Ha valaki novemberben vesz új motort, elég sokáig tart a szezon. Hiába szedtem össze múlt héten egy arcüreggyulladást, nem azt a tanulságot vontam le, hogy 2008-ra harangoztak a motorozásnak, hanem vettem egy szintetikus bankrabló-kámzsát a bukó alá, melyet hívnak balaklavának is.
A bejáratás 500 kilométer, addig kell indulás előtt alaposan melegíteni, és melegen se pörgetni 5000-es fordulat fölé. 250 km felé jártam, szombaton pedig gondoltam, teszek még egy fontos lépést afelé, hogy még idén meglegyen az az 500. A benzinszintjelző már tartalékon volt, de a tesztmotornál megszoktam, hogy az még 6 teljes litert jelent, amivel 60-70 kilométer simán megtehető. És pufajkanadrágban, téli dzsekiben, extra vastag kesztyűben és szégyenkámzsában az embernek minden oka megvan, hogy már csak hazafelé ugorjon be tankolni, hiszen ennyi cuccba egy tankolásnyi öt perc alatt is szépen bele lehet izzadni.
Mentem tehát kifelé az M3-ason, hogy az M0-n és a Váci úton át térjek haza, esetleg belevéve egy örömkört a Chuck Norris-hídon, melynek szépségével továbbra sem tudok betelni. Belső sáv, 90-es tempó, a napi számláló 220 km-en, 2-3 liternek egyszerűen még lennie kell. Elhaladok az ÖMV kút mellett, és akkor egyszerre csak villany leó. Az egy szép sport, a hirtelen elcsendesedett motort az autók között kikormányozni a szervizútra. Szerencsére a Honda vezetésbiztonsági tanfolyamán elég hosszan tárgyalta az oktató (ott mindent elképesztő alapossággal tárgyalnak), hogy injektoros motorral óvatosan közlekedjünk, ha fogytán az üzemanyag, mert az egyik pillanatról a másikra áll le.
Eddig egyetlen benzinkifogyásos történetem volt, még a VMax-szal Bécs körül, ott tényleg sikerült úgy döntögetni-rázogatni a motort, hogy a porlasztóba csak belötyögött az a szükséges pár centiliter, hogy százméterenként köhécselte magát előre, és csak az utolsó ötven méteren kellett tolnom a a kútig.
A kúttal most is szerencsém volt, vagy száz méterrel hagytam csak el. Az természetesen szóba se jöhetett, hogy a forgalommal szemben visszatoljam (járda ott nincs). A közlekedési kihágók közt tán nem is nagyon van visszataszítóbb azoknál, akik valamit elkúrnak, elnézik a bekötőutat, aztán életveszélyes manőverekkel forgolásznak-tolatnak vissza. Ahelyett, hogy kerülnének egy jó nagyot, de nem veszélyeztetnének senkit.
Szóval ha hibáztunk, a minimum, hogy vállaljuk a felelősséget. Én például szórakoztam itt a benzintartalékokkal, hát akkor tolás. Az XJR könnyebb, mint a VMax, de a száraz tömege ennek is megvan 240 kiló. Olyan egy-másfél kilométert tolhattam, persze még a kesztyűt se vehettem le, mert nem volt hová tenni, csak caplattam, mint egy lerobbant Rocinantéjű don Quijote. Aztán megtankoltam a katalógus szerint 21 literes XJR-tartályt. Szűk 19 liter fért bele. Már a régi VMaxnál is elcsodálkoztam, hogy a gyári 15 literes is épp elég kevés, erre valójában inkább csak 14.
Nofene.
Az, hogy a bejáratásos fogyasztás 8,6 körül van, oké. De ez a két liter hiányozni fog, lélekben már nagyon megszoktam a 21 literes tankot. Vagy - mivel ugye garanciális a motor - az első szervizen követeljem a tank kijavítását?
Kérdem tehát az olvasókat, volt-e már másnak is hasonló élménye? Különös tekintettel arra, hogy ilyenkor az ember megtudja a benzintartály valós befogadóképességét.
