Pénteken még megvolt. Hazamentem vele, legközelebb pedig vasárnap vettem volna elő a VMaxot. Térdvédő feltépőzárazva, bakancs befűzve, bukó, kesztyű, napszemüveg, slusszkulcs a bőrjakó zsebében.
Pillanat. Hol a slusszkulcs?
Vasárnap délutánra lett talán az idei legtökéletesebb motorosidő, én meg a VMax kulcsát kerestem, másfél órát, aztán feladtam. Annak idején Vértesszőlősön vásároltam egy Árpád nevű illetőtől, akinek megvolt hozzá a rezerva kulcs, csak épp nem volt nála. Aztán nekem nem kellett. Kétszer buzdultam neki négy év alatt, egyszer felhívtam Árpádot, elmennék a kulcsért, de elköltözött Győrbe, ahol szeretettel vár. Én meg elnapoltam. Másodszor tavaly bementem egy Mister Minitbe, hogy csináltassak rezerva kulcsot, de nem volt nekik ilyen.
Csak egy igen picikét nyomasztott a kulcskérdés, de most beütött a ménkü. Felhívtam VMax Zsoltot, mi ilyenkor a teendő.
Látszik, hogy nem indult még be a szezon, mert már hétfőn kiszállt a helyszínre. A lakótelep végre látott egy tisztességes amerikai autót és hallott egy hozzá tartozó tisztességes amerikai hangot. Megérkezett VMax Zsolt.
Ez pedig a beltér: Zsolt nem készült nagy mutatványra, csak egy kis SOS kulcselőállítás. Ebben a lábtérben utaztak már különb műszaki cikkek is.
Aztán kis nehézségek árán lecsorgott a mélygarázsba.
Tőlem annyi hozzájárulást kért az ügyhöz, hogy szerezzek egy asztalt. Az erkélyemen álló kis kerti asztal pont meg is felelt neki, erre már fel lehet tenni a satut.
Aztán megmutatta a tökéletes zárbetét-kihúzó készséget, a mama recézett pengéjű, ám elnyújtott hegyű filézőkését. Ezt:
A kés, illetve a Kés, meg egy csavarhúzó már elegendő is a műtéthez. Igazából sose gondoltam bele, hogy ez a zárkihúzásos autólopási technika lényege. Szóval kint volt a zár. Ekkor keresni kellett hozzá egy nyers kulcsot.
Zsolt a dobozból egymás után vette elő a különböző kulcsokat, még rendes VMax kulcs is volt köztük, megismertem, de azt mondja, az nem jó, mert már be van reszelve. Aztán a megfelelő nyers kulcs csak nem akart megtalálódni. Úgyhogy Zsolt kiöntötte az egész dobozt a padlóra, így szisztematikusan próbálgatta a jelölteket. És igen, rend a lelke mindennek, hamarosan meg is lett a rezerva kulcs-jelölt.
Aztán Zsolt reszelt és méricskélt, sztorizott és próbálgatott, nútok, lamellák, meg hogy ha annyi ezrese lenne, ahány motorkulcsot életében megreszelt, már rég visszavonulhatott volna. Na, mondom, ez az a pont, ahol jobb, ha abbahagyja a mesélést, különben olyan információk birtokába jutok, hogy meg kell hogy öljön.
Annyira persze ez a megfejtés se vadregényes. Régen évekig egy használt robogó-kereskedésben dolgozott. Japánból konténerekben jöttek a használt robogók-motorok, és persze egyikhez sem volt kulcs, vagy legalábbis igen kevéshez. Úgyhogy húzogatta ki a zárakat, reszelgette a kulcsokat, így teltek-múltak a napok, hetek, hónapok.
Úgyhogy akár hittem, akár nem, kiparkolással-vakarózással együtt szűk fél óra alatt elkészült az új kulcs, pedig összesen három zárba is tesztelni kellett, a gyújtáson kívül a tanksapka is ezzel záródik, meg a tankdekli is. Valamelyik nap elmegyek a Mister Minitbe és csináltatok egy másolatot, igaz, most már nem is olyan sürgős. Szöges ellentétben azzal, hogy ki kéne mennem a Mansonhoz Rákospalotára, mert nála felejtettem a tárcsazáramat. Most, hogy láttam, hogy megy ez, valahogy megnyugtatóan hatna.
