Zsolti megvette élete autóját

 

Két évtized a texasi napon, és alig 700 ezer forintért ott is állhat a kertünkben egy rohadásmentes, V8-as amerikai álomtepsi. Igaz, a belseje elég betyár.

Kimentem Vmax Zsolthoz, hogy megnézzem, hogy áll a VMax átépítésével, továbbá vittem neki egy karton Statoil motorolajat, hogy a Castrol, a Brixxol és még nem is tudom, mi után ezt is letesztelje, milyen nyomást tud különböző hőmérsékleteken.

Aztán, teljesen véletlenül, megláttam a sarokban az újdonságot. Évek óta emlegette, hogy lesz valami borzalmas amerikai tepsije, néhány hónapja mondogatta, hogy na, megvan, na, már konténerben van, na már kirakodták Hollandiában. Aztán egyszerre csak itt is van, és most egy pillanatra képregényre váltanék:

A karton Statoil 10-W40-et egy utánfutóra raktam.

És akkor láttam meg a kert végében.

Kisebb horpadásoktól eltekintve – Zsolti szerint makulátlan.

Az eredeti, bő ötliteres motor brutális hanggal.

Zsolti mutatna valamit a légszűrőház alatt.

Konkrétan a porlasztót ütögeti valami alumíniumdarabbal, ami közben tovább törik.

Már sose tudom meg, mit akart mutatni, de minden oldalról elégedett vele.

Például annyira egyujjas a szervó, hogy igazából még ujj se nagyon kell hozzá.

Na igen, elrohadva nincs, de ez az ára a rohadásmentességnek.

A boldog tulajdonos nyom egy padlógázt.

Húsz évig szívta a nap Texasban.

Ez volt az eredeti színe.

265

Kicsit már a tükör foncsora se a régi.

A belső világítás foglalata.

És mi mással indítaná Zsolti a tepsit, mint egy Yamaha gyújtáskapcsolóval? Gyönyörű, ahogy gombnyomásra röffen egy szépet a V8-as.

Na, ez egy találós kérdés. Mármint, hogy mi is lehet ez – természetesen gyári, vagy legalábbis korhű. Ha szeretne gondolkozni, ne olvasson tovább. Illetve nyugodtan olvasson, a megfejtés úgyis csak akkor látszik, ha a következő sort egérrel kijelöli.
Riasztó.

A rugózatlan tömegek csökkentése érdekében a dísztárcsa csak olyan 2,5 kiló körül lehet.

Amivel viszont Zsolti igen elégedett: a falcok, zsanérok környéke abszolút rozsdamentes.

Tényleg, nem is mondtam, mi ez: egy 1969-es Ford Galaxie 500.

Zsolti alapban borzasztóan elégedett volt, de miután bicskával megkaparta a fényezést, és látta, hogy cinezett a karosszéria, egyenesen madarat lehetett volna vele fogatni. A belsejét úgy nagyjából kidobja, hiszen ezzel a szakadt-szikkadt, repedezett borzalommal nem érdemes foglalkozni. Kikerül a motor is, bár borzalmas hangja van, és kellemesen billegeti a bódét. Persze jogos a kérdés, hogy minek kidobni egy jó V8-ast, de talán megértőbb lesz a kedves közönség, ha látja, mit rak be Zsolti. Ezt:

Egy Ford F150-ből származó SVT Lightning motort, ilyen van egyébként a Mustang GT-ben is. Négyszázvalahány ló, de könnyű felhúzni 500 fölé, igaz, Zsoltinak most nem a tuning vezeti a prioritáslistáját. Hanem hogy mohó tekintettel nézegeti a 4Runnerem kormányművét, nem tudok-e esetleg ilyet bontóból, mert szép, combos kormánymű, berakná a Galaxie-ba.