Az idei tudósítások tele lesznek elektromos autókkal – ne higgyenek nekik. Nincs ilyen. A gigantikus méretű szalon egyik kedves szolgáltatása, hogy a sajtórabszolgák fenekét autókkal hordják a kiállítási terület két vége között. Ne higgyék, hogy ez luxus, Frankfurtban elképesztőek az arányok, gigantikusak a méretek, ezek nélkül meghalnánk. A Daimler csoport (Mercedes és társai) épülete egymagában nagyobb, mint a teljes genfi autószalon. Az sajtójáratok többnyire olyan új autók, amelyeket az újságíróknak érdemes volna menet közben is megismerni. Egy elektromos autó sincs köztük.
Nagyrész EfficientDynamic-os, turbódízel BMW-k finom kerregése uralja a vásárvárost keresztülszelő sugárutat, de a hasonlóan zöld VW és Ford dízelek is járkálnak. Akad pár Prius és Lexus is, de azért hazai pályán a németek az uralkodók.
Egyetlen érdekes hangú, illetve szinte hangtalan jármű várt utasra a megállóban. Amint magunkhoz tértünk a doboz formátlansága okozta sokkból, Papptibivel rá is vetettük magunkat az Opel emblémás Chevy Equinox-ra. Ez az üzemanyagcellás SUV hirdogénnel megy, szinte teljesen hangtalanul és mindössze vízgőzt kipufogva.
Az utastér ugyan szűkebb egy Opel Antaránál, de azért vígan elfértünk hátul, a csomagtartóba lévő hegyek ellenére befértek a szalonlátogatás kötelező kellékei, a kerekes banyatankok, amivel minden második újságíró szaladgál. (Az új szerzemény, a Bridgestone féle szürke bringa kerekei idegtépően nyikorognak. A korábban elspájzolt öreg Seat-kuli viszont szuper.)
Sofőrös Opelünk, amelynek kormánykerekén még nem Magna, hanem GM embléma feszül, a központi kijelző egérmoziján mutatja a hajtási rendszer energiaáramlásának képét – ál'a Prius. Egyébként automata váltós és normál kezelőszervekkel ellátott a kocsi, a műanyagjai viszont olyan szánalmasan kemények és karcosak, hogy zokoghatnékunk támadt Papptibivel. A gyorsulás emberes, hangja nincs, ha ilyen lenne a jövő hajtása, azt meg tudnánk szokni.
Egy aprócska gond viszont van vele. A hidrogén kúthálózata még ritkább, mint a földgázkutaké, pedig tegnap már azzal is szívtunk egy embereset. Szerencsére a vásárvárostól tíz kilométerre, egy ipari területen lehet nagy nyomású hidrogént vételezni, bár erre csak a nap végén lesz szükség, mivel egy töltettel, úgy 4,5 kilogramm hidrogénnel akár 320 kilométer is mehet a kísérleti jellegű jármű. Sofőrünk mindenesetre dicsérte a kutat, ott mérik a környék legjobb hidrogénjét, 700 baron. Egy tankolás alig két perc. Csak nem szabad 160 kilométernél jobban eltávolodni a kúttól, mert ebben nincs egy backup-benzinmotor.
Alig párszáz darabot építettek belőle és zömében hasonló bemutatókon rója a kilométereket, tudtuk meg Hanstól, a lelkes sofőrtől. Kérésünkre leállította a cellákat, ilyenkor mint egy túlfűtött szaunából, vaskos gőz tör ki a kocsi alól.
Az utazási élmény mellett a BMW standjának bejárásával gazdagodtunk, ahol mindjárt a belépéskor megtudhattuk, hogy az öreg autók is zöldek voltak. A 328-assal jött az áramvonal, a CS kupé hozta a könnyű építési módot (meg Colin Chapman, de róla sajnos nem emlékeztek meg). Itt is volt egy hirdogénhajtású autó, egy régi 7-es.
Az aktuális újdonságokat mind a EfficientDynamics jegyében mutatta be a BMW, a kiállított autók többségének oldalán hatalmas számmal virít a norma szerinti átlagfogyasztás. Új modellként a 5 GT, az X6 hibrid és az X1 körül volt a legnagyobb zsongás, Magyarországon ez utóbbi tűnik elérhetőbbnek. Nyugat Európában persze egy kis SUV-vel a fiatal közönséget próbálja megcélozni a BMW, így minden szabadidős tevékenységet hoztak tető alá. Volt például síszimulátor, amit TóthZé azonnal ki is próbált.
Eleinte azt hittem, csak tinglitangli lötyög itt a gépen egy kicsit, de valódi combizomfeszítő erővel kellett bedölni, ha kanyarodni akartam volna a hegyről lefelé. Kanyarogni pedig kellett, mert a virtuális erőd tele volt tündérekkel, kisnyulakkal, fenyőfákkal és más egyéb terepakadállyal, amit rossz nem illendő elgázolni. Az eleinte visszafogott tempó a végére begyorsultak a lécek, néhány látványos ugratással zártam a futamot, ami a reggeli tornát simán kiváltotta.
Látatlanban a BMW csoporté a legpengébb színű autó díja, az M sarokba állított, kékes-lila M3-as a fekete felnikkel egyelőre mindent visz, kéne. Papptibi inkább az X6-os M turbós motorját vizslatta. Kicsit felhúzta magát azon, hogy az EfficientDynamics matrica az X5 M és X6 M autókon is rajta volt. Talán nem lenne rossz üzlet olyan matricát árulni a leendő tulajoknak, amit rá lehetne erre ragasztani, „Sokat fogyaszt, de leszarom” felirattal, szigorúan ugyanezzel a tipográfiával. Mert ez már álszentség.
