December 30. A család egyik fele már negyedik napja lázasan fekszik, lényegében antibiotikumon és lázcsillapítón él, odakint az egyik pillanatban havazik és mínusz nyolc fok van, pár órával később már tavasz. Bolond időket élünk.
A karácsonyi koleszterin-overload és a szilveszteri alkoholmámor között félúton tán nem is esik rosszul megpihenni egy kicsit, nagy levegőt venni az év utolsó napja előtt.
Mondom, bolond időket élünk.
Az ünnepi stressz már elmúlt (na, ha valami miatt, akkor ezért lehet nem szeretni a karácsonyt), ideje ilyenkor egy jó pohár vörösbor mellett a múltba révedni. Nem egy klasszikus mi történt a múlt évben-szerű poszt lesz ez, hiszen nagyjából mindenki tisztában van azzal a pár pillanattal, ami örökre megamarad neki a 2009-es esztendőből. Kicsit tágabb értelemben, elvonatkoztatva a személyes, családi dolgoktól összegeztem magamban mindazt, ami történt itt, a Belsőségen.
Először is nagyon nehéz egy jól működő dolgot átvenni és - ha némiképp más formában is - tovább működtetni, csinálni sikerrel úgy, hogy az ember ne szemlesütve nézze magát ama borospohárban. Tán nem hiúság azt mondanom, hogy nyugodtan hörpölök, hiszen - és ebben kollégáim is oroszlánrészt vállaltak - a blog tovább él és halad, méghozzá előre, jó irányban. De ezt majd megmondják önök, olvasóink, illetve ti, barátaim, akiket éppen az egyre növekvő és népes Belsőség-közösségnek köszönhetően ismerhettem meg személyesen.
Nagyképűnek gondolhatnak, mikor azt állítom, hogy növekszünk, de nem a hasamra ütve írom mindezt, a számok is azt mutatják, hogy egyre több olvasónk van. Rengeteg az új hang, sokan tűntek fel a semmiből, hogy aztán valamilyen módon itt ragadjanak, vagy legalábbis rendszeresen visszanézzenek ide, ebbe az autóbuzi olvasztótégelybe. Attól függetlenül, hogy kommentelnek vagy sem, attól függetlenül, hogy véleményük sarkos, bántó-e vagy sem. Üdvözlöm őket, öreget vagy fiatalt, profi sofőrt vagy kisiskolást.
Aminek azonban legalább ennyire örülök, az az, hogy a kezdetektől, vagy legalábbis évek óta, jelen lévő keménymag is megmaradt. Ők az a tán kéttucatnyi név és arc, akik látják, mit sikerült mára összehoznunk, ők azok az emberek, akik a velünk együtt eltöltött időnek köszönhetően már szinte a szerkesztőség részét, az X-edik, láthatatlan kollégát adják. Régi és új, így van ez rendjén, még akkor is, ha a kommentablakban sokszor ütköznek az érdekek és vélemények, de ez most nem fontos.
A fontos az, hogy mára elértünk oda, hogy az Index csoporton belül a mi közösségünk jelen állás szerinti 227 tagjával tán a legnagyobb, de ha nem is, akkor is kiemelkedő helyet foglal el. És ez jó, nagyon jó, mert azt jelenti, hogy ebben az országban van valami, ami ennyi - sokszor nagyon különböző - embert összeköt és tart. Nem utolsó sorban pedig ezek az emberek képesek arra, hogy a web jótékony takarója alól kimászva találkozzanak egymással és barátokká legyenek.
És ez az idei találkozónkon ismét bebizonyosodott. Pedig kevésen múlt, hogy lett egyáltalán. nagy hiba lett volna kihagyni, így most már biztos, hogy jövőre is megtartjuk mindkettőt. Azt hiszem, aki valaha is eljött legalább egyre, az tudja, hogy érdemes rászánni az időt és pénzt, hiszen sosem lehet tudni, mennyire lesz asznos egy telefonszám vagy jó tanács.
Nevetni fognak, de éppen az az utolsó mondat volt az, ami az előbbi szófosást megindította, holott teljesen máson gondolkodva jutottam el idáig. Ha vissza akarnám fejteni a szálat, akkor pont Michael Schumacher Forma-1-be való visszatérésével kapcsolatban ugrott be. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen hidegen hagy, sőt, azt sem állítom, hogy egyetlen versenyt sem néztem meg, mert mindegyiket láttam. Hogy kötelességből vagy inkább megszokásból, azt nem tudom.
Szóval Schumacher visszatér, Ecclestone pedig boldogan csóválja a farkát, hiszen vele együtt jön az a több százezer rajongója is, akik ismét megtolják a Forma-1 szekerét és megtömik a néhol már foghíjas lelátókat. Akinek egy kis sütnivalója van, az tudhatja, hogy a hétszeres világbajnok nem küszködik pénzhiánnyal, a Mercedestől kapott pár millió valószínűleg nem oszt, nem szoroz. De hogy miért is jön vissza, arra egész összeesküvés-halmaz alakult már ki. Szerintem a megoldás egyszerűbb, mint hinnénk: azért, hogy újra német csapat német pilótája legyen az F1 bajnoka.
És a Mercedesnek nagyon jó terve van erre.
Egyrészt Schumacher és Brawn még Jean Todt nélkül is nagyon erős kettőst alkotnak, másrészt pedig ott van Rosberg, aki a legjobbaktól tanulhat és ha kell, akkor az utóbbi idők egyik legsikeresebb, legtapasztaltabb bajnoka fedezi majd. Márpedig, szeressük vagy sem, Schumacher van annyira profi és fegyelmezett, hogy elfogadja ezt a felállást, már csak azért is, mert vesztenie nincs mit, versenyezni pedig szeret.
Ha csak nem lesz olyan gyors, hogy saját maga induljon harcba a nyolcadik címért. Ha másért nem, hát ezért az idén is nézem majd a futamokat. Nagy úr a kíváncsiság. A Forma-1 pedig még mindig a leggyorsabb versenysport. (Istenem, csak az a buta előzés-szabály ne lenne. Ezt halkan teszem hozzá.)
Látják? Így jutottam el odáig, hogy megköszönjem blogunk minden olvasójának az időt, amit idén velünk töltött, nagy terveink vannak jövőre, érdemes lesz itt maradni. Boldog, balesetmentes új évet midenkinek. Ja, és csak előre, egy lépést sem hátra!
