Ó jaj, még mindig nincs vége? Nem volt még elég a Mustang fastbackbe épített Nissan sorhatosból?
Nem hiszem, hogy a Fast and Furious-sorozat nem a tuningalkatrész-gyártók titkos üzleti húzása. Tudjuk mindannyian, mekkora mese, de sajnos vannak sokan, akik bedőlnek neki és elhiszik.
Ők nem a súlyos dollárezrekből épített autókat látják, hanem a szárnyat, a rikító festést, a neont.
Nem látják a jókora fékeket, a fém fékcsöveket, nem egyszer a becsövezett karosszériát, vagy a valamirevaló futóművet, kuplungot, semmit. És főleg nem a profi kaszkadőröket és sofőröket, akik, ha kell, tucatnyi ilyen csodajárgányt törnek rommá egy jól sikerült jelenet érdekében.
Elhiszik, mert el akarják. Én betiltanám ezt a néphülyítő vonalat, de teljesen. Szerencsére, elég idős vagyok már ahhoz, hogy bedőljek, a marketingszakma közelében eltöltött évek pedig ellenállóvá tettek az ilyen szarral szemben.
De könyörgöm, magyarázza meg valaki a fiatal, csillogószemű srácoknak, az éppen csak közútra kikerülőknek, hogy kevés pénzből nem lehet autót építeni és Vin Diesel is csak egy színész. Az élet nem film, a mozipénzt inkább spórolják meg, legyen nyárra egy valamirevaló fékbetét vagy abroncs. (A pályabérlet-benzin kombót nem is erőltetem.)
Ne ez a cukrozott takony legyen az etalon.
Mindig ledobja a láncot, elnézést.
