Nyolc betétből egy fékezett

Amikor 2007 januárjában megvettük a Bazeget, nem volt pénzünk, az állólámpás árak meg épp elszálltak az egekbe. Ezt az egyet találtam, ami legalább egy darabban volt, megéérte a két kilót. Sajnos a papírjai nagyon nem voltak rendben, dupla átírás, vizsga, minden borzalom kinézett, végül plusz 200 ezerből lett a miénk. A kocsi a München c. filmben szerepelt, aztán hazahozták Máltáról, és a Bécsi út melletti mosó gyomjában hevert egy évet. Inkvizíció ez a fékeknek.

Birtokszerzési alap-rendbetétel, aztán használatba vettük. A fékek felengedtek, elkezdtek működni, tavaly nyár végére tűrhetőek lettek. Aztán idén februárban az autó lassításnál valamiért elkezdett húzni balra, a bécsi Chromjuwelen kiállításra már úgy mentünk Orosz doktorral.

Májusra tragikus lett a helyzet. Pedig készülünk családostul Szlovéniába - Bazeggel. Nekiálltam. "Rászánsz másfél órát, kicsit megjáratod a dugattyúkat, jó lesz!" – mondták a barátaim a klubban. Én kicsit szkeptikus voltam, szívtam már eleget fékkel. Két teljes estét felölelő szopásra készültem. Négy lett belőle.

Kezdtem a bal hátuljával, mert farral álltam be a garázsba, és este ott volt a legmelegebb. A féknyereg harminchat éves csavarjai engedtek a crovának, kezemben feküdt a beteg nyereg. Utoljára bő tíz éve szereltem állólámpás féket, akkor ezek az autók még csak huszonévesek voltak, nem harminconsokok. Nagy különbség, erre most jöttem rá.

Egy tömb rozsda, ezer pók otthona volt az egész. Legszívesebben kihajítottam volna a kukába. De egy új féknyereg 25 ezer pénz, ezért nekiálltam menteni. A betétek nem mozdultak. Próbálkoztam WD-40-nel. Féktisztítóval. Fékfolyadékkal. Csavarlazítóval. Ezek mindenféle kombinációjával. Semmi. Elővettem a gumikalapácsot, csavarhúzót, pajszert – a betétek hangosan röhögtek rajtam.

Van ám nekem tízkilós kalapácsom is! Nekirongyoltam, ütöttem, ujjamra csaptam, káromkodtam. Betettem feszítőnek egy dornit, azt még dühösebben ütöttem, folyt a vér, az izzadság, püföltem, csapkodtam, egyszer csak eltört az egyik betét. Már az őrjöngő dervis gyilkos ösztöne hajszolt, láttam a megoldást, szét kell verni az egészet. És a másik is kimállott darabokban. Banzaaaaaai!

Micsoda meglepetés – mindkét dugattyú simán mozgott benne. Ahhoz azonban, hogy be tudjam tenni az új betétet, meg kellett dolgozni a rozsdás sínt a nyeregben. Elő a nagy ráspolyt, aztán a finomabb reszelőt, majd a tűreszelőt, egész jó lett. Ha nem is gyári a felület, de kráteresen-simásan-korrektes. Be az új betétek, összepakoltam. Egy kerék készen, egy nap elment.

Másnap nekihasaltam a bal egynek. Ez az a fék, amelyik egyedül fogott, de sajnos állandóan. Így aztán mostanra majdnem vasig kopott a betét. Szerencsére a Mercedes-fékben a betét nehezen tudja megenni a tárcsát, mert fennakad a rezgésmentesítő lemezen. De mivel az elmúlt két hónapban nyomtam rendesen a pedált, ezért a dugattyú már ferdén tolta a külső szélén elakadt betétet. Sréhen elkopott rajta a ferodo.

A szemközti dugattyú pedig (ami a tárcsa túloldalát nyomná) teljesen berohadt. Sehogy nem tudtam megmozdítani. Végül trükkhöz folyamodtam. Meg kellett nyomnom a pedált, hogy belülről tudjak erővel hatni rá. Mivel viszont darabokban volt a fék, ezért erre a jó dugattyú kiugrott volna a helyéről.

Ezért stekkerfejből és két villáskulcsból építettem egy hidat, hogy a dugattyú bennmaradjon, és beültem pumpálni. Majd' megszakadtam, de végül megindult. Nyomtam hármat (nem többet, nem akartam, hogy szétjöjjön), a rossz dugattyú kijött szépen. De nem bírtam visszanyomni többé.

Azt hittem, a gumi fékcső omlott dagadt meg belül, szokott ilyen történni. Olyankor fog folyamatosan a fék. Kinyitottam hát a légtelenítő csavart, hogy kiengedjem a nyomást. Próbáltam párhuzamszorító segítségével úgy is visszanyomni a dugattyút, de semmi. Nagyon nem variálhattam, mert a fékcsövet nem akartam levenni, mindent a helyén kellett csinálnom.

Elkezdtem csavarlazítóval fújkálni. Nyomtam, kocogtattam. Itt nem szabad erőlködni, mert ha akármilyen kicsit is ferdén próbálja benyomni a dugattyút az ember, megszorul, mint egy rosszul betolt szekrényfiók. Ezért kellett a kocogtatás és nyomás együttese. Végül iszonyú kínkeservvel megindult. Háromszor pumpáltam ki, háromszor nyomtam vissza, onnan már kézzel is járt. Hurrá, ez is kész.

Kaptam Gazsi barátomtól egy garnitúra régi fekvőlámpásba való, új fékbetétet, neki nem kellett. Azt akartam beépíteni. Ám az állólámpásé két-két milliméterrel alacsonyabb, holott szemre ugyanolyannak néz ki a fékrendszer. Ez szombaton volt, Bazeget hátratoltam a garázsban a B-állásba, behoztam a Kati 190-esét, hogy mégse aludjon kétszer is kint az öreg miatt. Eddig két nap ráfordítás.

Hétfő este már W115-be való betétekkel felszerelkezve láttam munkához. Itt is megreszeltem a betétek vályúját, húsz perc alatt összeraktam az egészet, fékszerelő pasztával mindent rendesen megkentem, hogy a korrózió egy ideig ne legyen probléma.

Még aznap este a jobb elejét is szétszedtem. Könnyen kijöttek a betétek, ám a dugattyúk mindkét oldalon megálltak. Szerencsére kéznél volt a szombaton összeszedett, kisakkozott szerszámegyüttes, és ha nem is úgy, mint a karikacsapás, de két óra nyomkorászás, pumpálás, párhuzamszorítózás, kalapálgatás után kint voltak a betétek, mozogtak a dugattyúk. Új fékbetétek be, a harmadik nap is elment.

Jobb hátul aztán már a kereket sem bírtam levenni az agyról. Végül kitekertem a csavarokat, leeresztettem az autót, és meglökdöstem, mint állat, meg gumikalapáccsal püföltem. Nem ment könnyen, de lejött. Szemre ez a fék nézett ki a legjobban, valójában itt minden rossznak bizonyult. Aztán mindkét betét darabokban, szétverve jött csak ki, emellett mindkét dugattyú állt is. További egy nap ment rá erre.

A kocsi jobb oldalától, ugye, sokkal többet kell rohangászni a vezetőüléshez, amikor az ember pumpálni akar, ez is vitte az időt. És a hátsó nyergek domborúbbak is, ezért a párhuzamszorítóval nehéz fogást találni rajtuk. Megszenvedtem. Végül mind működött.

Ki az utcára, fékpróba. Eszeveszett fékhatás (aki nem vezetett rendbetett fékekkel ilyen öreg Mercit, el se hiszi, milyen jó fékek voltak rajtuk), de maradt a húzás balra, bár sokat enyhült. Így nem lehet Szlovéniába menni, pláne családdal nem. További javításoknak néztem elébe. Erről többet később.