Üdvözlet a lázgörbe túloldaláról! Hogy ma se maradjanak autós történetek nélkül, egy vödör tea és egy slájmhegy közül kikukkantva írok a kedves olvasónak.
Péter fiam alig beszél még, de az autómárkákat már tudja. Az első szó, amit kimondott, a Renault volt, bár akkor még Nönónak hívta. Aztán jött a Honda, amit Dúdának hívott, végül a Toyota, ami sokáig Tojó volt, egy ideje Totoja. Nincs olyan bevásárlóközpontba menés, hogy ne kellene precízen, soronként végigjárni a parkolót, és ne ismerne fel minden márkát, egyes speciális esetekben a típust is. Ha az anyja esetleg összekever egy Hyundai I30-at egy Kia Ceeddel, a gyerek kijavítja. Mondatokat még nem nagyon mond.
Van egy könyvünk, Álomautók 1001 fotón a címe, Alexandra kiadvány, olcsó volt, megvettem, de nem is ez a lényeg, hanem minden reggel és este fél órát lapozgatjuk, és soroljuk a kocsineveket. Nem túl jó könyv, tele van tárgyi tévedéssel, a Triumph képalá egy MG-hez tartozik, szóval nem egy gyűjteménybe való darab, de a célnak – hogy egy kétéves gyerek szétcincálja – megfelel.
Ezt a könyvet lapozgatva, és észrevéve a gyermek lelkesedését, megállapítottuk az asszonnyal, hogy a gyerek autóbuzi. Ez pár hónapja volt, valamikor a nyár vége felé. Azóta ebben a szellemben gyűjtögetjük neki a karácsonyi ajándékokat, végleg eltérítve a helyes, autó nélküli útról.
Ne higgyék, hogy a következő galériában lévő kismillió kisautót tőlünk kapja, nem. A családban az a szokás, hogy a másik nevében mindenki megveszi a maga gyerekének az ajándékokat, értékegyeztetéssel, így nem lesz aztán három beszélő porszívó, négy téli overál, hanem az lesz, amit az adott csemete szülője jónak tart.
Nálam pedig kisautóügyben elég szigorú a mérce: csak létező típus, vagy koncepcióautó, semmi Batmobil, meg torz, jogdíj nélküli utánérzés. Nem. Csak igazi autók, elsősorban azok közül is a szebbek, vagy a szerintem stratégiailag fontosak kerülhetnek a kocsisvödörbe. Így van ott régóta a London taxi, a BMW Z4, a Bogár, a Fiat 500 és a Panda, DS, E és S Merci, Corvette, Skyline, ilyesmik.
Idén szerettem volna kicsit frissíteni a meggyötört kocsiszínt, így már jó pár hónapja minden valamirevaló Matchbox vagy Bburago a szatyorban végzi. Egyéb helyekről is jöttek, tehát nem mind kápé vásárlás. A Citroën C-Métisse tanulmányt nagyon szereti, a Goodwoodból hozott DS-t nem különben, így nem csalódott a Méhariban és a Traction Avant-ban sem, amit Citroën Nóra adott egy fekete DS-szel együtt. DS-ből zöldet is vettem, mert ebből sose elég.
Még a nyáron volt a traktorfesztivál Veresegyházon, ott beszerztem pár Caterpillar kulcstartót, meg markolót, utóbbit imádja, markó a neve. Na de vissza a kocsikhoz. A Miura SV lenyomata nem hiányozhat egyetlen gyermek lelkéből sem, íme a billog, pirosban.
A Best of British Matchbox szériának nagyon örültem, volt benne Mini furgon, mint ez itt, és sajnálom, hogy hagytam magam lebeszélni az ős Ford Transitról, hogy fog így felnőni ez a gyerek, hogy egy nyomorult ős-Transitja sincs?
A következő Matchbox hármas kupacot lényegében a Transit ellenében alkudtam bele a szeptemberi nagybevásárlásba, a Morgan Aero8 miatt. Meg egy szép Mini, újabb, mint ami már megvan. A Peugeot 206-ra és a Lexus RX-re nincs mentség, talán annyi, hogy legyen fogalma, nem csak idióta veteránokból és régi vackokból áll az élet. Ja mégsem, inkább, hogy harminc év múlva, mikor lát egy ilyet lyukas oldallal és lógó béllel, jusson eszébe, hogy ez megvolt neki medzsóban. Prius szintén. A 2008-as Lotus a név miatt, a Civic pedig a hondasága miatt vevődött meg, sajnálom.
Ezzel nagyjából összefoglaltam, mit kapott a gyerek, a többi autós és vonatos témájú lapozós könyvek felsorolásától most helyhiány miatt eltekintenék. Ha nem baj.
Most jövök én, aki végre megkaparinthattam a szintén hónapok alatt összevásárolt cuccokat, mint amilyen a Midlife Crisis Cars BBC kiadvány, amit sajnos nem vettem meg Beaulieu-ban, de pokoli mázlimra egy kedves olvasó egészen a szerkesztőségig hozta nekem, ezúton is köszönöm Gergelynek, aki elment érte a múzeum boltjába. Vagy pl. a Classic British Cars, amit tavasszal(!!) vettem magamnak karácsonyra az Oldtimer Expón. A kalandos életű 333 Veterán érdekesebb, ez a Vateráról lett, de az eladó először a céges mail aláírás alapján a szerkesztőségbe küldte, ahol cégnév híján a postás ki se hozta, szépen visszament. Egy hét eltűnést követően végre kikötött a feladónál, aki most már a jó címre küldte, így ez is meglett. A Liener György-féle Autótípusok komoly mumus, minden évben szeretném megvenni, de még sose jött össze, idén taktikát váltottam, és beszereztem – ha nem is mindet – de legalább egyet, a 1969-est. Borítóval. Megvették előlem, de végül kaptam egy második esélyt, és az enyém lett.
A feleségem sem gurított kicsit, egy 1986-os emlékérmet túrt ki nekem, amit az első Magyar Nagydíj alkalmából nyomtak. Szép és a gyári tokja is megvan. Irodadísz kategóriában is csodát tett, hagyatékból vásárolt egymillió éves kisautókat, rozsdásat, ütött-kopottat, egy rakás régi szivardobozzal és valódi kölni szappannal, ólom kirakóval, sínautóval, W-Germany traktorral. Szép lesz a párkányom mögöttem.
És végül, a hab a tortán egy most még üres képkeret, amiben a Goodwoodból hozott relikviák kapnak majd helyet és díszítik az irodámat, úgy is, mint belépőjegy, parkolócetli, műsorfüzet, szórólapok, az eltévedésről kért taxiszámla, amit még régi taxiban kaptunk Csikóssal.
És ön, kedves olvasó? Ön milyen autós marhaságot kapott szeretteitől?
