Megkerestük Hot Rodos Ricsit

2010.07.17. 06:00
89 hozzászólás
P1050813

Ugorjunk le Agárdra, csörgött rám Zsolti szombat reggel. Jön a Ronyó is, kecsegtetett, továbbá hogy Agárdon jó kis amerikaiautós találkozó van, ahol kiállít Hot Rodos Ricsi, aki majd a Cougarom tetejét gyógyítja meg. Zsolti legalábbis azt mondja.

Oké, nem kell kétszer mondani, bár motorozási célokra a 7-es útnál rosszabb nem nagyon létezik – zsúfolt, érdektelen, sok a település, de ha egyszer ez vezet Agárdra, hát mit tehetünk. Zsoltival és Ronyóval az Osztyapenkónál randiztunk, Ronyónak egyébként annyi a motoros vonatkozása, hogy nagy VMaxos volt, magam is láttam videót, melyen egy belgiumi VMax találkozón gyorsulásban ver egy nitrós VMaxot. A felvételen határozottan kivehető volt, hogy Ronyó a hiányzó teljesítményt a gyengeelméjűséggel határos vakmerőséggel pótolta. Ronyó azóta már megtért, és harleys lett, az Evo blokk kapcsán a végtelenségig tud üvöltve értekezni arról, hogy ez az evolúció csúcsa. Továbbá eddig körülbelül tízszer akarta megölni Zsoltit, különféle, szereléssel kapcsolatos ígérgetések miatt.

Én értem oda előbb, de hamar befutott a két harleys srác, akik igazi, klasszikus harleysokhoz méltóan stílusos, laza, magától értetődő mozdulattal rántották elő a zsebükből a Leatherman kombináltfogót, hogy kicseréljenek egy olajbilincset az evolúció csúcsán. Aztán útnak indultunk - a dugó nagyjából Agárdig ért, mert az M7-esről baleset miatt átterelték a forgalmat. Motorral azért lehetett haladni, de Agárdon végül kiderült, hogy ez nem kiállítás, hotrodból is csak egy félkész van, az se a Ricsié, ráadásul nincs látogatójegy, mert ez egy három napos találkozó, ötezerért. Viszont a 600 forintos stradbelépővel be lehet hatolni, mint nem is tudom hirtelen, milyen Ati mondta, aki váratlanul fürdőgatyában, gyermekkel termett ott valahonnan.

Camarók a napon

Kiállítás tehát nem volt, csak néhány szép és meglepően érdekes autó, amiket még nem is láttam magyar találkozókon. Úgyhogy első a fehérjebevitel-alapon először behekkeztünk, aztán végignéztük a kínálatot és megkerestük Hot Rodos Ricsit.

A beteg srác: Chrysler Newport 4-Door - 1961

Az autógyártás bő száz évének egyik legbetegebbje, egy 1961-es Chrysler Newport 4-Door Hardtop. Ez a borzalom a harmadik generációt indította útjára, és az volt a piaci feladata, hogy betöltse az űrt, ami a Chrysler modellpalettáján a DeSoto márka megszüntetésével keletkezett. (Chrysler-DeSoto-Dodge-Plymouth) Szóba se jöhetett tehát V8-asnál komolytalanabb alapmotor. Ez az első 61-es Newport, amit élőben láthatok, így még tán szörnyűbb, mint a képeken, de megnéznék egyszer egy kombit is, mert azon mintha nem lenne ilyen szerencsétlen a fecskefarok. Maga az autó persze gyönyörű és látványos, az ízlésficam attraktív emlékműve, patent állapotban. Elölről királyul néz ki, ez a harántirányban elrendezett dupla fényszóró akkoriban Lincolnokon is látható volt, de a hasonló Lincoln most kicsit hátrébb állt. A dizájnfélreértés maga a szárny, ami 1960 körül már kiment a divatból, de a Chryslernél valahogy meg akarták menteni. Rárakták tehát, de valahogy előbbre csúsztatva. Az embernek kedve volna leretusálni az autóról, mert azok nélkül határozottan formás, európai stílusú fara lenne a Newportnak.

A Newport aztán a későbbiekben beleszürkült az amerikai tepsi-mezőnybe, de ebben az esetben azt hiszem, ez mindenképpen pozitív fejlemény. Na de a lényeg, hogy egy ilyen, 1972-es Newportot még Karotta is tesztelt a tévében, ízléses, hozzá illő tehénszőr zekében. 


Annyira kemény sokk volt a Newport, hogy az utolsó pillanatig észre se vettem mellette egyik legnagyobb kedvencemet, a Dodge Challenger RT-t, gyönyörű állapotban. Hátul nagyobb kerekekkel, ahogy kell.

Barátom, a Challenger

Ezzel az autóval lépett a Mopar csoport, a Chrysler és a többiek kicsit késve, de annál hatásosabban az izom-pony car piacra. És ez az, ami miatt akárhányszor meg tudom nézni kedvenc filmemet, a Vanishing point-ot. Zsolti természetesen nem mulasztotta el felhívni a figyelmemet egy fontos részletre: nézd csak, milyen csúnyán van leflexelve a kipufogó vége! Csak magamban morogtam, hogy ó, pajtikám, bár egyszer eljutnánk odáig, hogy a Cougaromon egy ilyen negyedmilliméteres semmiség legyen a legnagyobb hiba.

Szép a szilvakékbe hajló, fehér tetős, 1974-es Chrysler New Yorker, ami még a Mopar-csoporton belüli csúcsmárkán, a Chrysleren belül is a prémium kategóriát képviselte. Ez történetesen egy 76-os példány, de gyakorlatilag a modell egész életét beárnyékolna a nagy 73-as olajválság, ami különösen rosszul érintette a Chrysler márkát, melynek nem voltak népautói. Hamarosan meg is érkeztek persze az olyan modellek, mint a LeBaron. Khm. Mély levegő, igen. Egyébként ez a New Yorker piacilag még a konkurens márkákkal összehasonlítva sem volt sikeres, mert a vetélytársak többnyire visszanyerték az olajválság előtti pozícióikat a következő, 1979-es olajválságig, a New Yorker nem. Ettől még persze nekem kéne ez a konkrét, OT rendszámos tepsi.

Dodge Coronet az 50-es évekből - ekkor még szó sincs Charger nevű testvérmodellről

A Dodge Coronet aranykora az izomautó-érára esett, eddig én képen se nagyon láttam mást, mint 68-70 közötti Coroneteket, a könyvekbe általában azokat fotózzák. A Coronet akkoriban a Charger szedánja volt, kicsit puritánabb kivitelben. Néhány változata nekem még jobban is tetszik, mint a párhuzamos Chargerek. Ez itt viszont egy 1955 körüli népautó, DeSoto platformon.

Hogy legyen még egy Impala-generáció, itt volt a kandírozott mandarinzselé színű 5. generációs lowrider 1975-ből, amit még magam is ugráltattam egyszer, nagyon régen. És persze azóta sem vágyok lowriderre - a lowrider tipikusan az a dolog, ami csak a nézőknek jo, a benne ülőknek nem. A Lincoln Mark IV. pedig  élőben sokkal szebb, mint képeken, főleg ez a különleges, kazettás hűtőrács. 1959-ből, Koncz János írt róla korábban.

Lincoln Mark IV, 1959-ből

Nem kiállítós volt a fesztivál, hanem három napos, konvertes-kempingezős, de így is meglepően szép és érdekes autók költöztek a kempingbe. Sugárhajtású (1961-es) Thunderbird, melyen a matt fekete festék a látványos krómokkal, és természetesen volt egy csomó majdnem teljesen egyforma tepsi. Az egyik ilyen mellett, egy gumimatracon másnaposan hortyogva találtunk Hot Rodos Ricsire, aki egy nem különösebben attraktív barna, landau-tetős Cadillac-kel érkezett. Zsolti rendszeresen invitál, hogy menjünk ki hozzá Budaörsre, csuda dolgokat tud lemezelni. Ez azóta se jött össze, persze a Cougar már szét van kapva, szélvédők nyista, úgyhogy attól tartok, a Cougar meg én isten kezében vagyunk.