Autók ebédhez és utánra

„Hú, kanyarodjunk egy pillanatra le balra, ezt meg kell néznem” – mondom az anyámnak, akivel tegnap együtt ebédeltem. Az Erzsébet téren sétálunk keresztbe a Vapiano irányába, ahol nem sokkal ezután gombás-cukkinis pizzát (ő) és spenótos-paradicsomos tagliatellét (én) fogyasztunk. Előtte azonban: szakmai program.

Az anyámat nem érdeklik különösebben az autók, leszámítva, hogy még csak véletlenül sem venne szedánon kívül más formájút. Ebbe az egy szálba kapaszkodom, és ezt mondom, a sok érdektelen fekete autó felé haladva: nézd, ez egy nagyon különleges BMW! Egy fekete M5 felé lépkedünk ugyanis, amiről közelről kiderül, hogy nem is M5, csak a tulajdonos kipufogószám-gyarapító tuningja kettőről négyre. Blech.

Na de a lényeg: a Maserati GranTurismo. Azt kérdezi az anyám, miután felvázolom neki a lényeget, hogy ezt ugyan hogy vettem észre, mire kifejtem neki, hogy részben ezért fizetnek, meg hát ez annyira jellegzetes. Azért cibálom őt bele ebbe a nyilván érdektelen programba, mert soha életembe nem láttam még élőben Maserati GranTurismót, pedig igencsak kedvelem.

Kedveltem. Egészen addig, amíg az Anna fel nem hívta a figyelmem a Mondeo-lámpákra:

Onnantól nem.

De képzeljék, élőben a lámpában semmi mondeós! Ez egyszerűen egy mindenestül gyönyörű autó, a szélbe horpasztott hűtőmaszktól az elülső sárvédők ívein át a C oszlop Maserati-emblémáján keresztül a hátsó sárvédőkig, és utána a nagyszerű segg, lámpástul, kipufogóstul, minden. Az anyámat annyira nem köti le, elmegyünk inkább enni (a tésztát és a pizzát végül elfelezzük).

Aztán egy óra múlva felszed az Anna a Madách téren, Volvókat mutat a fényképezőgépén, én meg a Masert a sajátomon, megállapítom, hogy a GranTurismo a tökéletes tíz év múlva tízéveset-kocsi, neki viszont nem tetszik:

– Kurva nagy fekete ocsmány pióca, most értettem meg – mondja, és nevetünk.

Hozzáteszi még, hogy saját tíz év múlva tízéveset cikkében a Quattroporte szerepelt, mert hát az tényleg szép.

Ekkor természetesen elmegy velünk szemben egy Quattroporte, mi pedig a Margit-híd után jobbra fordulunk, hogy megcsináljunk egy kocsit, amit vagy két éve meg szeretnék csinálni – és amiből itt egy kevés, előételnek jövő keddre (MP3):