Hazafelé tartottam a Solo - első magyar hibridautó - bemutatójáról az ezres Monsterrel az M1-M7 bevezetőn. Éppen az elektromos autóról elmélkedtem, amikor menet közben leállt a Ducati. Szépen kisoroltam a leálló sávba, és már gurulás közben megállapítottam: itt bizony elment a villany. Na tessék, elég csak rágondolni.
Először a csatlakozókat néztem át, de igazából tudtam, mi a gond. Többször volt már olyan, hogy induláskor se kép se hang. Ilyenkor a Monster két reléje közül az egyik megsemmisült. Az érintkező tisztításával többnyire javítható volt a hiba, de volt, hogy csak a relécsere segített. Ez a hiba viszont eddig mindig csak induláskor jelentkezett, menet közben soha.
Levetkőztettem a motort, a tankot hátrahajtva elég gyorsan hozzá lehet férni a az injektorvezérlő komputerhez - ami a városi legenda szerint egyes Punto elektronika - és a relékhez. Megtapogattam, és valóban meleg volt az egyik Siemens relé háza. A motor kulcsával szétpattintottam, és már láttam is, hogy el van égve a tekercs.
Fellélegeztem, ezzel a motorral már hazamegyek.
A csupasz relét visszaraktam a helyére, bal kézzel összeszorítottam a mágnest és jobbal indítóztam. Beindult.
Persze papírt is tömködhettem volna a relébe, vagy az érintkezőket is elhajlítgattam volna, ne adj' isten a relét kivéve egy darabka dróttal rövidre zárhatnám a lábaknál, de nem, ááá dehogy. Mindig van nálam gyorskötöző. Hogy mennyire csodaszer, arról már értekeztem a Volvo lámpájának gányolása kapcsán.
Gyorskötöző mindenkinél van
A tanktáskában különböző méretűek álltak rendelkezésemre. Egy vékonyka kötözővel körbeszorítottam a relé mágnesét mintha az húzott volna be, majd visszahelyeztem a helyére. Tökéletes lett. Felöltöztettem a motort, és indulás.
Egész közel volt egy Ducati szerviz, de mondom, csak nem veszek megint 1800 Ft-ért ilyen relét, amikor bármilyen újabb autóban akad, ezért inkább érdi Saab-szerelőm felé vettem az irányt. Popovics Laci egy darabig nézegette a szétégett régi relé lehántott házát, majd eltűnt a kertben. Egy 9-5-ösből szedte ki a kicsit méretesebb, de ugyan olyan lábkiosztású GM-gyártmányt.
Még a kapu előtt beleraktam, és ahogy számítottam, hibátlan. Legalábbis a következő szétégésig. Kíváncsi vagyok, ez meddig bírja. Bár igazából arra lennék kíváncsi, mi a bánattól megy így tönkre. Mert mondjuk azt elfogadom, hogy melege van a léghűtéses motor felett a tank árnyékában, de akkor miért hidegen pusztultak régebben?
Az új GM és a régi szétégett Siemens relé
Egyébként a Monster hadi lábon áll saját elektromos rendszerével. Szerencsére eddig nem volt vele komolyabb bajunk, de szétcsúszó vezetékek, és egyéb apróságok rendszeresen adódnak. Például négy év alatt az önindítót háromszor nyírta ki a kompresszió.
Mindezek ellenére imádom, nekem találták ki. A vezetési élmény, a hihetetlen nyomaték páratlan. Aki ismeri és szereti a Ducatit, annak nem kell magyaráznom, miért, aki meg nem, annak felesleges. Nekem nem kéne másik motor.
Azért a szétégett relét a gyorskötözővel odaadtam az ikreknek, had tanuljanak. Össze is vesztek rajta.
Először Hubáé volt, de végül Csongor szerezte meg az értékes darabot