Ugorjunk le Agárdra, csörgött rám Zsolti szombat reggel. Jön a Ronyó is, kecsegtetett, továbbá hogy Agárdon jó kis amerikaiautós találkozó van, ahol kiállít Hot Rodos Ricsi, aki majd a Cougarom tetejét gyógyítja meg. Zsolti legalábbis azt mondja.
Oké, nem kell kétszer mondani, bár motorozási célokra a 7-es útnál rosszabb nem nagyon létezik – zsúfolt, érdektelen, sok a település, de ha egyszer ez vezet Agárdra, hát mit tehetünk. Zsoltival és Ronyóval az Osztyapenkónál randiztunk, Ronyónak egyébként annyi a motoros vonatkozása, hogy nagy VMaxos volt, magam is láttam videót, melyen egy belgiumi VMax találkozón gyorsulásban ver egy nitrós VMaxot. A felvételen határozottan kivehető volt, hogy Ronyó a hiányzó teljesítményt a gyengeelméjűséggel határos vakmerőséggel pótolta. Ronyó azóta már megtért, és harleys lett, az Evo blokk kapcsán a végtelenségig tud üvöltve értekezni arról, hogy ez az evolúció csúcsa. Továbbá eddig körülbelül tízszer akarta megölni Zsoltit, különféle, szereléssel kapcsolatos ígérgetések miatt.
Én értem oda előbb, de hamar befutott a két harleys srác, akik igazi, klasszikus harleysokhoz méltóan stílusos, laza, magától értetődő mozdulattal rántották elő a zsebükből a Leatherman kombináltfogót, hogy kicseréljenek egy olajbilincset az evolúció csúcsán. Aztán útnak indultunk - a dugó nagyjából Agárdig ért, mert az M7-esről baleset miatt átterelték a forgalmat. Motorral azért lehetett haladni, de Agárdon végül kiderült, hogy ez nem kiállítás, hotrodból is csak egy félkész van, az se a Ricsié, ráadásul nincs látogatójegy, mert ez egy három napos találkozó, ötezerért. Viszont a 600 forintos stradbelépővel be lehet hatolni, mint nem is tudom hirtelen, milyen Ati mondta, aki váratlanul fürdőgatyában, gyermekkel termett ott valahonnan.
Kiállítás tehát nem volt, csak néhány szép és meglepően érdekes autó, amiket még nem is láttam magyar találkozókon. Úgyhogy első a fehérjebevitel-alapon először behekkeztünk, aztán végignéztük a kínálatot és megkerestük Hot Rodos Ricsit.
Az autógyártás bő száz évének egyik legbetegebbje, egy 1961-es Chrysler Newport 4-Door Hardtop. Ez a borzalom a harmadik generációt indította útjára, és az volt a piaci feladata, hogy betöltse az űrt, ami a Chrysler modellpalettáján a DeSoto márka megszüntetésével keletkezett. (Chrysler-DeSoto-Dodge-Plymouth) Szóba se jöhetett tehát V8-asnál komolytalanabb alapmotor. Ez az első 61-es Newport, amit élőben láthatok, így még tán szörnyűbb, mint a képeken, de megnéznék egyszer egy kombit is, mert azon mintha nem lenne ilyen szerencsétlen a fecskefarok. Maga az autó persze gyönyörű és látványos, az ízlésficam attraktív emlékműve, patent állapotban. Elölről királyul néz ki, ez a harántirányban elrendezett dupla fényszóró akkoriban Lincolnokon is látható volt, de a hasonló Lincoln most kicsit hátrébb állt. A dizájnfélreértés maga a szárny, ami 1960 körül már kiment a divatból, de a Chryslernél valahogy meg akarták menteni. Rárakták tehát, de valahogy előbbre csúsztatva. Az embernek kedve volna leretusálni az autóról, mert azok nélkül határozottan formás, európai stílusú fara lenne a Newportnak.
A Newport aztán a későbbiekben beleszürkült az amerikai tepsi-mezőnybe, de ebben az esetben azt hiszem, ez mindenképpen pozitív fejlemény. Na de a lényeg, hogy egy ilyen, 1972-es Newportot még Karotta is tesztelt a tévében, ízléses, hozzá illő tehénszőr zekében.
Annyira kemény sokk volt a Newport, hogy az utolsó pillanatig észre se vettem mellette egyik legnagyobb kedvencemet, a Dodge Challenger RT-t, gyönyörű állapotban. Hátul nagyobb kerekekkel, ahogy kell.
Ezzel az autóval lépett a Mopar csoport, a Chrysler és a többiek kicsit késve, de annál hatásosabban az izom-pony car piacra. És ez az, ami miatt akárhányszor meg tudom nézni kedvenc filmemet, a Vanishing point-ot. Zsolti természetesen nem mulasztotta el felhívni a figyelmemet egy fontos részletre: nézd csak, milyen csúnyán van leflexelve a kipufogó vége! Csak magamban morogtam, hogy ó, pajtikám, bár egyszer eljutnánk odáig, hogy a Cougaromon egy ilyen negyedmilliméteres semmiség legyen a legnagyobb hiba.
Szép a szilvakékbe hajló, fehér tetős, 1974-es Chrysler New Yorker, ami még a Mopar-csoporton belüli csúcsmárkán, a Chrysleren belül is a prémium kategóriát képviselte. Ez történetesen egy 76-os példány, de gyakorlatilag a modell egész életét beárnyékolna a nagy 73-as olajválság, ami különösen rosszul érintette a Chrysler márkát, melynek nem voltak népautói. Hamarosan meg is érkeztek persze az olyan modellek, mint a LeBaron. Khm. Mély levegő, igen. Egyébként ez a New Yorker piacilag még a konkurens márkákkal összehasonlítva sem volt sikeres, mert a vetélytársak többnyire visszanyerték az olajválság előtti pozícióikat a következő, 1979-es olajválságig, a New Yorker nem. Ettől még persze nekem kéne ez a konkrét, OT rendszámos tepsi.
A Dodge Coronet aranykora az izomautó-érára esett, eddig én képen se nagyon láttam mást, mint 68-70 közötti Coroneteket, a könyvekbe általában azokat fotózzák. A Coronet akkoriban a Charger szedánja volt, kicsit puritánabb kivitelben. Néhány változata nekem még jobban is tetszik, mint a párhuzamos Chargerek. Ez itt viszont egy 1955 körüli népautó, DeSoto platformon.
Hogy legyen még egy Impala-generáció, itt volt a kandírozott mandarinzselé színű 5. generációs lowrider 1975-ből, amit még magam is ugráltattam egyszer, nagyon régen. És persze azóta sem vágyok lowriderre - a lowrider tipikusan az a dolog, ami csak a nézőknek jo, a benne ülőknek nem. A Lincoln Mark IV. pedig élőben sokkal szebb, mint képeken, főleg ez a különleges, kazettás hűtőrács. 1959-ből, Koncz János írt róla korábban.
Nem kiállítós volt a fesztivál, hanem három napos, konvertes-kempingezős, de így is meglepően szép és érdekes autók költöztek a kempingbe. Sugárhajtású (1961-es) Thunderbird, melyen a matt fekete festék a látványos krómokkal, és természetesen volt egy csomó majdnem teljesen egyforma tepsi. Az egyik ilyen mellett, egy gumimatracon másnaposan hortyogva találtunk Hot Rodos Ricsire, aki egy nem különösebben attraktív barna, landau-tetős Cadillac-kel érkezett. Zsolti rendszeresen invitál, hogy menjünk ki hozzá Budaörsre, csuda dolgokat tud lemezelni. Ez azóta se jött össze, persze a Cougar már szét van kapva, szélvédők nyista, úgyhogy attól tartok, a Cougar meg én isten kezében vagyunk.
