb kivitelek közé tartozik, volt ugyanis 750-es, meg régi 900-assal szerelt négyhengeres is. Ilyen kéne, napi tizenöt és fél kilométerre kár ennél brutálisabb döggel pusztítani a levegőt.
Néhányszor vezettem már Pandát, a kormánya jó precíz, a váltó tűrhető, ha nincs szétkopva a rudazat, a motor olasz, tehát szuper. Rugózik is, jó belőle kinézni, egyáltalán nem az a szörnyű, lepukkant érzés, mint mondjuk egy rossz Unóban. Csak az a kiflirúddal megcsinált merev hátsó híd… Hát igen, kanyarban nem esik jól neki egy gödör, de az útvonalat ismerem, mint a tenyeremet, kerülgetném a lyukakat.
Forrás: Használtautó.hu
Tudják mennyiért lehet ilyen autót kapni? Vizsgástul, menésestül, viszonylag eredetiben? Nyolcvanezerért. Bizony, kicsit horpadtan, kicsit napszíttán, kicsit elkoszlott belsővel, de egy év vizsgával, és őszinte 179 ezer kilométerrel ennyiért utánavágják az embernek. De találtam egy első tulajos, 90 ezer kilométeresre hirdetett 1990-est 120 ezerért.
Meg egy 1991-es pirosat, Budapesten 169 ezerért, ami már kicsit soknak tűnik, bár az már tényleg a nemrohadós fajta, és szinte megszólal a képeken.
Forrás: Használtautó.hu
De a legérdekesebb autót Nyírbátorban találtam, kerek 100 ezer forintért. Igaz, hogy messze van, és sáros udvaron áll, ami nem jó, mert valószínűleg az autó zegei és zugai is jó sárosak mindenütt, tehát nagyobb az esély a rohadásra, de épp a legérdekesebb kombináció. Eredeti, metálfényű (ami tartósabb), 1000-es Fire-motorja van, és világos-arany plüss a belseje – tudják, az a nagyon nyolcvanas évek végi Olaszország…
Forrás: Használtautó.hu
Mennyi is az a Nyírbátor?
A Google Maps szerint 283 kilométer. Csak oda. Hm. Közel húszezer forint megnézni, és egy nap is kiesik. Ennyire nem égető a dolog, sőt semennyire sem az. Tavasszal inkább szinkronoztatom az Alfa karbijait, az ennél kevesebbe’ lesz.
Autonánia
Gyakran bóklászunk a Mobile.de-n és a Használtautó.hu-n érdekes autók nyomában, amiket aztán nem veszünk meg. Ismerős? Ha ön is szokott ilyet csinálni, írja meg nekünk!
A konkrét használtautókra mutató linkeket a posztok publikálásakor ellenőrizzük, utána azonban lehet, hogy eltűnnek, mert eladják az autót vagy leveszik az oldalról.
Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a sorozat okos könyvjelzőjét (RSS).
