Vizsgás lett a totalcaros Zsiga!

Talán emlékeznek még a Totalcar történetének eddigi egyetlen szolgálati gépkocsijára, a VAZ 2101 típusú, okkersárga autóra. Karotta és Winkler gagyi-pimpelte egy tévéadásban, amely kizárólag a Zsiguliról szólt, majd szerepelt még cikkekben, utolsó éveit azonban javarészt a szerkesztőségi mélygarázsban töltötte, leeresztett gumikon.

Néha elmentünk még vele ebédelni, párszor kihúzott egyikünket-másikunkat az autónélküliségből, majd lejárt a vizsgája, és már csak útban volt.

Eladtuk. Éppen Mayer Andrisnak, aki onnan lehet ismerős a Totalcar olvasóinak, hogy közel egy évvel ezelőtt megmentette a klubomat a széthullástól, ugyanis ingyen és bérmentve felajánlotta a telephelyét helyszínnek. Azóta is ott tartjuk a péntek esti bulikat.

Havonta tehát minimum egyszer szoktunk beszélgetni Andrissal, jár ő is klubozni, pár dolgot tudtam is róla, például legutóbb azt, hogy Zsigulit keres. Eleinte szépet szeretett volna, de kikent-kifent roncsokat talált méregdrágán, majd inkább olcsót keresett, de a lehetőségekhez képest eredetit. Nekünk volt egy ilyen a garázsban. El akartuk adni. Olcsón. Megvette. Elvitte. Megírtuk.

Hiába volt viszonylag jó állapotú, a Zsigának akadt azon kívül is baja, hogy Winklerék anno levágtak a rugóiból Indiánéknál. Elkezdett rozsdásodni két ajtaja, a sárvédője, a küszöbje, nem vészesen, de hozzá kell nyúlni, tudtuk. Felfeslett a vezetőülésén a varrás. Néha csak három, sőt, olykor két hengerrel ment, utolsó alkalommal alig bírtam vele kiállni a mélygarázsból. Nem ment az ablaktörlője. Mire András érte jött, már semmilyen elektromos cucca sem, csak az önindító és a gyújtás. Meg még ezer apróság akadt.

A legutóbbi klubra ezzel a Zsigulival érkezett. Bőgő motorral, Dögkeselyű-stílusban csikorgott be a telephelyre, mi meg rebbentünk széjjelfele, mint nézők az Akropolisz-ralin, amikor jön Walter Röhrl a kvattróval. Vizsgát kapott a Zsiga.

„Teljesen rosszul volt összerakva a karburátor, csoda, hogy ment, most rendben van, nem volt nagy meló. A futóműnek pedig köze se volt az eredeti beállításokhoz, iszonyatosan sokat kellett tekergetni, de most meglepően jó” – mesélte, folyamatosan vigyorgva. „Már megszereztem hozzá az összes kasznielemet is, nemsokára megy lakatoshoz” – folytatta.

Tényleg sokkal finomabban jár a motor, érdekes, most négyhengeres. Persze a szelepeket is beállították. Elég pörgős beszélgetések voltak éppen a klubon, nem vittem el a Zsigát, de kipróbálgattam az elektromos cuccokat, minden működött.

„Elég nyugis, sokak szerint egyenesen lassú vezető vagyok, de amióta megvan a Zsiga, állandóan bőgetem, csikorgatom, kihozza a huligánt az emberből. És csak ezzel járok” – lelkendezett. Pedig Andris egy Pajero, egy Ford Explorer és egy Cadillac Fleetwood tulajdonosa egy személyben, illetve buszos jogsija is van, egyetem alatt ő volt az egyetlen, aki menetrend szerinti BKV-csuklóst vezetett. Ugye, ugye, nem kell mindig szuperautó a nagy örömhöz? Néha elég egy rozsdás (annyira azért nem, ez is kiderült) Zsiguli is.

Meg volt más érdekesség is a klubon, például elkészült Littner Zsolti BMW 518-asa is. Ballonos gumik, vékony kipufogó, nagy kormány, ahogy illik, és ahogy ma már egyetlen E12-est nem látunk, mert mindenki széthülyegyerekesítette az összeset. Egyébként közel hárommillióban van.

Gyönyörű, erre most megint rájöttem. Pár évvel ezelőtt viszont még semmire se tartottam a típust, mert olyan sok volt belőle, és annyira nem tűnt réginek. Most, hogy már szinte nincs, és ez meg ilyen állapotú, már igazi veteránautó. Lehet, hogy egyszer elkérem, akkor írok is róla majd.