Távirányított csapatás

Anyám szomszédjába koreai család költözött. Ezt egyrészt magától anyámtól tudom, másrészt abból, hogy egy hétig furcsa fotelekkel volt eltorlaszolva a folyosó. Nap mint nap csekkoltam a különös faragványokat, amik az egykori Tutto Mobili beragadt készleteire emlékeztettek – Morzsa kutyám anyámhoz jár napközibe, úgyhogy képben vagyok a folyosóval.

Aztán valahogy találhattak helyet a foteleknek, mert azok eltűntek, és ez került a helyükre. Egy hétig ezt néztem minden reggel Morzsa átvitelekor, meg az esti elhozásakor. Kisautó, gyerekeknek, villannyal, nehogy sérvet kapjon a fene pedálozásba’ – oké. Aztán ma megnéztem alaposabban. Az antennát korábban is láttam rajta, de csak afféle dizájn-túlkapásnak véltem, ami helyénvaló is egy nagy műanyag játékon, aminek az a neve, hogy Weikesi.

Hanem két kapcsoló van rajta. Egy fő ON/OFF, akárcsak a raliautók áramtalanítója, de jobb oldalra egy érdekesebb is jutott: remote control on/off! Ezek szerint vége a gyerek után futkosásnak és üvöltözésnek, hogy jajjaj, most hajt ki a busz elé, egyszerűen átvesszük a hatalmat a gép felett és visszakormányozzuk. Hadd szokja a gyerek, hogy mire felnő, az igazi autók is ilyenek lesznek.

Látott már ilyet nálunk valaki? Vagy csak én maradtam le teljesen, és nem kell koreai szomszéd, hogy ilyet lássunk, mert minden szomszéd gyereknek ilyen van?
(Elnézést a gyenge képminőségért, folyosó+telefonkamera, ezt adta ki.)