Talán feltűnt már, hogy nem vagyok egy metroszexuális divatdiktátor, hűen követem a járt utat járatlanért...-elvet, ezért nem okoz gondot bevallanom, hogy a videón szereplő csupafog babákról idáig azt sem tudtam, hogy léteznek. Na, nem mintha meglétük alapjaiban remegtetné meg a topmodellekről kialakult képet.
Ami annak idején megfogott, az az autó, amelyiknek utódjával Az olasz meló módjára csapatnak egyet a kétségkívül profi sofőrök oldalukon a sikoltozó fehérnéppel (tényleg, színesbőrű csajt illik így nevezni?).
Mert talán a Nissan 350Z volt az első olyan új autó, amire habozás nélkül spóroltam volna. Nem a „Mi lenne ha nyernék a lottón” kislemezt pörgetve, hanem fizetésből, fusiból, ahogy illik. Éppen elég erős, súlya ellenére is jól mozog, ésszerű kompromisszum valahol a sportautó és a GT között, hátsókerekes, sperrdifis kupé, a hangja pedig megkapó. Ja, és a lényeg: megfizethető. Használtan pláne.
Ez a 370Z elméletileg, papíron, még jobb, de valahogy nem tudok megbékélni azokkal a fényszórókkal. Értem én a szimmetriát elöl-hátul, de attól még lehetne szép. Az emberek arca is rettenet hülyén tud kinézni ha tükrözik az egyik felét.
Mondjuk a barna csajé egész jó, de én személy szerint lenyomnék a torkán egy jó adag csülköt pékné módra, hadd szedjen már fel egy kicsit a lelkem. A Z-t viszont fogyókúrára fognám. Kéne venni egy 350-est, a fene enné meg…
