Kellene egy ilyen régi izé...

Azt hittem, az autóipar nem tartogat több meglepetést, de most leesett az állam. Őszintén szólva azt az időt akartam elütni, amit TéZé Need-for-Speed-ezéssel töltött, tehát ráértem, rendesen. A 9-es pavilonban volt néhány motor, meg pár öreg autó: pár mentő a Német Vöröskereszt múzeumából, amott egy Wanderer, régi Opel Rekord, néhány oldalkocsis NSU versenymotor, és hasonlók. Nem különösebben pazar, de bájos kiállítás.

Odébb a Mechatronik GmbH, amely egyébként joggal indulhatna az IAA 2009 legrosszabbul világított standja címért, de gondoltam, azért megnézem. Mégiscsak egy légtérben dolgozom Csikóssal, mesélt már róluk. Gyönyörűen újítanak fel régi Mercedeseket, annyira, hogy a gyár is tőlük rendel ilyen munkákat. Azt hiszem, nem kell ennél jobb referencia. Már messziről látom, tényleg lélegzetelállítóak a kiállított autók. Amott pedig egy felújítás alatt álló Pagoda, gondolom, referenciaként. Nincs még kész az utastere, de a motor már benne van.

Pontosabban, itt valami tévedés lesz. Tessék engem itten most felmosni, mert a kocsiban egy ÚJ V8-as van. Jól látok?!

Odamegyek a pulthoz, hogy tessék mondani, mi a fene ez. Ez nem AZ A Mechatronik? Dehogynem – mondják – persze, a fő profilunk a régi Mercedesek restaurálása. De pár éve volt egy ötlet, hogy csinálhatnánk bizonyos vevőknek olyan kocsikat, amelyek ugyanolyan gyönyörűek, mint a régiek, de semmiképp sem rohadnak le az autópályán. Van bennük klíma, meg elektromos ablak, sőt, még ABS is. Most oldalra nézek, és tényleg! Ott egy hátsó híd, esküszöm, féktárcsával. Amott egy komplett első futómű, ezen is tárcsa, csak az lyuggatott.

Kik a vevők? Akiknek már snassz egy Ferrari, hisz azt bárki vehet. Itt kérem megrendeli valaki a kocsit, felkutatják és restaurálják. Ez eddig 60-80 ezer euró, állapottól függően. Szívesen átszámolom bárkinek: 16-21 millió forint. Tényleg csak a legcsóróbb éri be ennyivel.

Eztán jön a modern technika. Mondjuk beletesznek egy ötliteres, vagy a szerényebb vevőknek egy 4,3-as benzinmotort. Hozzá jár az ötfokozatú automata, a négycsatornás ABS, kipörgésgátlóval, az ülésfűtés, a jó hifi, az elektromos ablak és természetesen a klíma. Ami 1969-ben mondjuk, amikor ez a W111-es készült, nem volt evidens. Bár szidjuk a mai motorokat, még a kisebb, hengerenként háromszelepes V8-assal is kettőnegyvenet megy a gyönyörű 280 SE 3.5 kupé, mivel elektronikusan leszabályozzák. (A 3.5-ből már nem sok igaz.) Viszont csak 1320 kilós, vagyis negyven kilóval könnyebb, mint volt a régi motorral – elvégre az új már alumíniumból van. Nem is lehet olyan rossz egy nullkilométeres, negyven éves autó.

Talán ezért kerül 250 ezer euróba.

Bárkinek szívesen átszámolom: 67 millió forint. De lehet, hogy rosszul emlékszem és 260 ezer euró, de ezt már szorozgassa be szépen mindenki otthon maga. Megkérdeztem, hogy hajlandóak lennének-e beépíteni egy mai dízelt. Azt mondták, hogy beférne, tehát igen. Bár eddig még nem volt rá igény.

Szédelgek, a könnyfakasztóan szép Mercedesek között, visszamászok a félkész Pagodához. Megkeresem az ABS-t, tényleg ott van. Az autó jobb kormányos, mondták is, hogy az egyik fő piacuk az Egyesült Királyság, és persze Monaco. Illetve sok déli ország. Aztán bemászok egy emelőre felemelt, teljesen kész Pagoda alá, megnézem a katalizátoros kipufogórendszerét, és kész vagyok. Gyönyörű, akárhogy is fáj.

Nem tudom, mit gondoljak erről az egészről. Olyan autókat láttam, amelyek szebbek, mint új korukban, hiszen akkoriban nem volt ilyen csodálatos fényezési technológia. És jobbak is, mint új korukban, hisz akkortájt nem voltak ilyen jó motorok, fékek, és hasonlók. Ha nem az a cég csinálná, ha csak egy pénzéhes hiéna vállalat lenne, amely csak ebből él, talán megvetném őket. De tudom, hogy csodálatos Mercedeseket hoztak vissza eredeti állapotukba, és ez enyhítő körülmény.

Belegondoltam abba, hogy mit érezne az, aki átül a mai Porschéjából, de mondjuk nem különösebben technikai beállítottságú. Ha egy korhűen restauráltba szállna, amelyben az eredeti motor van, talán azt mondaná, hogy ez egy szar. Itt-ott egy kicsit azért folyik az olaj, de ha nem, mert tökéletesen restaurálták, akkor is gyakran kell utántölteni, mert fogy. És nincs rajta fék. És ha van is, állandóan blokkol, ma már nem biztonságos. Az ilyen ember miért szenvedjen?

Egy ilyen modernizált régi Mercedes viszont jó, a szó klasszikus értelmében: nem igényel több törődést, nyakig olajban dagonyázást. Akárcsak egy mai autó. Ami talán egy álságos dolog, de talán segít megérteni az embernek, mi az, amiért én is szeretek beülni Csikós (néha válogatottan vacak) ősöreg Mercijeibe, már vagy tizenöt éve. Mert az autó az, ami körülötted van. És ezekben a Mercedesekben pont az a fantasztikus: tudhatod, hogy mi az, amit ma is megkaphatsz és mi az, amit már nem.