Egy kortárs mexikói receptekkel operáló szakácskönyv hatására, szerdán Dim sumra módosítottam a szokásos szusit. A Dim sum kínai, nem mexikói, de a könyvben van egy mexikói elemekkel operáló Dim sum recept. (most ez megy mindenfelé, van már neve is, Fusion Kitchen, vagy világkonyha) A sokkal találóbb, experimental cooking elnevezéssel, enyhén szólva nemzetközi háztartásunkban -mexikói, ír, magyar- ugyanezt műveltük Olaszországban. 2000-ben. Azóta is így főzök, de az ír elemek (krumplikrumplikrumpli) mellőzésével.
Az atomcsípős töltött paprika krumplival és parmezánnal volt az egyik legnépszerűbb találmányunk.
A Dim Sumhoz bébipolipokat és apró tintahalakat vettem, és trancsír közben láttam, pont megfelelő méretű partnerei a Mexikóban vásárolt Mustang mecsónak. Kicsit összeengedtem őket az asztalra játszani, és az egyik, szép playboy-rózsaszínre főtt tintahal élénk érdeklődést mutatott a kemény, fehér fastback iránt.
A lények végül kis tésztabatyukban végezték, sok újhagymával és fűszerekkel együtt. Egyikük boldogan halt meg, ő már megcsinált egy Mustangot.
