Lószart, Mama!

A sümegi vár tövében, a váristálló udvarán akadtam erre a nagy vastartályra, s mellette a gyanúsan kunkorodó csövekre, kompresszorra, gázpalackra, s éreztem: itt bizony a jófajta háztáji ügyeskedés érhető tetten, de elsőre nem ált össze a kép.

 

 

Feltettem hát a kérdést: honnan, hová és miért pumpálják a gázt, és főleg: mi van a nagy piros tartályban?

 

 

"Lószar" – felelte Robi Bácsi azzal a természetességgel, mintha csak aziránt érdeklődtem volna: kent-e vajat a reggeli zsömléjére.

 

 

"Csak játék ez, hobbi" – mesélte. A szebb napokat látott olajtartályba saját maga építette a keverő lapátokat: itt kérem a szarkeverést a szó lehető legszorosabb értelmében veszik. A lótrágyát némi vízzel higítják, ezen kívül semmi más adalékanyagot, vagy egyéb trükköt nem használnak. A tartályban fejlődő biogázt egy leharcolt hűtögép kompresszorával fejtik át egy mezei PB-gáztartályba, s nemrég még a kert végében csendes haláltusáját vívó gázos Isuzuba is jutott a környezetbarát, CO²-semleges anyagból.

 

Hát így csináltak Sümegen a lószarból lóerőket.

 

 

S hogy Robi Bácsi nem csak kicsiben játszik, azt egy komoly, 700kW-os biogázerőmű tervei jelzik. Nagyon drukkolok neki, hogy mielőbb megépüljön.

 

Ön szerint érdemes szarból várat építeni? Vagy ismer ennél is egyszerűbb, olcsóbb, környezetbarátabb megoldást? Ossza meg velünk!