McRae: győzelem vagy halál

Hetek óta halogatom, hogy megírjam ezt a posztot. Itt ez a videó, egy belső kamerás felvétel 2001-ből, a rali világbajnokság brit futamáról. Nincs benne semmi különös, de még ma, a kettőszázhatvannyolcadik lejátszás közben is kiráz tőle a hideg. A pilóta: Colin McRae. A navigátor: Nicky Grist. Az autó: Ford Focus WRC 2001. A pálya: Rally of Great Britain SS2, St. Gwynno. Nagyjából ennyi adatot érdemes tudni róla, meg még azt, hogy természetesen ők voltak a leggyorsabbak ezen a gyorsaságin. Pedig a vb utolsó futamán McRae-n kívül még hárman (mind világbajnokok) küzdöttek a bajnoki címért. És itt kezd a történet igazán izgalmassá válni.

Nehéz erre jelzőket találni, képtelenség érzelgősség nélkül elmondani, hogy mi is történt a walesi erdők mélyén 2001-ben. Pedig elképesztő szerencsémnek köszönhetően ott lehettem a helyszínen, és a saját szememmel láthattam a történések jelentős részét. A futam előtt a világbajnoki pontverseny első három helyezettjét egy-egy pont választotta el egymástól. Colin McRae, Tommi Makinen és Richard Burns mögött ráadásul a vb-cím megszerzésére matematikai esélye még a kilenc pont hátrányban lévő Carlos Sainznak is volt, bár rá nagyon gyenge oddsokkal fogadtak az angol bukmékerek, mivel ő McRae mögött "csak" a második pilóta volt a Ford gyári csapatában.

Persze a brit sajtó elsősorban a két helyi srác (Colin skót, Richard angol, a futam pedig Walesben volt, de legalább brit mind) csatájára helyezte ki a futamot, amire a szörnyű idő ellenére rengeteg szurkoló volt kíváncsi. Makinen és Sainz ráadásul tényleg már az elején a háttérbe vonult, a Mitsubishi elmaradó fejlesztési miatt nagyon frusztrált finn a rali kezdetén kitörte a Lancer WRC első gólyalábát, és feladta a versenyt. A spanyol matador pedig nagy igyekezetében korai defekteket gyűjtött, ezért eléggé hátracsúszott a eredményjelzőn.

Nulla fok körül hőmérséklet, köd, vízszintesen szakadó eső és sártenger nehezítette a versenyzők (és a fotózni, tudósítani vágyó sajtómunkások) dolgát a három napos futamon. Ennek ellenére káprázatos volt látni, amit Colin McRae az első gyorsokon művelt. Totális támadást hirdetve űridőket autózott, a subarus Burns csak tisztes távolból tudta követni. Sőt, két finn pözsós pilóta (Marcus Grönholm és Harri Rovanpera) közéjük is ékelődött, ők a csapatbajnoki címért hajtottak.

Aztán a negyedik gyorson újabb drámai fordulatot (szó szerint) vett a vb-címért folytatott küzdelem, ugyanis McRae hatalmasat esett a Rhonda nevű, legendás szakaszon. Colin akkor azt nyilatkozta, hogy túlságosan levágott egy kanyart, és ezzel magára vállalta a hibát, de utóbbi kiderült, hogy Grist is hibázott. A kérdéses jobbos kanyarba ugyanis bemondta, hogy cut, azaz levágható, pedig ez az információ a következő balosra vonatkozott volna. De abban, ahogy a skót pilóta ezen a versenyen ment, bárhol benne volt egy hatalmas zakó lehetősége. Nézzék csak.

Elképesztő. Felfoghatatlan. Higgyék el, a video rengeteget tompít a drámán és a sebességen, de ezt nézve még a laptop előtt is összeszorul a gyomrom. És az ánuszom. Az első kilométereken, a farakások között hatodikban megúszó kanyarban, vagy a fájdalmasan hosszú másodpercekig hatodik leszabályzáson "utazáskor", vagy a kanyar előtt húsz méterrel keresztbe rakott autót nézve, illetve szinte mindig és mindenhol. Rengeteg esetben nehéz eldönteni, hogy vajon a vakszerencse vagy vezetői tudás tartja úton a Focust, de én többnyire inkább ez utóbbira tippelnék.

Aztán a következő, harmadik gyorson, Colin hibázott egy kicsit, megforgott, ezzel a korábban kiharcolt előnye minimálisra olvadt, ezért a következőn újra odatette magát. És felborult. Nézzék csak Burns belsőjét erről a negyedik szakaszról. A lényeg 7 perc és 43-44 másodpercnél látszik az út szélén, jobb oldalt. Az a fehér ócskavaskupac McRae autója.

A tét nagyságára és a pilótákban felgyülemlett feszültségre kitűnő példát láthattak 8:20-nál is, ahol a hidegvérét addig megőrző Burns is hibázott és megpördült. Nagyjából ennyi idő kellett ahhoz, hogy tudatosuljon benne, már csak óvatosan célba kell kocognia és az övé a vb-cím. Feltéve, hogy az ötödiknél jobb helyen végez. McRae és Makinen már nem jelentett rá veszélyt, Sainz mind a pontokat, mind a futambeli helyezéseket tekintve jócskán elmaradva követte őt, így csakis és kizárólag rajta múlt a bukás vagy a siker. Ez pedig óriási lelki teher.

Burns saját bevallása szerint a rali utolsó méterein már lassabban ment, mintha a saját nagymamája vezetett volna, de célba vitte az Imprezát a vb-címet jelentő harmadik helyen. Grönholm, a 2000. évi bajnok nyerte a walesi futamot, és ezzel megszerezte a Peugeot-nak a márkavilágbajnoki címet. Szegény fordosok pedig elképesztően csalódottan távoztak. McRae miatt ugye elúszott az egyéni bajnoki cím, a Peugeot pedig elhalászta az orruk elől a csapatbajnokságot is. De a végső csapást Sainz szerencsétlen balesete mérte rájuk. A spanyol az második napon vesztette el uralmát Focus WRC-je fölött, és a nézők közé hajtott, akik közül többen súlyos sérüléseket szenvedtek. Sokáig egyáltalán nem volt kizárt az sem, hogy halálos áldozata is lehet a balesetnek, de szerencsére mindenki felépült sérüléseiből. Sajnos sokkal rosszabbul jártak hőseink. Richard Burns agydaganatban, Colin McRae helikopter balesetben vesztette életét. És itt végképp kifogytam az értelmes szavakból. Inkább megnézem még egyszer a videókat.