Először azt hittük, hogy a Dekra standján lévő szimulátor a vezetés gyakorlására szolgál, csak vacakul csinálták meg. Szemmel láthatóan egy másodperc körüli késéssel követte a kormány mozgását az autó, amúgy viszont elképesztően életszerű képet vetített az ember elé, három nagy LCD-tévén. A műszerfal egy Hyundaié, rendesen megvolt a három pedál és a váltókar is.
Ha vacak, ha nem, gondoltam, kipróbálom.
Elindulok, erre egy hülye gyorspostás furgon az első kereszteződésben kifordul elém, persze ehhez előbb a kézifékkel is meg kellett küzdenem, mert kiderült, hogy az is van a géphez. Meglepett, hogy a közlekedőtársak mennyire bevállalósak, mintha valamilyen latin országban mennék. A második kör már kicsit jobb lett, de azt tapasztaltam, hogy eléggé cakkosan közlekedek, amikor pedig 70-80 tájára gyorsítok, az oldalsó képernyők elsötétülnek, mintha csőlátásom lenne.
Mondom Zolinak, kérdezze már meg a német embertől, ez miért van.
Hát azért, mert a szimulátor a részeg vezetést szemlélteti. És amikor ilyen tempóval megy az ember, már oldalra alig lát, hiába megy lassan. A szimulátoron egyébként állítható, hogy mennyire legyen az ember részeg, anélkül, hogy újabb snapszokat kellene meginni. Nem is beszélve a másnaposság réméről.
Hát, ha amúgy is mindegy, menjünk kicsit bevállalósabban, előzés beláthatatlan kanyarban, kanyarodósávon, hasonlók. Néha jobbról, a füvön. Kezdtem már belejönni, mögöttem meg gyűltek az emberek, Zoli szerint határozottan szurkoltak nekem, de diadalmenetemet sajnos megállította egy oszlop. A gépkezelő elismerően csak annyit mondott, hogy biztos sokat vezetek részegen, pedig én tényleg sosem. De jó tudni, hogy milyen érzés lenne.