Szerda este én is abban az elmebeteg dugóban ültem ami az egész várost ellepte. Ha hallom a rádióban, hogy para lesz, mert jön a szlovén köztársasági elnök, véletlenül sem ülök autóba. Ritkán erőltetem a belvárosi kocsikázást, szerdán először azt hittem, ez az állapot normális, Városliget-Ferencváros másfél óra. Aztán a dugót naponta élvező ismerősök sorban felvilágosítottak, nem, a szerda este nem volt normális. Már halálra untam magam, amikor megláttam a Nivát, a telibe világított belével. Nagyon szeretem az őszinte és mosdatlan terepjárókat, gyerekkorom nagy részét ezen a merev tengelyen rázkódva töltöttem. Mellégurulva láttam, a sofőr, egy szikár, ősz úr, hasonlít apámra.
