Képzeljük csak el magunkat, amint friss, ropogós, 381 lóerős Porsche 996 GT3-unkkal kint vagyunk a világ egyik legszebb versenypályáján a belga Spa-Francorchamps-on és finoman fűzzük a kanyarokat, egyiket a másik után. Versenyzőiskolába jöttünk, megtanuljuk a szakma csínját-bínját. Végre utolérjük az előttünk induló Aston-Martint, most megtudja, milyen is az igazi sportautó. Jók vagyunk, gyönyörűen duruzsol a hathengeres boxer, a sikerélmény garantált. A célegyenesben már érezhető erőfölényünk, de kivárunk még, majd a végén, az éles jobbosban...de jaj...ott sem, hiszen beszúr mellénk egy...
...egy busz? És nem elég, hogy bejön mellénk, de valami borzasztó módon lelép minket és az Astont is, éppen csak egy kicsit fékezve az Eau-Rouge előtt. Elsőre bizony egy T1. Nem ettől nő az önbizalmunk. Teljesen addig, amíg utána nem nézünk és gyorsan rádöbbenünk, hogy ettől a busztól nem szégyen kikapni.
Habár nem ismerem személyesen Fred Bernhardot, de így ismeretlenül is földig hajlok, megemelt kalappal, hiszen aki így össze tud hozni egy T1-T3-993 Biturbo hibridet, annak kijár a minden szent őrültet megillető tisztelet. Hat évig készült, a végeredmény csodás: 500 lóerő, Bilstein futómű, profi munka. Nézzék meg a galériát, vagy ezt a kis Vox-dokumentumfilmet.
Ej, de taxiznék vele egy-két kört a Nürburgringen.
