Ma még a robogó India autója

Míg e sorok felett mélázol, és a képeket böngészgeted, megint meghal valaki közúti balesetben Indiában. A statisztika szerint a szomorú, de a közlekedési viszonyok ismeretében elkerülhetetlen esemény átlag tízpercenként következik be, ami egy óra alatt hat, egy nap alatt 144, egy év alatt 52 560 halottat jelent.

Az adat ismeretében egy semmi kis robogóval közlekedni az indiai káoszban istenkísértésnek tűnhet, még a Lonely Planet is megjegyzi, hogy „rossz útviszonyok mellett a robogóval való közlekedés gyakorlatilag halálos”.

A valóságban azonban a robogó nagyon is praktikus és jól használható eszköz. Több előnyös tulajdonsága is van, ami kellemessé és hatékonnyá teszi – persze, ha Indiáról beszélünk, mindent viszonylagosan kell érteni. A legfontosabb, hogy nem kenyérgőz hajtja, hanem benzin, és ezzel máris fényévekre van a rangsorban a biciklik előtt. Némi presztízst ad, ha az ember alatt motor pöfög, még ha csak kupicányi űrméretű is – de ennél fontosabb, hogy kényelmesen, a forgalom ritmusát tartva lehet vele közlekedni, könnyű vele megtalálni a réseket, a menekülő útvonalakat, egyszerű a parkolás.

Ugyanakkor a többi motoros szerkezethez képest olcsón beszerezhető, így viszonylag sok ember engedheti meg magának. Nem véletlen, hogy a hatvanas-nyolcvanas években akkora volt a kereslet a robogók iránt, hogy akár 10-20 évet is várni kellett egy új darabra. (Sokan emlékszünk még a Merkur-szisztémára.). A piac liberalizálása, a külföldi tőke beengedése után gyorsan bővült a termelés volumene, és ma már kínálati piac van. Jelenleg Indiában pöfög-töfög a világon a legtöbb kétkerekű, szám szerint mintegy 42 millió, igaz, ebben a számban nemcsak a robogók, de a következő részben tárgyalandó nagyobb motorkerékpárok is benne foglaltatnak.

A kétkerekű-négykerekű arány 70-30 százalék. Ebből is látszik, hogy per pillanat még a robogó az indiai ember családi autója, négyen-öten simán elutaznak rajta, és bár a vietnámi scooteresek kreativitását és akrobatikus ügyességét az indiaiak nem érik el, azért ott vannak ők is a szeren. Szállítanak mindent, amit elbír: zöldséget, gyümölcsöt, kígyót-békát, tücsköt-bogarat, ruhát, cipőt, tévét, rádiót, számítógépet, szent szobrot, ajtót, ablakot, tükröt, építőanyagot. Gyakorlatilag a lexikonban található összes tárgyat felsorolhatnánk, ami alatt egy robogó még nem szakad össze.

Hero Honda Pleasure hirdetés

A robogó a női emancipációnak is eszköze: meglepően sok, a kormányt keményen markoló  hölgyet láthatunk. A folyamatot meglovagolva a Hero Honda tavaly piacra dobta a Pleasure, azaz Gyönyör névre hallgató scootert, amit a marketingszöveg szerint direkt a gyengébbik nem kényelmére fejlesztettek: szélesebb az ülés, nagyobb a lábtér, a kerekek jobban bírják a kátyúkat, a váltó pedig fokozatmentes automata.

Bajaj hirdetés 1989-ből

Ha már a gyártóknál tartunk, a piac – és egyben a világ – legnagyobbja épp a Hero Honda, egy indiai családi vállalkozás és a japán Honda vegyes vállalata, amely értelemszerűen a Honda típusain alapuló modellekkel bombázza a piacot. Három gyárának éves összkapacitása megközelíti a négymillió darabot. A cég nagyságát jelzi, hogy a Hero a Forbes Magazin 200-as nemzetközi listáján 2006-ban a 108. volt. Minden második eladott motorkerékpár Hero Honda gyártmány, vagyis a cégé a hatalmas piac ötven százaléka. A másik ötven százalékon többen osztoznak, a második a Bajaj Auto, amely valójában nagyobb a Hero Hondánál, mert három- és négykerekű járművekkel is üzletel. De jelen van a piacon a Suzuki, saját cégével még egyszer a Honda, és a TVS Motor Company is.

Ami a szervizhátteret illeti: a Honda Herónak több mint háromezer kereskedelmi képviselete van az országban, de robogót szinte minden sarkon javítanak. Sok forgalmas közút akár úgy is tekinthető, mint egy gyakran több száz kilométer hosszú, mindössze kétteleknyi szélességű település főutcája. A kétoldalt felépített házak lakói részben a közlekedők végtelen sorából próbálnak megélni: ételt-italt, szállást, üzemanyagot kínálnak, és vállalkoznak bármilyen jármű, így a robogók megjavítására is.

Robogóval Lucknow városában (Uttar Pradesh)

A színes-szagos vidámpark és egy borzongató horrorfilm élményét egyszerre kínáló indiai forgalomba a legegyszerűbben és a legolcsóbban egy robogó hátán kóstolhatunk bele. Nagyon sok helyen gond nélkül bérelhetők. Ha elfelejtünk alkudni, egy napra akár hat-nyolc dollárt is fizethetünk, de ha határozottak vagyunk, négy dollárért a miénk lehet egy-egy elfogadható műszaki és esztétikai állapotú, kétütemű póniló. A legfontosabb biztonsági eszköz, a kürt működéséről mindenképpen győződjünk meg!