A szokásos: kimentem Zsoltihoz. A VMax, ami már hetek óta kész, természetesen még mindig nincs kész. Mert már majdnem kész volt, de megint sorozatban lehalt, és akkor Zsolti sokadszor is eljött érte, és utánfutóval elvitte. Most már szentül állítja, hogy kimérte és rommá tesztelte: egy Árpád-féle betoldott drót csúszott időnként szét, attól ment el az áram az AC-ről, azért rohadt le a VMax. (Árpád az ember, akitől anno vettem, és többek között egy szélvédő, rengeteg vadriasztó síp és tákolt lopásgátló, valamint lámpalekapcsoló drótozás fűződik a nevéhez.)
Persze nem mi lennénk, ha nem állapodtunk volna meg, hogy oké, akkor már nyesse le a kipufogót, ne takarjon bele a kerékbe. És kell hozzá egy vég, keskenyedő alu, polírozva. Ami már el is készült, de Zsoltinak nem tetszett, és nekem se, hiába van alkoholos filccel bejelölve, hol kéne tollszár-stílusban levágni.
Hanem viszont Zsolti kitalálta, inkább legyen gömbölyű alu vég, a kormányvégem stílusában, 6-6 kicsi lyukkal. Oké, legyen. Szerencsére Yamaha Jánostól elkértem még egyszer a Yamaha XJR 1300-at, mondván, jövőre veszek egyet, mert annyira beleszerettem. Ami igaz is. Most, hogy számos Honda, Ducati, Suzuki és Morini után ráültem, egyből éreztem, ez kell nekem. Ez a tökéletes forma, ez az ultrafinom teljesítménygörbe, ez a kellemes nyomaték, ezek a részletek, meg persze hogy tudjak valamin motorozni, amíg Zsolti a VMaxot szereli. Mert a VMaxot természetesen megtartom, csak azért szeretnék jövőre motorozni is. Négy járművem viszont megint csak nem lehet, úgyhogy sajnos a Mazdának mennie kell. Az ő árából lesz az XJR, a Miatának meg remélem, rendes tulajdonost találok, hogy a következő öt évét is garázsban tölthesse, ne legyen vénségére hajléktalan.
Bónusz: Zsoltinál végre láthattam a motorkerékpárok történelmének legdurvább fejezetét, egy Boss Hosst. A kicsit, az 5,7-es Chevy small block-kal. Fékhibával került Zsoltihoz, úgyhogy beindítani azért be lehetett. Ráültem, úgy indítottam, aztán hosszasan röhögtem. Ezt kéne kipróbálni minden fontoskodó BMW és Guzzi tulajnak, akik figyelmeztetnek a hatalmas giroszkóp-hatásra a hosszában forgó főtengely miatt, hogy vigyázz, öcsi, mikor kanyarban ráhúzod a gázt, meg ne lepődj. Olyan harmatos erejű blokkoknál, mint a boxer BMW meg a Guzzi, valamit tényleg érezni, ha akarunk valamit érezni, a Boss Hosst viszont simán felborítja a saját V8-asa, ha álló helyben húzunk egy gázt.
Zsolti terve a hotrod-kúp kipufogóvéghez igazítására
Tök értelmetlen, persze, esztétikailag elég otromba. Műszakilag is erősen a gagyihatáron egyensúlyoz. De ez a V8-as gargarizálás egy motoron, ez elképesztő. Főleg hogy a saját tömeg 750 kg. Nagy humor, ahogy van. Kicsit darabos, vidékies-amerikai, de hatalmasat üt, mint egy montanai favágó.
