Trabanttól majd’ háromtonnás Range-ig, Apal Buggytól 4200 GT-ig.
Na az mit sem ér, ha nincs mögötte-körötte-alatta-benne-fölötte egy rakás ricsajozó, gesztikuláló és jókedvű őszinte ember. Akik barátok voltak, barátokká lettek.
És mint olyanok egymás között, nem okozott nekik gondot kulcsot dobni, ajtót nyitni: persze, kipróbálhatjuk – volt az automatikus válasz.
És mindegy, mi volt az, mindegy, milyen állapotban.
Az autó-motor buzéria a levegőben lógott, körbelengte az embereket, csípős hideg hátán lopózott gallér és a szívtájékra, hogy melengessen, mosolyogtasson.
Az eddigi legjobb találkozó volt. Nem volt két egyforma jármű a parkolóban, mindig volt mit nézni, mire rácsodálkozni.
Remélem, mindenki jól érezte magát, szavam kevés, majd a kommentekből talán össze tudják állítani a milliónyi szálon futó, kavargó-rotyogó-kacagó két napot.
Köszönöm emberek, régi-új barátok. Remélem, hogy legalább egy-egy feledhetetlen pillanatot mindenki hazavitt a szívében.
Baowah mesteri képei illusztrálnak (mégha ez itt fent nem is az övé, hanem lelkes hölgyolvasónké), zenére hasonlító dolog aláfest.
Akinek fotói vannak az ne legyen rest, töltse fel Indára és kommentablakba velük.
Tavasszal ismétlünk :)